Pillantás a jövőbe: Tottenham 3-1 WHU

Ugye, hogy tud ez a csapat elményszámba menni? Az első félidő középső 20-25 percében megint csináltunk pár nehezen magyarázható, és részben ezért nagyon idegesítő dolgot támadásban, de a meccs nagy részét végre élvezettel kísérhettük figyelemmel. Örök talány marad számomra, hogy egy Allardyce-csapat ellen miért kísérleteztünk olyan sokszor magas beadásokkal... ez még akkor is alapból felejtős megközelítés kellene, hogy legyen ha a mélynövésű Defoe helyett Adebayor várná a labdákat középen. Allardyce csapatai a fejjátékban kábé verhetetlenek - támadásban is, de védekezésben főleg. Ezt tudnia kellene minden játékosunknak anélkül is, hogy az elvileg minden ellenfélről 100 oldalas mappával rendelkező AVB a szájukba rágná. Ezt az is tudja, aki akár csak egyszer is látta Big Sam Wanderers-ét vagy Rovers-ét. Lehetetlen, hogy Bale vagy Huddlestone ne tudná. A földön kell megverni őket. Mert egy szerencsés egybeesés folytán ők ott gyengébbek mi meg erősek vagyunk...Ugye, hogy tud ez a csapat elményszámba menni? Az első félidő középső 20-25 percében megint csináltunk pár nehezen magyarázható, és részben ezért nagyon idegesítő dolgot támadásban, de a meccs nagy részét végre élvezettel kísérhettük figyelemmel. Örök talány marad számomra, hogy egy Allardyce-csapat ellen miért kísérleteztünk olyan sokszor magas beadásokkal... ez még akkor is alapból felejtős megközelítés kellene, hogy legyen ha a mélynövésű Defoe helyett Adebayor várná a labdákat középen. Allardyce csapatai a fejjátékban kábé verhetetlenek - támadásban is, de védekezésben főleg. Ezt tudnia kellene minden játékosunknak anélkül is, hogy az elvileg minden ellenfélről 100 oldalas mappával rendelkező AVB a szájukba rágná. Ezt az is tudja, aki akár csak egyszer is látta Big Sam Wanderers-ét vagy Rovers-ét. Lehetetlen, hogy Bale vagy Huddlestone ne tudná. A földön kell megverni őket. Mert egy szerencsés egybeesés folytán ők ott gyengébbek mi meg erősek vagyunk...

Szerencsére Defoe-nak volt annyi esze(!), hogy demonstrálja a fiúknak a követendő példát. A földön kell tartani azt a labdát, és mindjárt jön az eredmény. A második félidő simán szórakoztató volt, alig vesztegettünk labdát beívelésekre, sok rövid, pontos passzal kerültünk legtöbbször helyzetbe. Amikor pedig kényszerből előre merészkedtek a Kalapácsosok, akkor kedvünkre kontrázgattunk. Egyszóval idén még nem játszottunk ilyen nyugis meccset a Lane-en. (A Reading radikálisan figyelmes vendégszeretete persze ennél is stresszmentesebb környezetet biztosított.)

1.

Mindhárom gólunk igazi csemege volt. Defoe egy magánakciója folyamán demonstrálta mindazt, ami klasszis csatárrá tesz egy játékost. Minden megtekintés után hihetetlen az a könnyedség és célratörő lendület amivel gólra tört. Talán még sosem láttam tőle ennyire penge gólt. Vagyis ennyire komplex pengét - mert löbbölt már ő Hoddle módra a hosszú sarokba, de ahhoz "csak" felismerés, önbizalom és technika szükségeltetik - ehhez viszont Gillette Mach 4 kellett. Sorrendben: 1. úgy vett át egy erősen előrerúgott hosszú indítást két védő között az oldalvonalnál, mintha a mezével is érezne, 2. egy mozdulattal megszabadult mindkét őrzőjétől, és egy másodperc alatt öt méteres előnyben volt, 3. a harmadik védőt is kiiktatta egy testcsellel, 4. olyan erővel lőtt centikkel a rövid kapufán belülre, hogy az egyébként bravúrkapus Jaaskelainent szőrös szívvel sem lehetett hibáztatni a gólért. Ha kicsit gyakrabban látnánk ilyet JD-től, akkor a világ legjobb csatárai között emlegethetnénk.

2.

A második találat viszont talán még ezt is felülmúlta. Az előzményeket is vegyük figyelembe: 1. Dempsey ótvar formáját már-már közmondásokba foglalták az észak-londoni vénasszonyok, 2. az első félidőben volt egy ígéretes helyről Jaaskelainen kezébe gurított labdája, 3. a második félidő elején egy formás támadás végén elé kerül a labda és minden dühét beleadva kapura tűzi - de megint nincs szerencséje, hiszen a felső léc ment a kapus helyett. Itt tartunk, amikor Clint átveszi Huddlestone passzát - a felső léc még talán ekkor is rezeg -, lövőhelyzetig lopja magát, de ahelyett, hogy a saját dicsőségét és frusztrációját szem előtt tartva újabb lövéssel próbálkozzon az arra egyébként tökéletesen alkalmas helyről, inkább úgy dönt, hogy egy meseszép álompasszt cirógat a rárontó védők fölött a berobbanó Bale útjába. (Persze még át is kellett venni és belőni, de Gareth barátunkra nem véletlenül csorgatja a nyálát egész Európa.) Csodálatos volt a gól és a gólpassz is: a MOTD egyik szakértőjeként meghívott Peter Schmeichel meg is jegyezte, hogy ha ezt az asszisztot Messi adta volna, akkor tele lennének a másnapi újságok a dicshimnuszokkal.

3.

Az utolsó, mindent eldöntő gólunk azért érdemel elsősorban említést, mert a Huddlestone-Sandro páros úgy terrorizálta ki a labdát a West Ham karmai közül, hogy már-már sajnáltam a vendégeket. Sandro esetében megszokott a jó értelemben vett vadkan-mentalitás, de Tommy esetében nagyon jó volt látni az agresszivitást. Lennon elé került a labda, tőle Dempsey-hez, aki megintcsak jó ütemben tette vissza jobbszélvészünk elé - és itt újabb figyelemreméltó dolog történt. Lennonnak ugyanis minden joga meglett volna, hogy kapura lője a labdát - azonban ő az önzetlen, de ami fontosabb az optimális megoldást választotta, és az érkező Defoe elé tálalta az ajándékot. Ha Lennon ellövi, akkor kábé 75%, hogy gól - így viszont JD élete legszarabb formájában sem tudta volna elhibázni, nemhogy most. (Sandro egyébként jól van - kapott egy ártatlan de ütős gyomrost, aminek folytán rókázott egy látványosat, de azóta a twitterén megnyugtatott mindenkit, hogy minden oké.)

És a három gólon kívül volt még két sistergős kapufánk és egy Céronya legjobb szabadrúgásait idéző Bale-próbálkozásunk. 65%-ban birtokoltuk a labdát, 25 lövést eresztettünk meg Jaaskelainen kapuja felé, amiből 13 kaput is talált. Mindemellett összesen két szögletet engedélyeztünk a West Ham-nek - ebbe kis jóindulattal beleláthatjuk azt is, hogy az edzői stáb felhívta a srácok figyelmét arra, hogy illetik minél kevesebb rögzített szitut ajándékozni a vendégeknek. A teljes MOTD összefoglalót itt találjátok.

A védelem relatíve (magunkhoz viszonyítva) kitett magáért, bár Lloris-nak így is akadt dolga. De az utolsó 10 percet kivéve nem kellett izgulnunk. A beadásokat behunyt szemmel is lehúzná, a kimozdulásait pedig olyan tökéletesen időzíti mint Hofi a poénokat. Hogy mégsem lett clean sheet a dologból, azt elsősorban Caulkernek köszönheti a West Ham. Nem értem miért nem engedte el azt a beadást, hiszen Lloris olyan hangosan ordított, hogy a tévén keresztül is lehetett hallani... lehet, hogy franciául kiabált? Arra sem lehet fogni, hogy későn szólt volna. Több is veszett Mohácsnál, és Caulker tanulhat az ilyen hibákból - ráadásul most egy már megnyert meccsen esett az eset, tehát hülyeség lenne nagyon lehúzni a srácot. Meg az is igaz, hogy a gólhoz vezető beadásnál Carroll Walkert és Dawsont is el tudta nyomni, tehát némi felelősséget szolidárisan magukra vettek Steven-től.

Jó volt látni Dawsont a kezdőben. Egyrészt mert jól játszott, másrészt mert újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy AVB-nél még egy látszólag szent ilonai száműzetésből is van visszaút. Michael volt a meccs egyik nagyon kellemes meglepetése. Rajta kívül a mindhárom gólunkban szerepet vállaló Dempsey és Huddlestone volt a vártnál jobb. Bale hozta a tőle elvárható klasszis szintet. Lennon még mindig nincs csúcsformában, de a gólpasszát így is hozta. Defoe pedig tökéletesen kihasználja a játékperceket. Bár azt elmondanám, hogy Adebayornál ő sem feltétlenül rendelkezik több agysejttel. Ugyanis az ex-csapata ellen ő is kis híján kiállíttatta magát - ráadásul nála nem egy egyből pirost érő hülyeségről volt szó, hanem a korai sárgája után elkövetett két rizikós szabálytalanságról. Szóval amennyire kesereghettünk a két kapufa okán, ugyanannyira hálásak lehetünk azért, hogy a spori nem akart középpontba kerülni.

Eddig volt a foci. Most sajna megint váltani kell - szájtépés jön, ízlés szerint át lehet ugrani.

WEST HAM SZÉGYENE

Sajnos megint szót kell fecsérelni a focin kívül eső dolgokra is. A vendégszurkolók egy (sajnos népes) csoportja egészen alpári módon járatta le a londoni Vasast. Volt itt minden, ami visszataszító: a "Viva Lazio" és a "There is only one Paolo di Canio" bármely jóindulatú értelmezését kizárta a "Can we stab you every week" kántálása. (Persze ez utóbbi nélkül is világos lett volna, hogy mire utalnak csütörtöki ellenfelünk felemlegetésével.) Aztán ott volt a többször felhangzó hisszegés, amit még a Chelsea szurkolóinak férgesebbje honosított meg a Spurs-meccseken a gázkamrákra való kifinomult utalásként. (A Chelsea hálistennek pár éve leselejtezte.) Hogy megint ne maradjon szemernyi kétség sem senkiben még az "Adolf Hitler's coming to get you" c. hamuszürke örökzöldet is elővették.

Az FA minden bizonnyal büntetni fog, a West Ham pedig valószínűleg örökre kitiltja a meccseiről azokat akiket azonosítani tudnak. Nem akarom teljesen fertőtleníteni a PL stadionjait, de a szennyvíz-rendszerből szalajtott patkányok kiirtása szerintem bőven szükséges. Lehet szidni Terry-t amiért olyan ember amilyen, lehet szidni Adebayort a pénzéhségéért vagy ugyanezért Cashley Cole-t (nyártól PSG:), Giggs-et meg azért mert a testvére feleségével kavart, lehet cukkolni Bale-t a csimpánzzal mutatott nehezen tagadható rokonságával, ahogy van Nistelrooy és Lipcsei Peti közös kentaur felmenőit is nyugodtan fel lehetne emlegetni ha még aktívak lennének - szó szerint végtelen a lehetőségek száma. És ezek még csak a személyes sértések - minden klubra találunk száz meg száz olyan szidalmat ami kellőképpen idegesíti a célpontot, de nem foglal magában sem repülőgép-szerencsétlenséget, sem Hillsborough-t, sem népirtást, sem angolai halálos merényletet, sem szurkolók megkéselését.

Vége a hegyi beszédnek. Remélhetőleg utoljára kellett karaktereket vesztegetni ebben az ügyben.

COME ON YOU SPUUUUURRRRRRSSSSSS!!!!!!