A Los Angeles-i kosaras kétszer már kifogott saját halálán

Hatch először 2003-ban élt túl egy légi balesetet, két testvére és édesanyja nem. 2011-ben ismét lezuhant egy repülő a fiúval a fedélzeten, azt is megúszta. Pilóta édesapja és mostohaanyja nem. A második baleset után két hónapig mesterséges kómában tartották. Felébredt, felépült, sportolni akart. Visszatért.

Felépülését követően Los Angelesbe költözött nagybátyja családjához, 2013 őszétől ott folytatta tanulmányait és a kosárlabdát. Taníttatásának költségeit korábbi gimnáziuma, a michigani Beilein iskola állta.

Hosszú hónapokra volt szüksége, hogy fizikailag utolérje magát, január 8-án jött el a nap, mikor első alkalommal pályára küldte edzője. A negyedik negyedben állt be, első labdaérintéséből hárompontos kosarat dobott. Csapattársai egy emberként ugrottak fel a kispadról, és berohantak a pályára ünnepelni a felemelő pillanatot. A játékvezetők nyilván nem ismerték a srác történetét, mert kiosztottak egy technikai büntetést a csapatnak.

„Ez volt a legnagyszerűbb technikai büntetés, aminek valaha a részese voltam – mondta Jamal Adams, a csapat edzője a 87–59-es győzelmet követően. – Bedobta a hármast, a kispad azonnal felrobbant. Feldolgozhatatlan, hogy ez a gyerek mennyi mindenen ment keresztül, és milyen keményen dolgozott, hogy itt lehessen. Austin megtanított arra, hogy nem létezik az a mélység, ahonnan nem lehet visszakapaszkodni. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.”