Mint arról beszámoltunk, harmincegy év után nagyon kijött a lépés a Budapesti Honvéd utánpótláskorú kosarasainak, ugyanis előbb az U20-as, majd az U16-os fiúbajnokságot is megnyerték. Mindez azért is különleges, mert ezt megelőzően az egyesület legutóbb a kilencvenes évek elején győzött korosztályos sorozatban.
A sikeres szakmai munka egyik legfőbb letéteményeseként Zsoldos András 2011-ben vette át szakmai igazgatóként a Honvéd Kosárlabda Akadémia vezetését (majd az elmúlt években már szakmai igazgatóhelyettes volt a hivatalos pozíciója), és a 13 évvel ezelőtt megkezdett folyamat eredményeként a piros-fehérek ebben az évadban ismét a csúcsra értek.
Azt szokták mondani, hogy nincs rövidebb út a sikerhez,
és ez a mi esetünkben ugyanígy igaz volt – kezdte a négyszeres bajnok, kupagyőztes tréner, korábbi szövetségi kapitány az Utánpótlássportnak. – Tizenhárom évvel ezelőtt Szarka Gábor szakosztályelnök invitálására tértem vissza a Honvédhoz, méghozzá azzal a szándékkal, hogy építsük fel újra a klub utánpótlását. A legelején egy teljesen új edzői gárdát kellett összeverbuválni. Kiválasztani a megfelelő szakembereket, és folyamatosan képezni őket. Azt vallom, ha a játékos jár edzésre, de mégsem tud kosárlabdázni, akkor az nem a játékos hibája, hanem a vele foglalkozó edzőé.
Mindenekelőtt ez volt hosszú folyamat, amíg megtaláltuk azokat a trénereket, akikben megvan az affinitás és az ambíciós is, valóban szeretnének tanulni, dolgozni és fejlődni.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jó képességekkel megáldott fiatal edzőknek is időre van szüksége, mivel az edzősködés alapvetően tapasztalati szakma. Mindenki a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mit csinált jól és mit rontott el. Az akadémián zajló szakmai háttérmunkát 2011-től kezdődően egészen idén áprilisig, a nyugdíjba vonulásomig én irányítottam.”
Zsoldos hozzátette, számukra sosem a bajnokságok megnyerése lebegett a szemük előtt, hanem a játékosok képzése volt az elsődleges célkitűzés.
Óriási különbség van a kettő között. A magyar kosárlabdasport egyik legnagyobb baja, hogy minden utánpótlásedző folyton nyerni akar, és sajnálatos módon gyakran ennek rendeli alá a dolgokat, nem pedig a képzésnek.
Egy U15-ös edzőnek nem azt kell bebizonyítani, hogy ő a következő edzőzseni, a következő Pat Riley. A serdülő- és kadétkorosztályban edzőként nem taktikai finomságokkal kell előrukkolni, hanem a játékosokat kell egyénileg úgy technikailag és fizikailag fejleszteni, hogy aztán az alapképzettségüknek köszönhetően nyerjék meg a meccset. A taktikai elemeket legelőször az U18-as korosztályban lehet elővenni. Sajnos azonban nem ez a szemlélet jellemző itthon, sok korosztályos edző szereptévesztésben van, és ez a jelenség végül azt szüli, hogy a fiatalok képzetlenek maradnak. Ezeket a hiányosságokat pedig később már nem lehet bepótolni. Hatalmas csapdákat rejt magában az utánpótlásedzői szakma, ha az ember a pillanatnyi eredményességet kezdi hajszolni. Az elején nem volt egyszerű meghonosítani ezt a megközelítést, de a Honvédban igyekeztem mindig ezt a szemléletet átadni a fiatal edzőknek.
Továbbá a szülőknek is muszáj hangsúlyozni: nem az eredmény a fontos, hanem a bejárt út. Ha jó munkát végzünk, a sikerek majd jönnek maguktól.
Elmondta, amikor több mint tíz évvel ezelőtt felhagyott az NB I-es edzősködéssel, úgy látta, hogy az utánpótlás-nevelésben dolgozva sokkal többet tud tenni a hazai kosárlabdasport jövőjéért.
„Szép sikereket értek el a csapataink ebben az évadban, de korántsem dőlhetünk hátra úgy, hogy az akadémián nálunk minden tökéletesen működik. Annyi biztos: a képzés minősége most már jóval előrébb jár, mint pár évvel ezelőtt, de még bőven akadni fejlődnivalónk a nemzetközi szinttel összehasonlítva.”
(Kiemelt képen: a Honvéd U20-as bajnokcsapata Forrás: Budapesti Honvéd)