A Fradi-szívet temette, a BL-reményt nem!

Vágólapra másolva!
2011.07.28. 08:34
null
Dragóner Attila nagyon feldobott hangulatban volt az utolsó meccse után (Fotó: Szabó Miklós)
Hatalmas megkönnyebbülést jelentett a Ferencváros szurkolói számára, amikor csapatuk háromévnyi „pokoljárás" után ismét az NB I-ben folytathatta. Az újrakezdés előtt az NS a zöld-fehérek egyik alapemberét, Dragóner Attilát kérdezte, aki négy légiósévet leszámítva 1997-től végig a Fradiban szerepelt idén tavaszi visszavonulásáig (sőt pont akkor jött haza Németországból, amikor a másodosztályba sorolták őket), és akitől saját múltja ismeretében érdekes volt hallani a klubhűségre szinte „keresztet vető" véleményt. A reményeit ugyanakkor nem adta fel – de most már az (együtteshez nagyrészt nála kevésbé kötődő) utódain múlik, hogy kell-e majd csalatkoznia, vagy sem.

Középhátvéd létére két gólt szerzett a Ferencváros feljutás utáni első tétmérkőzésén, a kecskeméti Ligakupa-találkozón. A Fradi három hosszú év kínlódását követően tért vissza oda, ahová mindig is tartozott, az NB I-be. Már csak néhány nap volt hátra, hogy 1155 nap után ismét élvonalbeli meccset játszhasson a csapat: a Zalaegerszeg készült az Albert Flórián Stadionba, s a huszonnyolcszoros válogatott Dragóner Attila azt remélte, telt ház fogadja őket.

– Ki lesz a bajnok?
– Nem tudom – válaszolta az 1996-os atlantai olimpiát is megjáró, kétszeres bajnok és kupagyőztes védő a Nemzeti Sport 2009. július 28-i számában. – Az első forduló meggyőzött arról, amit már korábban is mondtam: erős, kiegyensúlyozott bajnokság elé nézünk.

– Igazán nem akarom megbántani, de ha ezt a kérdést annak idején feltették mondjuk Páncsics Miklósnak, Bálint Lászlónak, Pintér Attilának vagy Telek Andrásnak, ők bizony kapásból válaszolták volna a rajt előtt: a Fradi lesz a bajnok!
– Gyerekkorom óta tudom, hogy a Fradinál mindig az aranyérem a cél, és ez így van rendjén. Magam is ezért dolgozom, és erről álmodozom, de igyekszem reálisan gondolkodni: egyrészt fogalmam sincs, mi mennyire leszünk erősek, másrészt pedig látni kell, hogy a riválisok nem kevés pénzt, energiát mozgósítottak – talán éppen miattunk is... Nagyon erős a Debrecen, az Újpest, a Fehérvár, és idesorolom a Győrt és a Honvédot is.

– És a Fradi?
– Mondom, egyelőre számomra is rejtély, mennyit érünk. Az előkészületi meccsek alapján úgy látom, még nem álltunk össze, ám bízom magamban és a csapatban, ezért azt mondom, az aranyesélyesnek sorolt csapatok között ott kell lennie a Ferencvárosnak is. Sokat várok Ferenczi Istvántól, Paul Shaw-tól... Jó néhányan vagyunk, így Bobby Davison megteheti, hogy akár négy-öt poszton is változtasson fordulóról fordulóra. Mindenkinek meg kell küzdenie a helyéért, de így van ez rendjén. Számos légiósunk van, bő a választék.

– Rengeteg kritika elhangzott ezzel kapcsolatban: túl sok a külföldi Magyarországon, ahelyett, hogy saját nevelésű fiatalokat foglalkoztatnának a klubok.
– Ez már a múlt. Nem saját nevelésű, vagy fiatal, esetleg öreg futballisták alkotják a keretet, hanem jó és rossz játékosok. Az játsszon, aki megérdemli, legyen akár ötvenkét éves és netán izlandi. És még valami: a válság alatt valósággal lerabolták a Fradit. Elvitték tőlünk a legtehetségesebb fiúkat.

– És a Fradi-szív? Már az is elavult fogalom? Elég, ha végigolvassa a Bajnokok Ligájában szereplő FTC-névsort, Simon Tiborral, Vincze Ottóval, Telek Andrással, Lisztes Krisztiánnal...
– Ez is már csak illúzió. Nézze meg a nagy klubokat, csupán néhány ikon maradt. Madridban Raúl, a Milanban a nemrég visszavonuló Paolo Maldini, a Manchesterben Ryan Giggs. Üzlet ez már, nem az érzelmek iskolája. De azért, mert sok légiósunk van, még lehet erős a Fradi. Tudja, minden pillanatát élvezem az edzéseknek, olyan nekünk, mintha a pokolból lifteztünk volna a mennyországba. A válság, a pénztelenség, a kilátástalanság után újra profi körülmények között készülhetünk, időben kapjuk a fizetésünket, és Angliában olyan edzőtáborozáson vehettünk részt, amelyet sohasem felejtek el. Még a hatodik ligás Sheffield FC-nél is úgy fogadtak minket, hogy tudták, mit jelent a Ferencváros. Felemelő érzés volt ugyanazokon a pályákon gyakorolni, ahol a Sheffield United teszi. Egyszóval megint profi klub lettünk.

– Azt mondja, erős bajnokságra számít. Úgy látja, emelkedik a színvonal az NB I-ben?
– Mindenesetre jó jel, hogy a televíziós csatornák hatalmas pénzekért versengtek a bajnokság közvetítési jogáért. Emellett sok helyen csinosítják a stadionokat, megpróbálnak minél több nézőt becsalogatni.

– A védők gólkirálya is lehet: Kecskeméten, a Ligakupa-meccsen két találattal kezdte a szezont.
– Az biztos, hogy a szöglet- és szabadrúgásoknál fontos szerep hárul rám. Rendszerint James Ashmore íveli középre a sarokrúgásokat, sokszor valóban engem keres, és van még taktikai variáció a tarsolyomban bőven.

– Szombaton a volt ferencvárosi edző, Csank János együttese, a ZTE lesz az ellenfél. Mit vár a találkozótól?
– Szerettem együtt dolgozni a mesterrel, s tudom, hogy ezúttal is kitalál majd valami meglepetést számunkra. Ám nekünk most, hogy újra élvonalbeli mérkőzésen játszunk, muszáj győznünk. Bízom benne, hogy telt ház lesz, a szurkolóink pedig örökre elfelejthetik azt a nyomorúságos három esztendőt. Új időszámítás kezdődött, s talán valóban eljutunk ismét a Bajnokok Ligájába.

Ami a rövidtávú kívánságot illeti: 9500 néző ment ki az Üllői útra, hogy láthassa, amint a házigazdák 4–1-re lemossák a Zalaegerszeget. A második gólt tulajdonképpen előre, néhány nappal korábban, az interjú során elmesélte a szerzője: Ashmore szöglete után (ha nem is közvetlenül, de) ki más, mint Dragóner fejelt a vendégek hálójába... (A későbbi ellenfelek már nyilván jobban odafigyeltek erre, mert a védő a neki jutó összesen 15 fellépésén többször már nem volt eredményes.)

FRADI-SIKER A VISSZAJUTÁS UTÁN


A Ferencváros végül első nekifutásra hetedik lett, azóta viszont nemcsak az edző, Bobby Davison került messzire a gárdától, hanem a hátteret biztosító angol tulajdonos is. Miközben a légiósok száma az új helyzet ellenére is jelentős maradt, a tapasztalt hátvéd még egy idényt vállalt, és a záró fordulóban, profi pályafutása legutolsó találkozóján, annak is a 89. percében igen frappáns módon búcsúzott: ő állította be a 3–0-s végeredményt a Pápa ellen.

DRAGÓNER BÚCSÚGÓLJA

A Ferencváros nem mellesleg ezzel a sikerrel biztosította be a bronzérmét, amely révén ismét elindulhatott a nemzetközi porondon. Más kérdés, hogy az időközben a klubnál utánpótlás-menedzseri munkára váltó Dragónernek valószínűleg az áhítottnál többet kell még várnia az újabb BL-főtáblás szereplésre, ha az utódok (ami a külföldieket illeti, idős izlandiak helyett inkább fiatal brazilok) úgy becsülik meg a kínálkozó lehetőségeket, mint a minap az Aalesund ellen elpackázott El-kiesés során...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik