„Úgy készülünk, mint mindig. Mérkőzésről mérkőzésre, percről percre.” |
„Nem tudunk a magas intenzitással mit kezdeni.” |
„Minden meccset úgy élünk meg, mintha az lenne az utolsó.” |
„Egy apró, négyszázmillió eurós előnye van a Barcának.” |
„Luis Aragonés büszke lenne, ez a gárda olyan, mint ő, bátor és harcos.” |
„Mi vagyunk a szenvedély, a boldogság, de ha szenvedni kell, akkor szenvedünk.” |
„Mi vagyunk a nép csapata.” |
„Játékosként nem cseréltem el az Atlético-mezem. Kettőt kellett volna érte adnia bárkinek, mert az enyém többet ért.” |
„Ha hiszünk és dolgozunk, bármi lehetséges.” |
„Nem mindig az nyer, aki a jobb, hanem aki küzd.” |
Mintha tegnap történt volna, pedig már ezer napja annak, hogy az Atlético Madrid hivatalos honlapján megjelent a hír: Diego Simeone lett az új vezetőedző. Cholo 2011. december 23-án vette át a „matracosok” kispadját Gregorio Manzanótól, aki nem tudta az Európa-ligát és európai Szuperkupát nyerő Quique Sánchez Flores által teremtett szintet megütni az együttessel.
Simeone beiktatása óta az Atlético új magasságokba emelkedett.
Négy nappal a bejelentés után Simeonét bemutatták a Vicente Calderónban, ahol fülig érő mosolyából látszott: tényleg egy álma vált valóra. „Agresszív, erős, bátor csapatot szeretnék. Nem félek a kihívástól” – ezek voltak első szavai az újdonsült edzőnek, aki játékosként 1996-ban a klub addigi utolsó bajnoki címében igen fontos szerepet vállalt.
Cholo nem a levegőbe beszélt, inkább eredményekkel hívta fel magára a figyelmet. Munkába lépését követően a gárda 180 fokos fordulatot vett, két hónapig nem kapott ki, akkor is a bombaerős FC Barcelonától, s az idény végén, 2012 májusában ismét Atlético-játékosok emelhették magasba az El-serleget – ezúttal Bukarestben. Nagyjából ekkor vált Simeone mottójává a „mérkőzésről mérkőzésre készülünk” filozófia, ami számos szép későbbi sikert eredményezett.
A 44 éves szakvezető következő idénye úgy kezdődött, ahogyan az előző abbamaradt – vagyis trófeával. Az Atlético a zseniális Falcao vezérletével kiütötte a Chelsea-t az európai Szuperkupában. Ebben a szezonban nem indulhatott az Atlético a Bajnokok Ligájában. Azonban a szurkolókat így is sikerült kárpótolni az évad végén. A Király-kupa paprikás hangulatú döntőjében ugyanis az ősi rivális, José Mourinho vezette Real Madrid ellen Simeonéék a klub tizedik aranyérmét szerezték a sorozatban – ráadásul pont a Santiago Bernabéuban. „Mindig hinni kell” – hangoztatta az argentin mester az óriási diadalt követő napokban.
Tétmérkőzések: 154 (99 győzelem, 31 döntetlen, 24 vereség) |
Sikerei: Európa-liga (2011–2012), európai Szuperkupa (2012), Király-kupa (2012–2013), spanyol bajnok (2013–2014), spanyol Szuperkupa (2014) |
Alig egy évvel később pedig bekövetkezett, ami talán még a legelvakultabb Atleti-fanatikusok álmaiban sem fordult elő: a spanyol fővárosi együttes – riválisaival ellentétben – nem eurómilliókból összevásárolt csapata a Camp Nouban bebiztosította bajnoki címét, sőt, BL-döntőt játszott Lisszabonban a Reallal – igaz, hosszabbítás után (!) vereséget szenvedett. Néhány hónappal később a sors visszaadta Simeonééknak, amit a májusi finálé 93. percében elvett: a spanyol Szuperkupát az idén az Atlético vihette haza a Real Madrid helyett.
Cholo a nyáron – a megnyert serlegek száma alapján teljes joggal – megváltoztatta mérkőzésről mérkőzésre vonatkozó nézetét, s immár „döntőről döntőre” készülnek Simeone tanítványai. Ha rajta múlik, bizonyára még sokszor ezer napig, s ki tudja, talán nem lesz még egy olyan szörnyű estéjük, mint májusban Lisszabonban.