Röplabda: Szakmáry Gréta nagyon várja a kaposvári mérkőzést

– Hogy tetszik Törökország?
– Már három hónapja vagyok itt, és azt mondhatom, minden rendben van. Nagyon szerencsés helyzetbe kerültem, hiszen Törökország egyik legszebb részén élek, ahol fantasztikus az időjárás, még most, december elején is süt a nap és majdnem 20 fok van. Az Európa-bajnokság miatt később csatlakoztam a csapathoz, de a lányok rendkívül kedvesen fogadtak és hamar befogadtak. Eddig is tudtam, hogy a törökök barátságos emberek, de nagyon jó volt ezt személyesen is megtapasztalni.

– Mennyire sűrű a programotok?
– Nagyon. Ahogy megérkeztem, szinte azonnal Török Kupa-mérkőzéseket kellett játszanunk, amióta pedig elkezdődött a bajnokság, szinte minden héten két meccsünk van, ráadásul rengeteget kell utaznunk, hiszen az élvonal 14 csapata közül nyolc a tőlünk több mint 500 kilométerre lévő Isztambulban játszik, és indultunk a Challenge-kupában is: eddig Norvégiában és Bosznia-Hercegovinában léptünk pályára, a következő ellenfelünk pedig a Kaposvár lesz.

– Ami azt jelenti, hogy december közepén Magyarországra látogatsz a csapatoddal. Játszottál már külföldi együttes színeiben magyar közönség előtt?
– Még nem, de már nagyon várom, biztosan különleges élmény lesz. Amikor a szezon elején láttam, hogy a kaposváriak is részt vesznek a sorozatban, titkon reménykedtem benne, hogy megkapjuk őket ellenfélül, szerencsére ez meg is valósult. A Schwerinnel sosem találkoztunk magyar csapattal, pedig nagyon szerettem volna – most végre összejön.

– Mennyire lesz lehetőséged találkozni a családdal, barátokkal Magyarországon?
– Ezt még nem tudom pontosan, de a szüleim már nagyon készülnek. Úgy néz ki, hogy a mérkőzés előtt egy-másfél nappal érkezünk meg Kaposvárra, nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőségem találkozni a szüleimmel. Ők mindenhová elkísérnek, 2015 óta valamennyi Európa-bajnokságon a helyszínen szurkoltak nekem és a magyar válogatottnak, a török csapatomban azonban még nem láthattak élőben játszani, nagyon örülök, hogy végre erre is sor kerül.

– Az Aydin jelenleg a 9. helyen áll a török bajnokságban. Hogy látod, mennyire reális ez a pozíció?
– Egyáltalán nem az, ennél jobb a csapatunk, de sajnos a másik légiósunk, az olasz Anna Nicoletti egy sérülés miatt több mint egy hónapon keresztül nem léphetett pályára, ezalatt az időszak alatt pedig több olyan mérkőzést is elveszítettünk, amelyeket vele minden bizonnyal megnyertünk volna. Mivel nem igazán volt megfelelő helyettese a posztján, nekem kellett átlót játszanom. Még sohasem szerepeltem ebben a pozícióban, de nagyon élveztem. Különösebb teher nélkül játszottam, próbáltam élvezni ezt a helyzetet és a lehető legtöbbet kihozni belőle – úgy érzem, ez sikerült is.

– Összességében tehát elmondhatjuk, hogy jó döntés volt Törökországba igazolnod?
– Egyértelműen, hiszen újabb röplabdakultúrát ismertem meg. A gyors német stílushoz a schwerini évek alatt sikerült alkalmazkodnom, itt viszont magasabbak és erősebbek a játékosok, mint a Bundesligában, egészen máshogy néznek ki a mérkőzések, mint a német bajnokságban.

– A török szurkolók fanatizmusa messze földön híres. A röplabdára is igaz ez?
– A Galatasaray és a Fenerbahçe mérkőzésein tényleg olyan a hangulat, mint egy futballmeccsen, elképesztő élményt jelentenek ezek a találkozók. Aydinban nincs ilyen pokoli légkör, ugyan sok néző jár ki a meccseinkre, őszintén szólva az a szurkolás, amiben Schwerinben részem volt, közelebb áll a szívemhez.