„Nem lehet Fiatból Porschét csinálni, ez a helyünk” – Jan De Brandt az Eb-ről

A magyar válogatott a hatcsapatos csoport utolsó előtti helyén végzett, ezzel kiesett ez Eb-ről már a csoportkörben.

– Ahogyan leültünk, arról beszélt, az elmúlt évek legkönnyebb felkészülésén vannak túl. Akkor miért nem jutott tovább a csoportkörből a válogatott?
– A könnyű felkészülést arra értem, hogy a korábbi években akadt probléma a körülményekkel, ellátással, most viszont mindenünk megvolt, statisztikussal, fizioterapeutával, sportpszichológussal – válaszolta Jan De Brandt, a magyar női röplabda-válogatott szövetségi kapitány, aki a csoportban ötödik lett a csapattal a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon, így nem jutott a nyolcaddöntőbe. – A négy hónap alatt igazi családdá értünk, egy célért küzdöttünk: hogy részt vegyünk az Eb-n, amire senkit sem kellett motiválni.

– Akkor miért nem sikerült a tizenhat közé kerülni?
– Nem voltak könnyű ellenfeleink, és amikor elérkeztünk húsz, huszonhét, huszonhárom ponthoz, nem tudtuk befejezni a játszmát. Egyszerűen jobbak voltak a riválisok.

– Mindegyik? Románia is?
– Az adott napon igen. Nem lehet elvárni, hogy a fiatalok minden meccsen ugyanolyan szinten teljesítsenek, ráadásul a nálunk erősebb csapatok ellen folyamatosan a legjobbunk kellett volna. Mindig nézem a melegítést, hogy lássam, hogyan támadnak a lányaim és az ellenfél. Miként győzöl, ha a rivális kétszer olyan erősen és magasan üt? A háló felett nem lehetett megnyerni a meccset, a háló alatt kellett volna jó nyitásokkal, fogadással és jól szervezett blokkvédelemmel

– Működtek ezek az elemek?
– Ha igen, a másik oldalon akkor is sokszor az erős lengyel, török és olasz bajnokságban szereplő játékosok álltak, ráadásul sokszor rizikót is kellett vállalni, ami magával hozta a hibákat. Néha kevésbé volt precíz a feladás, és ha a fogadás sem stimmel, mire számítsunk?! A harciasságot viszont nem lehet számon kérni a csapaton, mindenki kiadott magából mindent.

– Játékosa, Sándor Renáta mondta a románok elleni meccs után, hogy szerinte hiányzott belőlük a tűz.
– Ugyan már! Különben is, ha sorozatban háromszor-négyszer blokkolnak, és nem tudsz pontot szerezni, jönnek a hibák, akkor nehéz lobognia a tűznek. A lányok a horvátok elleni harmadik szettben már szabadabbnak érezték magukat, amikor már tudtuk, nincs esély a továbbjutásra.

– Túl görcsössé tette őket a hazai pálya?
– Lehetséges, de ezt tőlük kell megkérdezni. A helyzet az, hogy hiányoznak a magas szinten lévő játékosok.

– Akkor miért beszéltünk arról a rajt előtt, hogy mindenáron nyolcaddöntőbe kell jutni?
– Hazai pályán ki kellett tűzni a célt, ám megmutatkozott Horváth Dóra vagy Dobi Edina hiánya, Szakmáry Grétát leszámítva senki sem mutatott olyan erőt, mint Horváth, ráadásul fizikai paraméterekben alulmaradtunk a többiekkel szemben.

– Ezek szerint nem volt reális cél a tizenhat közé kerülés?
– Ez volt az álmunk, de az álmok nem mindig valósulnak meg. Azt viszont láttuk, hogy az azeriek elleni egy szettet leszámítva versenyben voltunk a legjobbakkal, nem fújtak le minket a pályáról, a hollandok pedig más szintet képviselnek. Túl sok könnyű pontot adtunk a hibáinkkal az ellenfeleknek. Ha megnézzük a kezdőcsapatot, többen visszafogott idényt zártak a klubjukban, kevesebbet játszottak – nekünk viszont ők a legjobbjaink. Ki kellett tűzni a célt, hiszen ki jött volna ki a meccsekre, ha azt hallják, hogy esélyünk sincs továbbjutni. Egyébként talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy amikor elkezdtem itt a munkát, néhány száz néző előtt játszottunk, most pedig három-négyezren jöttek el. Ugyanakkor nem lehet Fiatból Porschét csinálni, és Fiattal megelőzni egy Porschét.

– Jó állapotban lévő Fiatot vezetett? Lefordítva: a legjobbját nyújtotta a csapat?
– Közel jártunk a maximumunkhoz, taktikailag, technikailag és fizikailag is jól felkészültünk.

– Semmit sem csinálna másként? Például kevesebb felkészülési meccs, kevesebb rotáció, vagy ha már így döntött, nagyobb bizalom a cseréiben?
– Egyáltalán nem változtatnék, mert jó volt a felkészülünk, nem volt gond. El kell fogadni, ez a helyünk.

– Az, hogy a legjobb tizenhat közé sem jutunk?
– Ez a realitás. Nézze meg azokat a csapatokat, amelyek szintén nem jutottak tovább, nem lenne egyszerű dolgunk a franciák vagy a finnek ellen sem.

– De hiszen a franciákat az Európa-ligában oda-vissza legyőztük!
– Az más francia csapat volt, még akkor is, ha mi sem a maximumon pörögtünk.

– Mit hozhat a jövő?
– Sándor Renáta és Liliom Rita is visszavonul, és Inneh-Varga Elizabetet leszámítva szinte nincs olyan a fiatalok között, aki nemzetközi szinten megállná a helyét egy év múlva. Körül kell nézni a tizennégy–tizenhat évesek között, és fel kell építeni a válogatottat, de annak nem lesz azonnal eredménye.

– Ön építi majd a csapatot?
– Nem tudom, nem látok a jövőbe.