Nosztalgia

Látva a szerenádozó és ballagó végzős gimnazistákat, nosztalgiázni támad kedvem. Amikor én jártam hasonló cipőben… Amikor én búcsúztam el a gimitől – visszasírom, nagyon szép évek voltak. Az irodalom szóbelin kegyes volt hozzám a Sors: sok rossz tétel közül kihúztam Radnótit, akit tudtam, pedig bent volt öt olyan másik szerző még, akiről nem sok lövésem lett volna. A törin már nem volt ilyen szerencsém. Előttem ketten két hihetetlen link tételt kaptak: egy csaj „Mátyás király portréját”, egy fiú pedig „Kultúra és társadalom a Kádár korszakban”. Elképedtem, általános iskola ötödik osztály. Erre én? „Országgyűlés és vármegye a reformkorban”. WTF? Ha nincsenek ábrák, segítő rajzok, aligha hozok ki ebből bármi jót – javaslom a most érettségizőknek, hogy figyeljenek ezekre, mert sokat segítenek… De még mielőtt megijednénk attól, hogy egy pohár bort szürcsölgetve, családi fényképalbumokat lapozgatva, személyes élményekről fogok sztorizgatni, megnyugtatok mindenkit: igen nem!!! Nosztalgikus élményeim voltak a hétközi BL elődöntőkkel kapcsolatban is. A Madridommal, mely 11 éve jutott be utoljára a fináléba. A Bayernnel, mely négy év alatt harmadszor döntőzhet, s először nyerhet. A Dortmunddal, mely a II. világháború környékén (na jó, kicsit később, ’97-ben) egyszer már nyert BL-t, s néhány év alatt újra nagy csapat lett. S a Barcelonával, mely a Ronaldinho-éra előtti kilátástalan futballját produkálta. Hajtás után elődöntők és egy kis magyar foci!

Miután befejeztem életem leghosszabb felvezetőjét, rögtön szeretném leszögezni: nem láttam a meccseket, ezért nem bocsátkoznék nagy szakmai elemzésekbe. Igazából nem történt különösebb meglepetés az elődöntők visszavágóján, a spanyolok nem tudták ledolgozni azt a hátrányt, amit egy hete összeszedtek. Az a napnál is világosabb, hogy a német foci egyre feljövőben van, a Bundesliga immár a világ egyik legjobb bajnoksága, a spanyolok játéka viszont kiismerhetőbbé vált, mint Barney Stinson csajozós trükkjei. Persze sok minden közrejátszhatott abban, hogy nem jött létre az előzetesen várt el clasico a fináléban, de azt senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a Bayern München és a Dortmund jogosan lesz ott a fináléban.

A jövő kezdete

Már csak azért is, mert jobban akarták a sikert. Az edzők is. Mourinho ezt a félévet nem szívvel-lélekkel csinálta végig Madridban, ez látszott szinte minden mozdulatán. Mélabúsan ült a kispadon, nem tüzelte a játékosait, álmaiban talán már a ködös Albionban járt, igazából nem nagyon érdekelték a madridi események. Legalábbis a külvilág felé nagyon ezt mutatta. Bár a Király kupát még megnyerheti az Atletico Madrid ellen, ebben a szezonban nem végzett tökéletes munkát, s a küldetés teljesítése nélkül fog távozni a szezon végén Madridból – nem lett meg a hőn áhított, 10. BL győzelem, amiben reménykedtek a szurkolók. Bár nem bukott meg az érettségin (az összteljesítmény azért nem olyan rossz: a Barcát ideig-óráig letaszította a trónról, csaknem 20 év után nyert Király kupát a Reallal, és zsinórban háromszor jutott elődöntőbe a BL-ben, ami előtte nyolc évig egyszer sem sikerült...), de közepesnél jobbat nem adhatok neki az idei teljesítményre...