El Siete

Április eddig szokásosan bolondos és kiszámíthatatlan időjárásilag, ám az élbajnokságok élcsapatai nem bolondoznak: a Bayern már megnyerte hazája bajnokságát, s jó úton halad efelé a Los Blancos Barcelona, a Juventus és a Manchester United is. Olaszországon kívül mindenhol borítékolható a trónfosztás, nem is akármilyen erődemonstrációt tartva. Közben egy Legenda hetedik bajnoki címét nyerte, s kisorsolták a BL elődöntőjének párosításait is. Szóval megint van miről beszélni!

Legenda volt - legenda lesz???

Lehet, hogy nem volt olyan művész, mint Messi. Lehet, hogy nem volt olyan gyors, mint Cristiano Ronaldo. Lehet, hogy nem ollózott 40 méterről, mint Ibrahimovics. Lehet, hogy nem volt olyan technikás, mint Van Persie. Mégis, számomra ő A csatár. A Világ Legnagyobb Játékosa. A Kedvencem. Raúl Gonzales Blanco. Aki miatt Real Madrid szurkoló lettem. S akinek az eligazolása után, nem tagadom, megingott a hitem egy kicsit imádott csapatomban. S aki Real Madrid játékosként hatszoros bajnok volt, immár pedig már hétszeres, mert a katari Asz-Szadd csapatával is bajnok lett a hétvégén.

Sokáig Raúl testesítette meg a Real Madridot, pedig eleinte az sem volt egyértelmű, hogy futballistaként keresi majd a kenyerét, az meg még kevésbé, hogy a Real emblematikus figurája lesz – lévén, hogy gyerekkorában állatorvos akart lenni, majd pedig a város másik szegletében, az Atletico Madridban pallérozódott. Ám miután a „matracosok” utánpótlásképzése megszűnt, Raúl átkerült a Napos Oldalra, s a Real történetének egyik legnagyobb alakjaként 16 évig szolgálta a blancókat. A statisztikák magukért beszélnek: 550 bajnoki, 228 gól, hat bajnoki cím, 3 Bajnokok Ligája győzelem, 4 spanyol szuperkupa, két spanyol gólkirályi cím. A Pázmány Labdarúgó Ligán kívül gyakorlatilag mindent megnyert klubszinten. A Bajnokok Ligájában 71 gólnál állt meg a számláló (a Fradi ellen triplával nyitott 1995-ben), amivel egyelőre még a legeredményesebb gólvágója a sorozatnak (hogy meddig, az valószínűleg csak Messin múlik...). A spanyol válogatottban a 102 meccsen elért 44 gól is egész jó, ennek ellenére nemzeti színekben elkerülték a nagy sikerek. Pontosabban akkor jöttek, mikor ő már kikerült a prixisból. Pedig nem játszott ő rossz csapatokban, de a 2002-es vb kivételével (ahol ő három gólt szerzett, s favoritként Dél-Korea ellen a negyeddöntőben hihetetlen csalás áldozata lett a spanyol armadával) nem jött ki neki a lépés. 2000-ben az Európa-bajnokságon például a franciák elleni EB elődöntő 90. percében, 1-2-nél földkörüli röppályára küldött egy tizenegyest... Számomra érthetetlen, hogy egy Negredo, egy Llorente és egy Güiza (egyetlen jó mallorcai szezonnal!!!) részesei lehettek a legnagyobb diadaloknak (nem beszélve Victor Valdesről, vagy Arbeloáról, de ők legalább nem voltak posztriválisai...), míg Raúl nem vehetett részt 2006 óta egy tornán sem, pedig David Villa súlyos sérülése, Fernando Torres gyalázatos formája, és Vicente del Bosque személye megnyithatta volna előtte az utat például a tavalyi kontinenstornára – de nem nyitotta.

Alázata, szerénysége, hűsége, s a futballhoz való hozzáállása példaértékű, s bár 2010-ben eligazolt Madridból (Mourinho nem garantálta a játéklehetőséget neki, mert megvették Benzemát, köszönjük Jose a SEMMIT!!!), örökre bevéste a nevét aranybetűkkel a Real Madrid történelmébe. Két éve, mikor eljutottam a Santiago Bernabeu stadionba, a múzeumban számomra is egyértelművé vált, hogy Raúl mindig is a klub ikonja marad: Alfredo di Stefanón és Puskás Ferencen kívül ő az, akiről a legtöbb képet, videót, makettet láthatjuk a múzeumban. A német Schalkéhoz sem levezetni ment, mindkét Bundesliga szezonjában tíz gól fölé jutott, a BL-ben pedig története legnagyobb eredményét produkálva elődöntőig ment a Schalkéval. Az Inter elleni párharcban fantasztikusat játszott! Tavaly aztán lement a térképről, s Katarba igazolt pénzt gyűjteni, de ő az, akitől Alessandro Del Pieróhoz hasonlóan nem sajnálom a lóvét, mert tett ő már le elég sokat az asztalra ahhoz, hogy ezt megérdemelje. (Az az elgondolkodtató, amikor valaki huszonévesen igazol kínjában Kínába, vagy Oroszországba.) Katarban a hétvégén katarzis érhette, mert bajnok lett csapatával – először a Real Madridtól távol...

Csak két érdekesség vele kapcsolatban. Feleségével, Mamen Sanzzal boldog házasságban él (amit gyűrűcsókos gólöröme is hűen tükrözött), s öt gyermekük van. Ez a mai „elcelebesedett”, karrierista világban, ahol az értéktelenség számít értéknek, igenis nagy dolog! Manapság nem poén öt gyereket vállalni, és felnevelni... Egyszer 30 hónapon keresztül nem kapott sárgalapot, s profi pályafutása alatt nem állították ki! Minden tekintetben példakép! Mint Paolo Maldini, vagy éppen Ryan Giggs. Annyi különbséggel, hogy őket nem engedte el egyetlen szeretett klubjuk...