Behódolt a Bundesliga

Egy héttel ezelőtt írhattam volna Szalai Ádám mesterhármasáról, a Vidi EL diadaláról, s a Chelsea-Manchester United rangadón nagy port kavaró bírói tévedésekről, de nem tettem, mivel külső körülmények miatt semmiről nem blogolhattam. S mivel a jelenben élünk, ez az írás sem ezekről fog szólni. Bár kétségkívül meg vannak említve. Illetve voltak, az imént. Szalai Ádám továbbra sem áll le a góllövéssel, a Manchester megint fontos derbit nyert, a Vidi pedig már hazai fronton is veszélyes – mintha mi sem történt volna az elmúlt héthez képest. De azért történt. S hogy mi? Az alábbiakban ezt is elmondom!Egy héttel ezelőtt írhattam volna Szalai Ádám mesterhármasáról, a Vidi EL diadaláról, s a Chelsea-Manchester United rangadón nagy port kavaró bírói tévedésekről, de nem tettem, mivel külső körülmények miatt semmiről nem blogolhattam. S mivel a jelenben élünk, ez az írás sem ezekről fog szólni. Bár kétségkívül meg vannak említve. Illetve voltak, az imént. Szalai Ádám továbbra sem áll le a góllövéssel, a Manchester megint fontos derbit nyert, a Vidi pedig már hazai fronton is veszélyes – mintha mi sem történt volna az elmúlt héthez képest. De azért történt. S hogy mi? Az alábbiakban ezt is elmondom!

Túlzás és elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez a Bundesliga idény eddig a magyarokról szól. Huszti Szabolcs káprázatos formában kezdte az évet, emlékezhetünk, három góljával és hét asszisztjával a mexikói kanadai táblázatot is vezette (a Wolfsburg ellen például Bundesliga rekordot döntött a négy gólpasszával). Azóta visszavett kicsit a tempóból, s a Hannover is beleszaladt néhány váratlan pofonba, de időközben megérkezett Szalai Ádám, aki miatt újra büszkén vallhatjuk magunkat magyarnak. Szalai a legutóbbi három meccsén öt gólt szerzett, bár a hétvégén vereséget szenvedtek Brémában, gyönyörű fejessel még tudott egalizálni. Jelenleg nyolc góljával holtversenyben vezeti a góllövőlistát Mandzukiccal. A különbség csak annyi, hogy míg a horvát a Bayern München harminc góljából vállalt nyolcat, Ádám a Mainz tizenhárom találatából szerzett ugyanennyit. Masszív középcsapat a Mainz, kiesési gondjai aligha lesznek Thomas Tuchel legénységének, de ez leginkább Szalai Ádám érdeme. És ha ez még nem lenne elég, ott van harmadik muskétásnak Stieber Zoltán is, aki a harmatgyenge Greüther Fürth játékosa, s a hétvégén megszerezte második Bundesliga gólját. A találatról csak annyit, hogy a németek korábbi világ- és Európa-bajnok támadója, Andreas Möller azt mondta róla, hogy ilyen gólt maximum Messitől láthatunk. Ennél nagyobb dicséret, azt hiszem, nem is kell. Stieber a másodosztályú Aachen egyik legjobbja volt két éve, de miután a Mainz leigazolta, nem találta a helyét, nem tudta felvenni az első osztály ritmusát, ezért az előző szezonban általában a kispadon ücsörgött. Vagy még ott sem. Úgy néz ki, ebben a kis csapatban lett igazán nagy, s ha ki is esik együttesével tavasszal, a jó játék zsíros kenyeret szerződést érhet neki. Hajnal Tamás mögött veretes Bundesliga múlt van, s bár idén kevésbé játszik sajnos főszerepet a klubjában, a Stuttgartban, ha a szükség úgy hozza, mindig lehet rá számítani (a legutóbbi két vb selejtezőn pedig kulcsfigurája volt a válogatottnak). Szóval most őszintén van kiért, kikért szorítanunk, s néznünk a Bundesliga meccseket. Hajrá srácok!!!

A Bayern München hazai pályán a Leverkusen ellen veszítette el veretlenségét egy fordulóval korábban, ráadásul komikus gólokat kapva, ám a hétvégén, úgy néz ki, helyre állt a világ rendje: gyönyörű gólokat szerezve könnyedén győztek Hamburgban 3-0-ra. A Dortmund fontos pontokat veszített, ezúttal a Stuttgart ellen nem sikerült győzni. (A BL-ben ugyanakkor négy pontot szereztek a Real Madrid ellen, s a továbbjutás küszöbén állnak a halálcsoportban, ami nem kis bravúr). A hétvégén minden a Bayern kezére játszott, mert a Schalke Hoffenhaimben égett, mint a Reichstag – le se kéne játszani a maradék bajnokikat, a salátástálat oda lehet adni a bajoroknak. Na jó, játsszák le – de csak azért, hogy Szalai gól, Huszti pedig asszisztkirály lehessen…

A Manchester United két roppant fontos rangadót nyert meg egy hét alatt, s át is vette a vezetést a bajnokságban. Más kérdés, vajon megérdemeltek-e a győzelmei. A Chelsea ellen kettős emberelőnyben diadalmaskodtak, de Torres kiállítása nevetséges volt (a spanyol műesésért kapta második lapját, pedig nyilvánvalóan felrúgták), Chicharito győztes gólja pedig egyértelmű lesről született. Az Arsenal ellen is emberelőnyben focizhatott fél órán keresztül az United, de ezen a meccsen jobban játszott ellenfelénél. Van Persie már a 3. percben betalált volt munkaadójának, ahol gyakorlatilag világsztárt faragtak belőle – ezt nem elfelejtve nagyon sportszerűen nem ünnepelte meg látványosan a gólját. Emlékezhetünk rá, néhány évvel ezelőtt Emmanuel Adebayor végigrohant a félpályán, hogy az Arsenal szurkolók előtt ünnepelhesse City mezben lőtt találatát. Ez a különbség kettejük között: van Persie nem a fáról mászott le… Az United előzéséhez szükség volt a Chelsea botlására is, mely Swanseaban be is következett: a walesi csapat a 88. percben egyenlítette ki az ezúttal kőtáblák nélkül érkező Moses találatát. A Manchester City a West Ham otthonában hagyott két fontos pontot, pedig végig sokkal jobban játszott. De hát a focit még Angliában is gólra játsszák, már pedig a Manchester City ugyanannyit szerzett ebből, mint a West Ham, azaz nullát… A City eddig közel sem meggyőző idén, ráadásul a BL-ben is a kiesés szélére jutottak. Talán a milliárdos tulajok is belátják lassan, hogy van, amit nem lehet pénzért megvenni. Minden másra ott a Master Card…

Bár a Ligakupának Angliában sincs nagy presztízse, s általában csak az Arsenalt és a Liverpoolt érdekli komolyabban (mert ez az a sorozat, ahol talán van esélyük nyerni…), a múlt héten játszottak két olyan meccset is, melyről muszáj szólni. Az Arsenal-Reading meccsen az Ágyúsok 0-4-ről jöttek vissza döntetlenre, majd pedig hosszabbítás után 7-5-re nyertek. Vízilabdameccs után sem lehettünk volna elégedetlenek ennyi gól után, de kérem, ez labdarúgás volt… A másik meccsen a Chelsea előtt adódott a lehetőség, hogy visszavágjon Fergusonéknak a bajnoki kudarcért. „Challenge accepted”, azaz Barney Stinson szavaival élve kihívás elfogadva – de teljesítve is, 3-3 után 5-4-re nyertek a londoniak hosszabbítás után. Azért arról ne álmodozzunk, hogy a közeljövőben a Premier League-ben is így potyognak majd a gólok…

Egy mondat erejéig visszatérnék Sir Alex Fergusonra: november 23-án mutatják be a stadionnál található szobrát. Ferguson épp 26 éve rágózik a Manchester United kispadján (csak merem remélni, hogy időközönként nem csak játékosokat, hanem rágót is cserélt…). Többek között 12 bajnoki címet, 2 Bajnokok Ligáját és 5 FA kupát nyert a csapattal. Lehet őt szeretni és utálni, ugyanakkor munkájáról csak elismeréssel lehet szólni. Nehéz, számomra egyenesen lehetetlen elképzelni őt nyugdíjas nagypapaként. Mondják sokan, hogy a hivatásuk nemcsak az életük, hanem a haláluk is. Míg a hazáját utolsó csepp véréig védelmező katona számára ágyban, párnák közt a harctér, egy pap számára az Eucharisztia bemutatása jelentheti a végső és örömteli állomást, Ferguson szerintem a kispad mellett halna meg legszívesebben. Azért reméljük, nem fog félrenyelni…

Minden sorozat véget ér egyszer (kivéve a Barátok közt). Eme állításról legfrissebb élményekkel a Juventus rendelkezik. A zebrák 49 mérkőzés után szenvedtek vereséget, legutóbb 2011. május 15-én, a Parma győzte le őket. Ennél még durvább Andrea Pirlo sorozata: a Juve karmestere több mint két év után volt olasz bajnokin vesztes csapat tagja (legutóbb 2010. októberében, még a Milan mezében hagyta el lógó orral a pályát.) A hóhér szerepét az Inter vállalta magára, ráadásul Torinóban sújtott le a címvédőre. Érett már ez a zakó, hiszen a Juventus hetek óta mázlival gyűjtögette a pontjait, míg az Inter láthatóan egyre jobb és jobb, ráadásul idegenben eddig mind a hét bajnokiját megnyerte a szezonban. Miután egy pontra megközelítették a legyőzött ellenfelet, úgy tűnik, újra nyílt az olasz bajnokság, de meglehet, csak kétcsapatos versenyfutásra számíthatunk, mert a Napoli és a Lazio is kezd lufiba átmenni (azaz leereszteni és kidurranni). A déliek az utolsó pillanatokban engedték ki a kezükből a győzelmet a Torino ellen (1-1), a római kékek a Catania otthonában szaladtak bele a késbe (0-4). A Milan először nyújtott meggyőző teljesítményt a szezonban, az új csodagyerek, El Shaarawy mellé végre felnőtt Bojan Krkics és Pazzini is, de azért egyelőre ne ájuljunk el ettől az 5-1-től. Majd idővel kiderül, hogy összeért-e már valóban a Milan, vagy csak jókor jött egy igen halovány Chievo. Az AS Roma idei szezonját megérteni nagyjából annyira lehetetlen, mint a szőke nő gondolkodását, mert egyszer két gólos hátrányból nyernek, legközelebb ugyanilyen fórból kikapnak. Egy biztos, Tottiék meccse mindig izgalmasabb, mint egy Forma1-es futam. (Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, itt szeretném megjegyezni, hogy elképesztő, amit Sebastian Vettel művel. Kétszeres világbajnokként a szezon első felében nem brillírozott, ám utána zsinórban négy futamot is megnyert, legutóbb pedig, miután megbüntették, s az utolsó helyről rajtolt, befutott a dobogó aljára Abu Dzsabiban. Bár nem jelentős Fernando Alonso hátránya, mindössze tíz pont a némettel szemben, szerintem búcsút inthet a világbajnoki győzelemnek a spanyol.) Ezúttal a szebbik arcukat mutatták a Farkasok, akik a Palermót verték 4-1-re. Destro csereként állt be a 73. percben, négy perccel később sárgát kapott, egy percre rá gólt szerzett, majd miután ünneplés közben fejére húzta a mezt, mehetett is zuhanyozni második lapja következményeként. Nem tudom megérteni ezt a bírói felfogást. Az első félidőben a Palermónál utolsó emberes szabálytalanság után nem volt kiállítás, itt meg gólörömért muszáj sárgát adni. Ráadásul még csak nem is az ellentábort hergelte, vagy fasiszta kézmozdulatokkal ünnepelt a csatár (ezt anno Paolo di Canio nagyon élvezte…), hanem csak fejére húzta a mezét. Szerintem nem ártana átgondolni bizonyos dolgokat a játékvezetéssel kapcsolatban. (Halkan jegyzem meg, hogy tegnap este Pepe ujjszopogatós gólöröme simán ért volna nálam egy lapot, a Real Madrid első góljának szerzője ugyanis így akarta a lelkes és nagy létszámú dortmundi szurkolók tudtára adni, hogy most már kussoljanak…)

„Engem szórakoztat a játékunk. Még nem született olyan ember, aki meg tudna győzni arról, hogy a Real Madrid stílusánál létezik látványosabb.” Ez a mondat nem mástól származik, mint a világ talán legellentmondásosabb edzőjétől, Jose Mourinhótól. Ezúttal szerintem nincs igaza, mert a Madrid idén közel sem játszik látványosan. Persze, tavaly kegyetlenül magasan volt a léc, de hát kellett nekik felállítani, most már joggal várunk szezononként 130 gólt… A Zaragoza könnyű ujjgyakorlat volt, mint ahogy múlt héten Mallorcán is lazán nyertünk, amivel legalább felléptünk már a dobogóra. Most ennek is kell örülni, de azért a nyolc pontos különbség csak nem csökken a Barca és a Real között. Messi pénteken 190 cm apa lett, talán ezért, talán másért, de ezúttal a góllövést átadta a társaknak. S mivel ebben a fordulóban Cé Ronaldo is hallgatott (mármint góllövés terén, merthogy az újságíróknak azért nem felejtette el megmondani a tutit, hogyha tehetné, magára szavazna az Aranylabda szavazáson), a tavaly decemberi el classico óta ez volt az első olyan forduló, amikor se Messi, se Zselé nem lőtt gólt. Alapesetben az argentin és a portugál zseni nélkül olyan a spanyol futball, mint a Halloween töklámpás nélkül, de szerencsére, ahogy láthattuk is a hétvégén, nélkülük is van élet. A Barca játékát ezúttal is élmény volt nézni, a Realban pedig két újonc is gólt lőtt (Essien és Modric), igaz, jellemző a madridiakra, hogy négy góljukból hármat is a kapus védése utáni kipattanóból szereztek. Nem szívesen lettem volna Roberto helyében, mert kapusként át tudom érezni, nincs annál idegesítőbb, mikor egy nagy védés után nem a védő, hanem a csatár ér oda előbb a kipattanóra… (A Madridról még annyit, hogy amikor kezdeném azt hinni, hogy megtanult védekezni a csapatom, akkor a Dortmund ellen bizonyítják, hogy kegyetlenül nagy illúziókat kergetek. Legalább a döntetlen meglett, amivel valószínűleg a továbbjutás is, bár nem értem, CR hogy volt képes átengedni az utolsó percben egy szabadrúgást Özilnek. Mindenesetre jól tette, mert Gülüke bevágta Weidenfeller hathatós segítségével...) Borítékolható volt, hogy előbb-utóbb kikap az Atletico Madrid is, szombaton a Valencia verte meg Falcaóékat. Nem lehet rossz annak a válogatottnak, melybe olyan játékos nem fér be, mint Soldado, aki igen bravúros gólt szerzett a „matracosok” ellen. Kellemes gondjai lehetnek Vicente del Bosque szövetségi kapitánynak…

Mint ahogy Videoton játékosnak sem rossz mostanság lenni. Az Európa Ligában két győzelemmel és egy vereséggel állnak csoportjuk második helyén, s bizony, ha csütörtökön sikerülne pontot csípni a Basel otthonában, nagy lépést tehetnének a továbbjutás felé. Persze, maradjunk a realitások talaján, de nehéz, amikor Paulo Sousa ilyen mesteri fokon megtanította védekezni csapatát. Néhány hete itthon már sokan leírták a Vidit, de a riválisok szerencsétlenkedéseinek köszönhetően az első hely is lőtávolon belül van már. A Győr többször elhúzhatott volna a legutóbbi két bajnokiját elbukó Debrecentől, de ezeken a meccseken ők is csak két pontot szereztek, így az örökrangadót nyerő MTK és a Videoton is megközelítette az éllovas duót. Ha már a magyar focinál tartunk, a hét örömhíre számomra az volt, hogy a Nyíregyháza szombaton átvette a vezetést a másodosztály Keleti csoportjában: de örömöm nem volt hosszabb egy Örkényi Egypercesnél, ugyanis másnap a Békéscsaba és a Vasas is visszaelőzött…

És íme, az ember a szokásos álomcsapat!

Jaaskelainen (West Ham)

Evra (Manchester United) Rodriguez (Fiorentina) Jordi Alba (Barcelona)

Zanetti (Inter) Kroos (Bayern München)

Fellaini (Everton) Gomez (Catania)

El Shaarawy (AC Milan) Szalai (Mainz) Milito (Inter)

Megjegyzés: A finn kapus lehúzta a rolót a Manchester City ellen. A hátvédek gólt szereztek, Evra az Arsenal ellen ráadásul győzelmet érőt. Zanetti 89 39 évesen is felszántotta a középpályát a Juve ellen. Kroos gólt lőtt és gólpasszt adott Hamburgban. Fellaini duplázott a Fulham ellen, más kérdés, hogy ez is kevés volt a győzelemhez. Gomez két góllal és gólpasszal járult hozzá a Lazio elleni kiütéshez. A milánói csapatok nem esznek egymás tenyeréből, ám ezen a héten El Shaarawy és Milito egymást szolgálhatják ki. El Shaarawy gólt lőtt és gólpasszt adott, személyében új csillagra lelt az olasz futball, míg Milito duplázott a Juventus otthonában. Talán nem veszitek rossz néven, de Szalai Ádámnak is helyet szorítottam a csapatban. Nem feltétlenül a mostani gólja miatt, hanem az elmúlt hetek teljesítményéért (első magyarként szerzett mesterhármast a Bundesligában másfél hete, ez bravúr a javából!).

A Juventus veretlenségi sorozata hamarabb véget ért, mint ez a poszt, de remélem, ezúttal sem bántátok meg, hogy rászántátok ezt a néhány órát percet… Mindenkinek szép, boldog és mosolygós hetet kívánok!!!