Szaúd-Arábia és az E-sport a 142. NOB ülésszak keddi nyertese

A pénteki megnyitóhoz közeledve a Nemzetközi Olimpiai bizottság 142. ülésszaka adta az egyik legizgalmasabb témát az olimpia ügyeit figyelőnek. Franciaország mintha sok szempontból utcahosszal beelőzte volna a világot: még el sem kezdődött a 33. párizsi nyári olimpia, szerdán máris arról szavazhatnak a NOB tagok, hogy alig 6 év múlva, 2030-ban vajon Franciaország rendezheti-e a téli olimpiát, és az is szóba kerülhet, hogy az egyetlen jelentkezőnek, Salt Lake Citynek újra odaadják a 2034-es téli játékokat. Franciaország pályázata azonban kőkemény feltételekhez kötött, hiányzik egyelőre az állami garanciavállalás, és a dél-francia, valamint francia Alpok régióinak partnerségi hozzájárulása. Ezek olyan kondíciók, amelyek nélkül nem kapja meg Franciaország a téli játékokat. 

Ha már a francia dominancia szóba került, az sem volt meglepő, hogy a sajtótájékoztatót tartó Thomas Bach mellett helyet foglaló, és a francia pályázatot bemutatni készülő David Lappartient-ről, a francia olimpiai bizottság elnökétől nyíltan azt is megkérdezték, hogy tényleg ő lesz-e Thomas Bach utódja, aki nagy mosollyal hessegette el a kérdést. 

A franciákon túl, Szaúd-Arábia, és az E-sportok lettek a nyertesei az ülésszak keddi, nyitónapjának. Ahhoz képest, hogy Thomas Bach 2019-ben személyesen hessegette el a kérdést, hogy az E-sportok lehetnek-e valaha tagjai az olimpia programnak vagy családnak, mondván hiányzik a „citius, altius, fortius, vagyis a gyorsabban, magasabban, erősebben faktor az E-sportokból, a NOB a mai ülésén megszavazta, hogy Szaúd-Arábia 2025-ben megrendezze az első hivatalos E-sport Játékokat, természetesen az olimpiai játékok család „kistestvéreként”. Változnak az idők, mondhatjuk, és Bach elnök is a digitális forradalom előretörésével indokolta, hogy miért emeli be a NOB az E-sportokat az olimpiai családba, de magunk között azért arról az apróságról se feledkezzünk meg, mekkora üzleti potenciál rejlik mindebben, amelynek financiális hozadékairól nyilván az olimpiai család sem szeretne lemondani. 

Számos sportpolitikai kérdés mellett, amely az orosz–ukrán, vagy éppen az izraeli–palesztin konfliktusban érintett országok sportolóit illeti, szóba került a holland strandröplabdacsapatban helyet kapó, pedofil bűncselekményben elítélt, Steven van de Velde esete, akinek a történetével a Nemzeti Sportban is foglalkoztunk. Nos, Van de Velde olimpiai jelenlétét a NOB elnök nem akarta kommentálni, mondván a Holland Olimpiai Bizottság már minden fontos dolgot közölt ezzel kapcsolatban. Pieter van den Hoogenband, a háromszoros olimpiai bajnok egykori úszó, a holland olimpiai csapat csapatvezetője korábban elmondta: azért, hogy csökkentsék a nevezés miatti reputációs károkat, először is leválasztották Van de Veldét az olimpiai csapattól, és a falu helyett más szálláshelyen kerestek neki „búvóhelyet”. És ebben nincs emmi túlzás, hiszen a másik haladéktalan intézkedésük az volt, hogy megtiltották neki, hogy nyilatkozzon a sajtónak, ami persze nehezen értelmezhető, mert épp Van de Velde lehet az, akinek esze ágában sem volt nyilatkozni, pláne ebben a botrányos kérdéskörben. A holland tehát marad Párizsban, miközben alig pár napja a japán női tornászválogatott csapatkapitányát, Mijata Sokót a Japán Olimpiai Bizottság hazaküldte, mivel cigarettázáson és alkoholfogyasztáson kapták. Mit is mondhatunk? Mintha kissé más lenne a japán és a holland társadalom erkölcsi ingerküszöbe az „olimpikon mint példakép” kérdésében...