A kieső Sampra az évszámok és május 22. átka sújtott le

Vágólapra másolva!

2011.05.16. 17:50

Címkék

A 2010–2011-es olasz élvonalbeli labdarúgóidény legnagyobb negatív meglepetése kétséget kizárólag a Sampdoria mélyrepülése és kiesése: a genovai kékek a Palermo elleni hazai vereséggel már a 37. fordulóban elköszöntek a Serie A-tól. A számmisztikában hívők beláthatják: a számok sem voltak a Samp mellett, de sokkal inkább lehet okolni a vezetőség ténykedését a kiesésért. BL-selejtezőt érő 4. helyről a Serie B-be egy idény alatt.

Lecsapott az azonos végződésű évek és május 22. átka a Sampdoriára: a genovai csapat 1966, 1977 és 1999 után 2011-ben is kiesett az élvonalból, ráadásul 1966-ban és 1977-ben ugyanúgy május 22-én játszották az utolsó fordulóban, mint most – a Samp egy ideig utolsó Serie A-s mérkőzésével a programban.

Ezen persze csak a számmisztika kedvelői csámcsoghatnak kedvükre, a másodosztályba vezető út rossz elnöki és vezetőségi döntésekkel volt kikövezve. Kérdés, mi lesz Koman Vladimirrel és Laczkó Zsolttal – a két magyar válogatott játékos közül Koman nem tartozott Alberto Cavasin vezetőedző kedvencei közé, Laczkó viszont a szezon vége felé rendszeresen játszott. A tréner alighanem megy (meg a sportigazgató is), az tuti, hogy keretben is átalakítás jön.

A SERIE A ÁLLÁSA
1. Milan	37	24	9	4	65–24	81
2. Inter	37	22	7	8	66–41	73
3. Napoli	37	21	6	10	57–37	69
4. Udinese	37	20	5	12	65–43	65
5. Lazio	37	19	6	12	51–37	63
6. Roma	37	17	9	11	56–51	60
7. Juve	37	15	12	10	55–45	57
8. Palermo	37	17	5	15	57–60	56
9. Fiorentina	37	12	14	11	47–42	50
10. Genoa	37	13	9	15	42–45	48
11. Catania	37	12	10	15	39–49	46
12. Parma	37	11	12	14	38–46	45
13. Cagliari	37	12	8	17	43–50	44
14. Chievo	37	10	13	14	35–39	43
15. Cesena	37	11	10	16	36–47	43
16. Bologna	37	11	12	14	35–48	42
17. Lecce	37	11	8	18	44–62	41
18. Samp	37	8	12	17	32–46	36
19. Brescia	37	7	10	20	32–50	31
20. Bari	37	4	9	24	23–56	21

„Eljött az idő a nagytakarításra és a csapat újjáépítésére. Minél hamarabb olyan csapatot kell építenünk, mely visszajut a Serie A-ba" – mondta Edoardo Garrone (a klubelnök Riccardo Garrone fia) a kiesés után.

„Rengeteg hibát követtünk el a szezon során, és elemeznünk kell ezeket. Elfogadjuk, hogy felelősség terhel minket, egyben megerősítjük: továbbra is a Sampdoria mögött állunk, elkötelezettségünk változatlan" – tette hozzá.

„A meccsen láttam egy transzparenst, mely felhívott minket arra, hogy tegyük ismét naggyá a Sampdoriát. Ígérjük, így lesz. Köszönettel tartozom a drukkereknek a viselkedésükért [a szurkolók nem tüntettek a csapat ellen, tapssal búcsúztatták a játékosokat, bár korábban többször is jelezték elégedetlenségüket – a szerk.], nem érdemeltek ilyen borzalmas idényt és ennyire keserű csalódást" – fogalmazott könnyek között a csapatkapitány Angelo Palombo.

Ha már hibák, kezdjük a legfelső szinten elkövetett bakikkal, amelyek döntőn befolyásolták a Samp sorsát az idény során. Az előző idényben a genovai csapat a 4. helyen végzett, 67 pontot szerezve, kifejezetten jó védelemmel (a 41 kapott gól holtversenyben a 3. legjobb volt a ligában) és az Antonio Cassano, Giampaolo Pazzini csatárduó góljaival.

A Sampdoria 49 góljából Pazzini és Cassano 28-at (19+9) jegyzett, Cassano a gólpasszok terén is jeleskedett. A két sztárt ráadásul sikerült is megtartani (távozott viszont Luigi Delneri edző és Giuseppe Marotta sportigazgató), más kérdés, hogy a BL-szereplés így sem jött össze, majd a télen mindketten távoztak – és ennek végzetes következményei lettek.

MÉG NÉHÁNY SZÁM
13: Pazzini és Cassano együtt 13 gólt szerzett eligazolása után. A Sampdoria összes játékosa ezt követően 14-ig jutott.
5: ennyi pontot gyűjtött Cavasin irányítása alatt a Sampdoria
1: a Samp utolsó 13 bajnokiján csak egyszer nyert, a Bari ellen

Cassano távozásáig ugyan mindössze hét meccsen négy góllal és két gólpasszal segítette a közös ügyet (azért az átlag nem rossz), Pazzini hat góllal és három gólpasszal, de ez így is elegendő volt egy közepes szerepléshez.

Csakhogy előbb a balhés Cassano veszett össze nagyon csúnyán Riccardo Garrone elnökkel, aki – hiába követte meg a csatár nyilvánosan – fegyelmezési céllal kirakta a keretből. Cassano végül a Milanban kötött ki – ő járt jól, bajnok lett kiesés helyett. Pazzini maradt, de nem motiválhatta túlzottan a középmezőnybeli harc, a vezetőség pedig üzletet szimatolva eladta a támadót kereső Internek másik válogatott csatárát. Pazzini hamar népszerű lett góljaival, és bajnoki ezüsttel zárt (no meg még egy kupát is nyerhet). Pazzini január 28-án szerződött az Interhez – ekkor a Sampdoria a Serie A 10. helyén állt, 6–9–6-os mérleggel és 27 ponttal.

A többi maga a mélyrepülés: a Samp ezután kilenc pontot szerzett mindössze, csak a Bolognát és a szintén kieső Barit tudta megverni, mérlege 2–3–11! A kieső gólokat senki nem tudta pótolni, a szezon során többször sérüléssel küszködő Nicola Pozzi hat találattal vezeti a házi góllövőlistát Stefano Guberti (5) és a télen igazolt Massimo Maccarone (3) előtt. A Samp a válogatott támadóduó eladását követően tíz alkalommal maradt gólképtelen, a szerzett 32 találat pedig nagyon kevés volt – a Brescia (32) és a Bari (23) támadóalakzata volt még ennyire gyenge. Ugyebár az említettek mind kiestek...

Ha nem megy a csapatnak, jön az edzőváltás, szól az általánosan alkalmazott recept: jött is, viszont a Domenico Di Carlo helyére leültetett Alberto Cavasin csak rontott a helyzeten... A vezetőség meg tehetetlenül figyelte a teljesen elhibázott stratégiájú szezon eredményeit: a sztárokat eladták, nem pótolták megfelelően, a stabilnak gondolt csapat meg szétesett.

„Riccardo Garrone tulajdonos áldását adta Antonio Cassano és Giampaolo Pazzini eladására januárban, ez vakmerő tett volt – de még inkább súlyosan naiv, mert hitt abban a vezetőség többi tagjával együtt, hogy a középszerű vándormadár, Massimo Maccarone és a Manchester United tartalékjai közül érkezett Federico Macheda képes lesz pótolni két válogatott csatárt" – írja a téli bakiról a Guardian és a Sky Sports olasz szakírója, Paolo Bandini.

„És lehet, hogy ennél is drágább árat fizettek azért, hogy a nyáron óriásit hibázva nem erősítették meg a keretet a BL-selejtező előtt. Ha megnyerik azt a párharcot a Werder Bremen ellen – és ettől percekre voltak csupán –, folytatódhat az erősítés. A nyári felkészülést nyilván megzavarta Delneri és Marotta távozása, de ez nem kifogás a tehetetlenségre" – tette hozzá.

Persze nem a Sampdoria az első csapat, mely egy 4. hely után alászáll: ugyanezt a „bravúrt" hajtotta végre a Chievo is korábban, miután ugyanúgy eladta legjobbjait.

Ez az Udinesének lehet leginkább figyelmeztető jel, hisz a friuliak nagyon jól állnak a 4. helyért folytatott versenyfutásban, sztárjaikat pedig nagy klubok sora szeretné megszerezni – kérdés, egy kiárusítás katasztrofális szerepléshez vezetne-e.

Hisz a jelek szerint nagyon könnyű a „mennyországból" alászállni.