Evander Holyfield: A bokszban meg kell tanulni alkalmazkodni

PATAI GERGELYPATAI GERGELY
Vágólapra másolva!
2024.05.23. 19:30
Evander Holyfield lesz a budapesti bokszgála sztárvendége (Fotó: Török Attila)
A New School Promotion péntek esti budapesti bokszgálájának sztárvendége, a nehézsúlyban négyszeres világbajnok amerikai Evander Holyfield gyerekkori motivációjáról, az ikonikus fülharapásról, és a váratlan helyzetek kezeléséről is beszélt.

 

– Mielőtt Magyarországra érkezett, megnézte Rijádban az ukrán Olekszandr Uszik és a brit Tyson Fury vb-címmeccsét, ráadásul előre megjósolta Uszik győzelmét. Hogy tetszett, amit a jelen nagyjaitól látott?
– Nagy küzdelem volt két kőkemény bokszoló között – mondta a profi ökölvívás egyetlen négyszeres nehézsúlyú világbajnoka, a legendás amerikai Evander Holyfield, akit a New School Promotion gálájának csütörtöki mérlegelését kővető szűk körű beszélgetésen a Nemzeti Sport is kérdezhetett. – Uszik alacsonyabb, de olyan ütéseket láttunk tőle, amelyeknek köszönhetően Fury fölé nőtt. Mindketten nagyon tehetségesek, az én időmben is a nehézsúly legjobbjai közé tartoztak volna.

– Először jár Budapesten, és nem unatkozik, többek között bokszedzést tartott és cipőboltban járt. Hogy érzi magát nálunk?
– Budapest csodálatos hely, tiszta, szép, és a helyiek is kedvesek. Talán ez utóbbi a lényeg, hogy az emberek figyeljenek egymásra, jó közösségek alakuljanak ki. A zsúfolt, rideg világban sokat jelent a barátságos, pozitív hozzáállás.

– Mennyit változott a nehézsúlyú ökölvívás a kilencvenes évek óta, amikor a pályafutása csúcsán volt?
– Az ökölvívás lényege nem változott. Ha valaki abbahagyta, feladta, régen sem érhetett fel a csúcsra, és mostanában sem érhet. Egy dolog, hogy kitartó vagy, az sem hátrány, ha jó edződ van, de hallgatnod is kell rá, követned kell, hogy a megfelelő irányba haladj. Csak akkor lehetsz sikeres, ha jól kezeled a váratlan helyzeteket, és tudod, hogyan kell alkalmazkodni – a profi bokszban sokszor szükség van rá.

 

– Mi volt az ön sikerének titka?
– Először is: hiszek Istenben, figyelek rá, és bízom a szavában. Minden reggel felkelek, már korán elmegyek futni, még mindig edzésben vagyok, és a táplálkozásomra is ügyelek. Törekszem rá, hogy ne legyenek rossz szokásaim, és ezt az élet minden területére értem. Hiába vagyok jó sportoló, ha rosszul bánnék másokkal, és helytelenül cselekednék, akkor a bokszban sem lehettem volna sikeres. Persze mégiscsak az a legfontosabb, hogy mit csinálunk a ringben.

– Profiként cirkálósúlyban, majd nehézsúlyban minden nagy világszervezetnél volt világbajnok, a kilencvenes évek sűrű mezőnyében az összes legendával többször is összemérte a tudását. Melyik mérkőzése a legemlékezetesebb?
– A Mike Tyson elleni első meccset mondanám. Nagyon népszerű volt, nehézsúlyú világbajnokként lépett ringbe, és a legtöbben őt tartották esélyesnek, szóval elég nagy fegyvertény, hogy legyőztem.

– Mi volt az első gondolata, amikor a Las Vegas-i visszavágó harmadik menetében Tyson beleharapott a fülébe?
– Pontosan tudtam, hogy miért tette, mert kiskoromban én is csináltam hasonlót, amikor olyan szituációba kerültem, amiben nem éreztem jól magam. Azt akartam, hogy hagyjanak egyedül, valahogyan ki akartam kerülni a szorult helyzetből – Tyson is így érezhetett azon a meccsen, ezért harapta meg a fülemet. Én voltam a legkisebb gyerek a családomban, és az anyukám megtanította nekem, hogy nem ez a megoldás a menekülésre. A csecsemők is akkor harapdálnak, amikor nem érzik magukat biztonságban, mert kiszolgáltatottak – ha urai lennének a helyzetnek, nem harapnának.

 

– Eszébe jut még néha, hogy jó lenne visszatérni a ringbe?
– Dehogy, én már nyugdíjba vonultam. Amikor fiatal voltam, csak a bokszban láttam a jövőmet, úgyhogy nagyon keményen edzettem, mert a legjobb akartam lenni. Az egyetlen négyszeres nehézsúlyú világbajnok vagyok, elértem a maximumot. Büszke vagyok a rekordjaimra, de azt is tudom, hogy egyszer mindegyik megdől, és ez így van jól, egyáltalán nem bánom. Ha a teljes képet nézem, maradéktalanul elégedett lehetek azzal, amit a pályafutásom során elértem.

– Egyáltalán nem hiányzik már az ökölvívás?
– Nem, mert amikor profi voltam, mindent kiadtam magamból a ringben. Szeretem a mostani életemet is, boldog vagyok, nagyszerű érzés, hogy megoszthatom másokkal a tapasztalataimat – azt, hogy mit kell tenni, és mit érdemes kerülni a siker érdekében. Nézze, annak idején sokan mondták nekem, hogy nem lesz belőlem jó bokszoló. Aztán láttam a televízióban Leon és Michael Spinkst, mindketten úgy nyertek aranyérmet a montreali olimpián, hogy szegény környéken nőttek fel. Az ő példájuk is kellett ahhoz, hogy ráébredjek, én is meg tudom csinálni, amit elterveztem. Az édesanyám mindent megtett, hogy ne kövessem el azokat a hibákat, amiket ő elkövetett, és én is igyekszem átadni a tudásomat a gyerekeimnek. Megfizettem az árát a döntéseimnek, remélhetőleg nekik már nem kell – a sikeremben az a legjobb, hogy követendő példát mutathatok nekik.

 
 

Balszerencsés balhorog


Evander Holyfield amatőrként részt vett az 1984-es Los Angeles-i olimpia félnehézsúlyú küzdelmeiben. Az elődöntőben az új-zélandi Kevin Barry volt az ellenfele, akit az első és a második mentben is leütött, sőt a gong előtt még egyszer padlóra küldte egy balhoroggal. Ki is számolta a jugoszláv bíró, ám az amerikait mégsem hirdette ki győztesnek, mert úgy ítélte meg, hogy állj után ütött, ezért leléptette. Ugyanakkor Barry nem bokszolhatott a döntőben, mert kiütött versenyzőnek kötelező volt négy hetet pihenni… Így a másik ágról finalista (természetesen éppen jugoszláv…) Anton Joszipovics mérkőzés nélkül lett aranyérmes. Más kérdés, hogy az eredményhirdetés során felhívta maga mellé Holyfieldet is, amit óriási tapsvihar fogadott.

 

Nagyvadak a vert mezőnyben


Még az olimpia esztendejében (1984) profinak állt, karrierje 2011-ig tartott. Már a Dwight Muhammad Quawi elleni, 12. összecsapásán megszerezte a Bokszvilágszövetség (WBA) cirkálósúlyú világbajnoki címét. Ezt követően Rickey Parkey, majd Carlos De Leon legyőzésével a Nemzetközi Bokszvilágszövetség (IBF) és a Boksz­világtanács (WBC) vb-övét is megnyerte, egyesítve e címeket. Ezt követően 1988-ban felment nehézsúlyba, 1990-ben 25. mérkőzésén Buster Douglas legyőzésével a WBA, az IBF és a WBC bajnoka lett. Eredetileg Mike Tysonnal csapott volna össze, de Douglas 1990 februárjában nagy meglepetésre győzött Iron Mike ellen, így kerülhetett Holyfield színe elé, aki a 3. menetben kiütötte. Következő meccsén a már veteránnak számító, 42 éves George Foremant verte meg pontozással (1991). Ugyancsak pontozásos sikerrel, ergo címvédéssel folytatta egy másik „nagyvad”, a 43. évét taposó Larry Holmes ellen.

 

Felejthetetlen trilógia Riddick Bowe ellen


Holmes elleni sikerét követően Holy­fieldet az ereje tejében lévő, 24 éves Riddick Bowe hívta ki. A félnehézsúlyban 1988-ban olimpiai ezüstérmes Bowe-t a szöuli döntőben Lennox Lewis győzte le. A címvédő utólag így emlékezett: „Tudtam, hogy képes harcolni. De azt is, előbb-utóbb kifullad. Érett bunyós voltam, ő pedig a kesztyűpartnerem. Magabiztosan vártam az összecsapást.” Magát Rocky Balboához hasonlította: „A filmekben ő volt az a srác, akinek sem a beszédében, sem a megjelenésében, de még a boksztudásában sem volt semmi vonzó. De mentálisan hihetetlenül erős volt, és sohasem adta fel.” Ám a nála nagyobb termetű, erősebb, hatalmas ütőerejű, nem mellékesen remekül bokszoló Bowe felőrölte a bajnok erejét. Holyfield fárasztotta, de Big Daddy ütései megpuhították, mi több, egy fel­ütést követően örülhetett, hogy lábon kihúzta a 12 menetet. Rá egy évre viszont ugyancsak Las Vegasban és ugyancsak pontozással visszavágott: nem állt le verekedni, nem vitte el a hév. A sportág történetében páratlan esemény történt: a 7. menetben egy ejtőernyős (!) landolt a szorítóban, akit néhány néző és a biztonsági emberek el is agyabu­gyáltak. Az áldozat, James Miller találóan jegyezte meg: „Én voltam az egyetlen fickó, akit aznap este kiütöttek”. Holyfield és Bowe 1995-ben harmadszor is találkozott Las Ve­gasban, igaz, egyetlen vb-cím sem forgott kockán. Holyfield egy-egy vereséggel (Michael Moorer) és győzelemmel (Ray Mercer) a háta mögött érkezett a csatába, és a 6. menetben leütötte Bowe-t, aki utólag elismerte: „Nem éreztem semmit, mintha álmodtam volna” –, ám a 8.-ban ő fogta meg ellenfelét és le is finiselte, technikai KO-t hirdettek. S noha John Ruizzal is trilógiáig vitték (győzelem, vereség, döntetlen, az utóbbi után a kategóriában egyedülálló módon negyedszer is világbajnok lett), a Bowe elleni sorozat méltán illeszthető a Muhammad Ali–Joe Frazier, Gatti–Ward, Morales–Pacquiao és a Morales–Barrera hármas találkozók sorába.

 

Mike Tysont kétszer is legyőzte


Elvileg már Foreman után, 1991 decemberében Mike Tyson következett volna, csakhogy megsérült, majd a Miss Fekete Amerika szépségverseny győztese, Desirée Washington ellen elkövetett erőszak miatt elítélték hat évre, amelyből hármat le is ült. A szabadulása előtti utolsó és a dutyi utáni első összecsapása között több mint négy (!) év telt el, de 1996-ban Frank Bruno kivégzésével övé lett a WBC vb-öve, majd megszerezte a WBA-címet is – a szervezetnél Holyfield volt ekkor az első számú kihívó. Ringrozsdája ellenére 1996-ban Iron Mike volt az esélyes, de a 11. menetben TKO-val kikapott. „Elismerem, Holyfield jobb volt” – összegzett a vesztes. Az 1997-es visszavágó 2. menetében egy fejelés után Tyson jobb szeménél felszakadt a bőr, dühbe gurult, és a harmadik etapban beleharapott ellenfele fülébe, majd a menet végén még egyszer, a negyedik körre Holyfield már nem jött ki, Tysont Mills Lane mérkőzésvezető diszkvalifikálta. A vesztest úgy kellett megfékezni. Később elismerte tettét: „Egyszerűen meg akartam ölni. Mindenki láthatta, hogy fejelget. Elvesztettem a türelmemet, és beleharaptam a fülébe.”
A brit Lennox Lewis (WBC) és Holy­field (WBA, IBF) 1999-ben csapott össze kétszer is, márciusban döntetlenre végeztek, novemberben Lewis győzött pontozással, ekkor már az IBO vb-övét is bedobták a közösbe, így a brit lett az egyesített bajnok, az undisputed champion.

 

Nem érdemelt vereséget az orosz gólemtől


Már 46 évesen az orosz óriás, a WBA világbajnoka, Nyikolaj Valujev ellen állt ki 2008 decemberében Zürichben, előtte Szultan Ibragimovot hívta ki, de az ugyancsak orosz pontozással legyőzte. Akárcsak Valujev. Ha Holyfield győz, ötödik (!) alkalommal is világbajnok, igaz, a találkozót megelőző tíz évben 15 meccséből hatot már elvesztett, két döntetlenje volt, plusz a Sports Illustrated két újságírója kinyomozta, bizonyos Evan Fields – akinek születési dátuma megegyezett a Harcoséval – tesztoszteront és növekedési hormont rendelt egy kétes hírű cégtől… Valujev sokak szerint csak a pontozóknál nyert, az oroszt 2007-ben szintén pontozással legyőző üzbég Ruszlan Csagajev meg is jegyzete: „Holyfield is jól teljesített ellene, le is győzte Valujevet, mert úgy bokszolt, mint én.”

T. G.

Aki a boldog kilencvenes években a profi nehézsúly minden világklasszisával összecsapott

 


 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik