Győzelem, némi mellékízzel

- Szomorú vagyok, mégpedig Madár miatt - mondta lapunknak Balzsay Károly. - Kár, hogy nem tudta megvédeni az övét, a francia stílusa feküdt neki, elég sok volt a magyar, a hangulatra sem lett volna panasz, óriási kár, ami történt. Az meg még nagyobb, hogy a nagy lehetőség most egy időre elúszni látszik.

- Azért a hangulatból így is kaptunk kis ízelítőt.
- Teljesen ledöbbentem, amikor bementem a ringbe, azt hittem, otthon vagyok. Kirázott a hideg, borsódzott a hátam, a végén meg teljesen meghatódtam. Úgy őrjöngtek, mintha valami hatalmas címet nyertem volna.

- A nyolc győzelem azért nem olyan rossz. Elégedett volt a mostani produkciójával?
- Gyors voltam, friss, a második menetben pontos is, jól éreztem magam a ringben. De miben fáradtam volna el? Abban a másfél menetben?

- Nem is kell szabadságra mennie!
- De kell! Bár már itt is mondták, milyen úri dolgom van, másfél menetért három hét szabadság. A frissességemben benne volt Sdunek edző is, aki a szünetben leöntött jeges vízzel, én meg akkorát sikítottam, hogy az öltözőben is azon röhögött mindenki. Üvöltöttem, hogy hideg, Fritz meg közölte: azért kaptam…

- Gondolom, ennél komolyabb események is lezajlottak a szünetben.
- Fritz mondta, hogy többet üssek jobbra lépés után, horgot vagy egyenest, az be fog találni. Meg hogy emlékezzek, mit beszéltünk edzésen, az első ütés legyen a könnyebb, majd a másodikat húzzam meg. A meccsen volt olyan, hogy bemutattam a balegyenest, majd jobbal megfogtam, a végén meg pont fordítva volt, ott ballal vertem telibe. Nekem általában kell egy menet, hogy megérezzem a távot, hogy milyen gyorsan mozogjak, és ha ez megvan, attól kezdve nincs baj.