A mérnök úr hat sportágat űzött

Ha a hőskor nagy úszóiról beszélünk, Hajós, Halmay, a Gräfl fivérek neve bizonyosan szóba kerül. De miért nem ismerjük Hochsteinét? Ha az MLSZ ősatyáiról elmélkedünk, eszünkbe jut Jász, Iszer vagy Speidl – de miért nem Hochstein? Ha a 33 FC nagy alakjai, akkor elsősorban Gillemot, Zsák, Bosnyákovits – de miért nem Hochstein? Ha a múlt század elejének nagy mérnökei jönnek szóba, akkor bizonyára felvetődik Bláthy, Bánki, Csonka és Kandó neve is, az övé azonban nem. Hogy miért? Mert nem ismerjük Hochstein Rezsőt, a neve mára kikopott a kollektív emlékezetből.

Hochstein Rezső (1879–1964) még a II. kerületi Kir. Egyetemi Katolikus Főgimnázium és Ferencz József Nevelő Intézet diákja volt, amikor első sportversenyén elindult 1895. július 28-án – a Balatonban úszott, és rögtön megnyerte a nyeretlenek 100 méteres versenyét. A folytatásban inkább a medencében ment neki jobban, 1897-ben például a világrekordot is megközelítette az egyik gyorsúszószámban a Sport-Világ szerint. Műegyetemi hallgatóként hamar belépett a MAFC jogelődjébe, a Műegyetemi Football Clubba, ahol átpártolt a labdarúgókhoz, belső csatárként rohamozva az ellenfél kapuját. 1898 elejétől 1901 végéig játszott az MFC-ben, miközben 1900 szeptemberében bemutatkozott az általa és Koch Sándor által frissen alapított budai futballegyletben, a 33 FC-ben; az 1901-es bajnoki évben párhuzamosan szerepelt mindkét klubban.

Az 1901-es évben MLSZ-alapító (az alakulást megelőző értekezlet, majd a szövetség alakuló közgyűlése egyik részvevője) is, s addigra egy sereg sportág (úszás, futball, torna, atlétika, vívás, vízilabda) kipróbálója. Fennköltebben: all-round sportember. Akinek a neve a következő években, 1905-ig, eltűnt a sportlapokból, mígnem egyszer csak felbukkant a Besztercebányai SC színeiben – teniszezőként. Hochstein ekkor már nős, sőt diplomás ember, gépészmérnöki oklevéllel a kezében, amit nemcsak a civil életben kamatoztatott, hanem a hadszíntéren is, az első világháborúban ugyanis mint mérnök vették igénybe a szolgálatait. De micsoda szolgálatok voltak ezek: „Nagyszerű technikai bravúrokkal szolgált rá a legnagyobb elismerésre és kitüntetésekre”!

A fáma szerint Újvidékről származó, Vízivárosban letelepedett, jómódú, „orvostudor” (szülész, szemorvos; kerületi és üzemorvos) apja „előbb segédmunkásnak adta, hogy napi egy korona bérért keresse meg először két kezével a kenyerét – s csak azután lett a Ganz mérnöke”, legkésőbb 1907-ben. Nem vallott szégyent, bejárta fél Európát, megtanult angolul, franciául, németül és szerbül, volt építésvezető és kirendeltség-vezető Egyiptomban, és csaknem negyedszázadon keresztül (1911–1935) töltött be igazgatói pozíciót a Ganz és társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt.-ben. 1935 után Kairóból Alexandriába tette át a székhelyét, tanult, elmélyült a szakmájában, tovább fejlesztette tudását – ebből az időszakból szabadalma is ismert.

Nemcsak a második világháború alatt, azt követően is maradt Egyiptomban, de közben azért figyelemmel kísérte a Magyarországgal, a magyar sporttal kapcsolatos eseményeket.

Még a Ferencváros dicsőséges, 1927–1928-as téli egyiptomi portyája után történt, hogy a magyar kolónia nevében üdvözlőtáviratot küldött a klub elnökségének, s ebben „gratulált a zöld-fehérek teljesítményéhez, amellyel milliárdokat érő propagandát fejtettek ki a magyar név megbecsülése érdekében”. Egy év múlva a Hungária vetődött el Egyiptomba, s mint a túráról beszámoló Fodor Henrik a Sporthírlapnak megírta: a csapat mérkőzésein többek között „ott láttuk Erdős Lajost, a Deutsche Orientbank igazgatóját, Hochstein

Rezsőt, a 33-as FC régi tagját, aki az egyiptomi Ganz-gyárnak teljhatalmú vezérigazgatója”.

Amikor a „Harihárom” 1957 elején újjáalakult, a még életben lévő őstagok ott sorakoztak a nagy eseményen. Már amelyikük Magyarországon tartózkodott. A Sport szerint azonban „a távollevők sem feledkeztek el szeretett klubjukról. Hochstein Rezső, az egyik alapító tag Egyiptomból küldte üdvözletét a fekete-fehéreknek, Kutik András pedig Bariból. Ott edzősködik. A magyar postát dicséri, hogy a levelet kikézbesítették, hiszen a címzésen csak ennyi állt: »33 FC, Budapest, I., II., III. kerület«.”

Hochstein élete utolsó éveiben sem szakította meg kapcsolatát az itthoniakkal, legalábbis erre utal, hogy mikor a Magyar Labdarúgó-szövetség hatvanéves fennállását ünnepelte 1961-ben, a Labdarúgás idevágó gondolatokat idézett Alexandriából küldött leveléből: „Az MLSZ-t nem egy vagy két ember kezdeményezte. A magyar csapatok játékosainak cserélgetése, ugyanazon játékos több csapatban való szereplése, a bírók kompetenciája és a külföldi példák logikusan és automatikusan vezettek egy felsőbb hatóság megalakításához, mely teljes tekintéllyel kellett, hogy rendet teremtsen, rendezze és ellenőrizze a bajnokságokat. Steiner Hugó és Horváth Ferenc kiváló munkát végeztek ez irányban.” A cikket jegyző dr. Földessy János – aki a tízes évek óta tevékeny szereplője volt a magyar labdarúgásnak – három év múlva ismét elővette a levelet, ám ezúttal már fájdalmas apropó alkalmából: az idős sportember haláláról beszámolván.

Labdarúgás, 1964. július: „Szomorú hír érkezett messze Alexandriából: elhunyt a 84 éves Hochstein Rezső, a magyar labdarúgósport egyik atyja. A magyar labdarúgó-társadalom 1960-ban kapott tőle értesülést, amikor az MLSZ jubiláris bizottságának meghívására válaszolt: »Meghívástokat a Magyar Labdarúgók Szövetsége alapításának 60. évfordulójára köszönöm, de sajnos az ünnepségen nem vehetek részt. Az első világháborúban jobb csípőcsontom eltörött, s vagy 20 éve ugyanezen a helyen autóbaleset ért, s ma csak fakeret segítségével tudok döczögni.« (…) A labdarúgáshoz mindig hű maradt. Ez természetes is, mert az általa alapított csapatokban már 1898-tól részt vett az előidők hazai és nemzetközi mérkőzésein. 1901-ben beállították az MLSZ egyik első válogatott csapatába (az angol Surrey Wanderers ellen), az MLSZ-ben pedig mint szabályalkotó, tanács- és bizottsági tag működött. Az MLSZ 1961-ben a jubileumi ünnepségen is megemlékezett alapítójáról, és táviratban üdvözölte Hochstein Rezsőt.”

Aki lelkes hangú táviratban válaszolt. „Lengjen mindig magasan otthon és külföldön a magyar labdarúgás zászlaja” – írta.

Legyen ez a végszó.

Hochstein Rezső öccse, Hochstein Károly (1884–1944?) alig húszéves, és már övé a világ. Igaz, akkor már máshogy hívják, miután „családi nevének »Huszár«-ra kért átváltoztatása a f. évi 50.242. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett” (Budapesti Közlöny, 1904. június 14.). A III. ker. TVE, az OUE és a 33 FC színeiben, a vízisportok kultiválójaként többéves sportmúlt áll mögötte, de nemcsak az uszodát cseréli fel, hanem a biztosítási szakmával együtt az íróasztalt is – a színpadra és a mozivászonra. Azaz az íróasztalt egy időre még nem: az Országos Színészegyesület végzett színésznövendékeként, a berlini Residenztheater új tagjaként ő tudósítja rövid ideig a Sport-Világot a német fővárosból. Később a Színházi Életnek írogat, ám addig sok minden történik még vele. A sportban: átlép az MTK-ba, majd játékvezetői vizsgára jelentkezik az MLSZ-nél. Színészként: kabarékban lép fel, moziszínész lesz – fergeteges sikereket arat Huszár Pufi művésznéven. Meghódítja Németországot (1920–23, Karl Huszar-Puffyként) és Hollywoodot (1923–28, Charles Puffy) is, hogy visszatérjen a németekhez (1928–32), azonban Hitler hazaküldi, a honvágy hazahozza. Nógrádverőcén vásárolt birtokán rendezkedik be, színpadon alig játszik, utolsó filmje 1938-ban kerül a mozikba. Feleségével 1941-ben ismét az Államokba készül („Ahol a Warner Brothers szerződése vár, három film forgatására. Idehaza már nem bírtam a munkátlan, dologtalan életet”) – immár végleg, magyarországi életét voltaképp felszámolva. Bár elindul a Szovjetunión keresztül, sohasem érkezik meg a tengerentúlra. A némafilmkorszak sztárja, a nagy mulattató élete tragikus véget ér valahol Kazahsztánban.