A 2000-es drafton csupán a hatodik körben, összességében 199. helyen elkelő irányító pályafutásáról korábban már többször is beszámoltunk, így e helyütt csak annyit emelnénk ki, hogy a februári nagy fordításnak köszönhetően ő az első kezdő irányító, aki öt Super Bowlt nyert, és az első, akit négyszer is a nagydöntő legjobbjának választottak meg. Brady 12-szer kapott meghívót a Pro Bowlra, kétszer lett az alapszakasz legértékesebb játékosa, 2008-as súlyos sérülését követően őt választották meg az év visszatérőjének, a 2000-es évek első évtizedének legjobb irányítójának választották, és hogy eddig 208 sikert jegyzett – 61 vereség mellett – a New Englanddel, ezzel vezeti az örökranglistát a 200–92-es mutatóval visszavonuló Peyton Manninget megelőzve. Igaz, ha csupán az alapszakaszbeli meccseket nézzük, akkor Manning és Brett Favre (186-186) még megelőzi őt (183).

Brady legendásan figyel az étkezésére és az erőnlétére, nem véletlen, hogy bár ma már a 40. születésnapját ünnepli, gyakorlatilag fel sem vetődik a visszavonulásának kérdése. Illetve, hát az még csak-csak, de ezzel kapcsolatban rendre kijelenti, hogy még messze nem tervez „lelépni”, és 40-es évei derekáig, vagy akár még tovább szeretne játszani. A rendkívül régóta tartó sikerek kapcsán kicsit kutakodtunk a sportvilág nagyságai között, hogy ki meddig volt képes a zeniten maradni, és mikor jegyezték utolsó nagy sikereiket vagy kiemelkedő szezonjaikat.

MI A HELYZET A KORÁBBI LEGENDÁS IRÁNYÍTÓKKAL?

Peyton Manninget minden idők egyik legnagyobbjaként tartják számon, az ötször is az év legjobbjának (MVP) megválasztott irányító a 2013-as szezonban gyakorlatilag minden fontosabb rekordot megdöntött, még a 2014-es idényben is ligaelit játékot nyújtott, 2015-re viszont gyakorlatilag elfogyott – tökéletesen jellemzi ezt, hogy csupán kilenc TD-passzt, ellenben 17 interceptiont jegyzett, és kifejezetten gyenge, 67.9-es irányítómutatót ért el, miközben egy évvel előtte még 101.5-öt. A kiváló védelem vezette Broncos ezzel együtt segítségével így is felért a csúcsra, így egy hónappal a 40. születésnapja előtt megszerezte a második bajnoki címét is – az elsőt még a Coltscal nyerte –, majd nem sokkal később bejelentette visszavonulását.

Még nála is tovább húzta Brett Favre, a pályafutása zömében a Green Bayt erősítő „vasember” a 2009-es idényben főcsoportdöntőig vezette a nagy rivális Minnesotát, az akkor a 40. születésnapját a szezon közben megünneplő irányító pedig 33 TD-passzal és rá messze nem jellemző módon csupán hét interceptionnel zárt, 107.2-es irányítómutatója pedig Drew Brees (109.6) mögött a második legjobb volt a ligában. Az MVP-címhez azonban ez sem volt elég, épp Manning kaparintotta meg előle, aki az első 14 meccsén győzelemre vezette a végül 14–2-vel záró (és a szezon végén Super Bowlba jutó) Indianapolist. Favre egy évvel később 13 meccsen már csupán 11/19-cel és 69.9-es mutatóval zárt, ezt követően pedig végleg visszavonult.

Dan Marinót minden idők legjobb olyan irányítójának tartják, akinek nem jött össze a Super Bowl-győzelem. A Miami Dolphins legendája már a második szezonjában, 1984-ben átjutott az 5000 passzolt yardos álomhatáron (5084 yardos idénye 2011-ig rekordnak számított), 48 TD-passzával pedig minden idők negyedik legjobb teljesítményét (Peyton Manning 2013: 55; 2004: 49, Tom Brady 2007: 50) tudhatja magáénak. Az utolsó szezonjában ő is jelentősen visszaesett, 1998-ban még 23 TD-passz összejött a 15 interception mellett, egy évvel később, a 38-at betöltve viszont már csak 12 TD-passz jutott a 17 eladott labdára (67.4), és ezt követően vissza is vonult.

Sokáig úgy tűnt, hogy John Elway is versenyben lehet ezért a címért, a három elveszített nagydöntőt követően azonban az 1997-es és az 1998-as idény végén is bajnok lett a Denverrel, 38 évesen pedig ő lett a Super Bowlok történetének legidősebb MVP-je – ezt a csúcsot döntötte meg idén Brady.

Egészen 2017-ig nem volt sikeresebb (értsd, kezdőként több Super Bowlt nyerő) irányító Joe Montanánál, aki négy bajnoki címe során háromszor is MVP lett a fináléban. A San Francisco zsenije 1993-ban igazolt a Kansas Cityhez, ebben a szezonban főcsoportdöntőig vezette a Főnököket, majd egy évvel később a Miami (Marinóék) elleni rájátszásbeli vereség után vonult vissza – 38 évesen.

ÉS MI A HELYZET MÁS SPORTÁGAKNÁL?

A minden idők legnagyszerűbbkosárlabdázójánaktartottMichaelJordan1998-ban, 35 évesen a hatodik bajnoki címe után vonult vissza másodjára, de ezt követően 2001-ben még visszatért a Washingtonhoz, és 2003. április 16-án vonult vissza végleg, két hónappal a 40. születésnapját követően. Bár a Wizardsnál átlagolt 21.2 pontját sok játékos megirigyelné, a Bullsnál töltött 13 szezonjához képest ez több mint tízpontos visszaesést mutatott (31.5).

Azökölvívástalán első számú legendája,MuhammadAli1981. december 11-én, a kanadai Trevor Berbick ellen lépett utoljára a ringbe, 39 évesen és 328 naposan. A Bahama-szigeteken rendezett meccsen alulmaradt, így két vereséggel zárta karrierjét – összességében pedig 56–5-ös mérleggel. Ali az utolsó sikerét 1978-ban aratta, 36 évesen és 241 naposan.

A gyorsasági sportágakban értelemszerűen lényegesen korábban ér véget a pályafutás, hiszen a korral elsősorban a sebesség kezd megkopni, így például azatlétaUsainBoltmost épp az utolsó futására készül, pedig ebben a hónapban még csak 31 éves lesz, de azúszóknálsem a matuzsálemek jellemzők, a 23 olimpiai aranyával az örökranglista második helyén álló szovjet tornásznő Larisza Latinyinát 14-gyel megelőzőMichaelPhelpsmár inkább a cápákkal versenyez – pedig júniusban még csak a 32-t töltötte be.

Vízből a jégre.WayneGretzky1999. április 18-án a Penguins elleni hosszabbításos vereséggel búcsúzott ahokitól, 38 évesen. A szimplán „Nagyszerű” becenévvel illetett támadó minden idők legponterősebb NHL-játékosa (1487 meccsen 894 gól és 1963 gólpassz, összesen 2857 pont jött össze), tízszer volt pontkirály, kilencszer választották meg az alapszakasz legjobb játékosának, négyszer lett bajnok, pályafutása során erősítette az Edmonton Oilerst, a Los Angeles Kingset, a St. Louis Bluest és a New York Rangerst is.

AférfiteniszezőkmezőnyébenRogerFedererszámít az etalonnak, aki a jövő heti, 36. születésnapjához közeledve mintha újjászületett volna idén: a 2012-es wimbledoni siker után hosszú kihagyást követően 2017-ben az Australian Opent, majd nem sokkal később újra Wimbledont nyert – bezsebelve a 19. Grand Slam-torna-győzelmét. És jelenleg nem úgy tűnik, hogy a US Openen nem lesz meg neki első férfi játékosként a 20. is...

Peléháromszor nyert világbajnokságot a brazillabdarúgó-válogatottal, megválasztották a FIFA-nál az évszázad legjobb játékosának, az IFFHS statisztikái szerint pedig 1363 mérkőzésen 1281 gólt szerzett. A Santos kiválósága 1975-ben vágott bele az amerikai kalandba, utolsó mérkőzésére 1977 októberében került sor, hetekkel a 37. születésnapja előtt.

AFormula–1történetébenMichaelSchumachernéltöbbet még senki sem ünnepelhetett. Rekorder a hét világbajnoki címével, 91 futamgyőzelmével, 68 pole pozíciójával (bár Lewis Hamilton már csupán eggyel van lemaradva tőle) és 155 dobogós helyével is, hogy tényleg csak néhányat említsünk meg az érdemei közül. Utolsó világbajnoki címét 2004-ben, 35 évesen szerezte meg, először két idénnyel ezt követően vonult vissza, majd 2010-ben a Mercedes színeiben visszatért a versenypályákra, de három sikertelen év után 2012-ben, 43 évesen végleg befejezte karrierjét. 2013-ban súlyos síbalesetet szenvedett, fél évvel később felébredt a kómából, de állapotáról azóta sem lehet tudni biztosat.

A technikai sportoknál maradva emlékezzünk meg a Doktorról is,ValentinoRossi38 évesen sem lassít, és bár jelenleg csak a negyedik helyen áll aMotoGPtabelláján, csupán tíz pont a hátránya az éllovas Marc Márquezzel szemben. A kilencszeres gyorsaságimotoros-világbajnok olasz 2009 óta hiába vár az újabb elsőségére, a legutóbbi három idényt egyaránt másodikként zárta.