(Szarka)lábjegyzet: Az elátkozott 10-esek

Az előző posztban említett, Hatem Ben Arfa távozásáról szóló hivatalos hír volt az utolsó csepp a pohárban, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amit már hetek óta tervezek. A témája a 10-es mez. A mitikus mezszám, amit annak idején a csapat legjobbja kapott. Egykor Puskás, Pelé, Maradona, Platini, Matthäus, Roberto Baggio, Rivaldo, Del Piero, Zidane játszott 10-es számmal a hátán, ma pedig többek között Ronaldinho (még egy darabig), Messi, Rooney, Hazard viseli. Na meg Siem De Jong viselné. Már ha játszana.előző posztban említett, Hatem Ben Arfa távozásáról szóló hivatalos hír volt az utolsó csepp a pohárban, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amit már hetek óta tervezek. A témája a 10-es mez. A mitikus mezszám, amit annak idején a csapat legjobbja kapott. Egykor Puskás, Pelé, Maradona, Platini, Matthäus, Roberto Baggio, Rivaldo, Del Piero, Zidane játszott 10-es számmal a hátán, ma pedig többek között Ronaldinho (még egy darabig), Messi, Rooney, Hazard viseli. Na meg Siem De Jong viselné. Már ha játszana.

Mert a 10-es mez mindenhol, így elvileg Newcastle-ben is kiváltság. Csak itt nem nagyon sikerül emlékezeteset alkotni. Következzen hát a Newcastle United "elátkozott" 10-es mezének Premier League története.

Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy higgyen különböző babonákban, és bár én alapvetően nem hiszek az ilyesmiben, azért azt belátom, hogy nem túl jó ómen elkérni (vagy megkapni) ezt a számot a Tyneside-on. A Newcastle United Premier League tagságától számítva ugyanis egyik 10-esünknek sem lett igazán "kerek" a newcastle-i pályafutása.

Itt van mindjárt az első hármas. Amikor a klub kiharcolta a feljutást Kevin Keegan vezetésével, a csapat 10-ese Lee Clark volt. A Blackpool jelenlegi managere 6 évet húzott le a klubnál 1991 és 1997 között, majd nem kis megdöbbenésre a Sunderland-be igazolt. (A Newcastle ellen nem játszott derbit, mert a fekete macskák akkor másodosztályúak voltak) Clark ugyan alapember volt, de a négy Premier League éve alatt összesen 8 gólt kapart össze. Az utolsó szezonjában pedig 20-asban játszott, ugyanis a 10-est tovább kellett adnia. 2 év Sunderlan után 6 év Fiulham következett, és az ő történetéhez hozzátartozik, hogy a 2005/2006-os szezonra visszatért (Geordie lévén hazatért) Newcastle-be (21-es számmal) egy utolsó szezonra. Egy gólt még szerzett, majd visszavonult a labdarúgástól.

Hogy annak idején kinek kellett átadnia a mezt? Nos az egész tulajdonképpen Alan Shearer miatt történt. Newcastle-ben ugyanis a leginkább fontos szám nem a 10-es, hanem a 9-es. Ezt viselte Jackie Milburn, Malcolm McDonald, Andy Cole, majd Les Ferdinand is, aki lemondott (vagy lemondatták) róla, amikor Shearer a klubhoz igazolt. Sir Les így kapta meg a 10-es mezt, és viselte második, azaz utolsó newcastle-i szezonjában. 40 meccsen 21 gólt szerzett, és bár 8 találattal elmaradt az első évétől, azért szépen teljesített. Neki igazából nem a 10-es szám, hanem Keegan távozása, és Dalglish érkezése tette be a kaput.

Ahogy Ferdinand a Tottenham-be távozott, egy legendás 10-es érkezett a helyére. Az ekkor már 34 éves, egykori Watford és Liverpool legenda, a 79-szeres válogatott John Barnes az első évében Shearer sérülése miatt vezéralakja volt a csapatnak, 39 mérkőzést játszott és 6 gólt szerzett. A Dalglish-t váltó Ruud Gullit azonban nem számolt vele, így a második évében összesen egy mérkőzésen lépett pályára, majd felbontották a szerződését. Ennek a 10-esnek dicsőséges befejezés juthatott volna osztályrészül, ehelyett még mehetett bohóckodni a Charlton-ba, majd a Celtic-be a visszavonulása előtt.

Akik utánuk jöttek? Elsőként ott volt Silvio Maric. Nem ismerős? Nem is csodálom. A zágrábi születésű támadó középpályás 2 év alatt mindössze 23 alkalommal viselhette a klub mezét. Gólt nem szerzett. Nem túl jelentős pályafutása során egyébként 12 év alatt 222 meccset játszott, ami 18,5 mérkőzés évadonként. Viszont 19-szeres horvát válogatott.

A következő 10-es az argentin Christian Bassedas volt, aki 2000-ben, 27 évesen, közel 300 Velez Sársfield-ben lejátszott meccsel a lábában érkezett Angliába. A védekező középpályás Maric-hoz hasonlóan nem volt túl meggyőző, 2002-ben például kölcsönadták a Tenerife-nek, ahol 14 meccset kapott. Newcastle-ben 24 jutott neki, és egyetlen gólt szerzett. Ugyan még eligazolt a Newell's Old Boys-hoz de pályára már nem lépett, és 30 évesen visszavonult. 22-szeres argentin válogatott.

Bassedas utolsó évében a keretben volt egy fiatal walesi srác, aki a 17-es mezét boldogan cserélte el a mágikus(nak hitt) 10-esre. Ő volt Craig Bellamy. A visszavonulását tavaly bejelentő balhés támadó négy szezon alatt 128 mérkőzésen 43 gólt szerzett úgy, hogy az utolsó fél évét kölcsönben töltötte a Celtic-ben. Gólerős volt, igazi karakteres játékos, viszont elég sok mindenkivel összerúgta a port Newcastle-ben. Előbb Greame Souness-szel volt egy vitája, ahol a manager szerint Bellamy azért vol csak csere egy meccsen, mert nem akart jobb oldali középpályást játszani. Nem sokkal később a játékos is nyilatkozott, csak éppen azt, hogy bármilyen poszton szívesen játszik. Volt hogy elismerte, hogy kamu sérülést jelentett egy meccs előtt, majd azt adta elő, hogy Souness hazudozik róla és a klub iránti elkötelezettségéről a sajtóban. Akárhogy is a manager kijelentette, hogy nála ugyan többet nem játszik a walesi és kölcsönadta a Celtic-nek. Nos itt jött az az utolsó csepp a pohárban, amikor egy vesztes Newcastle kupameccs után a más Skóciában játszó Bellamy gyalázkodó sms-t küldött Shearer-nek. A csatár ügynöke tagadott mindent arra hivatkozva, hogy a mérkőzés alatt ügyfele egy jótékonysági golfmeccsen vett részt, és ellopták a mobilját. A viszony mindenesetre nem volt jó az aktuális 10-es és a legendás 9-es között, és valószínűleg Big Al is arra szavazott, hogy szabaduljanak meg a wales-i mitugrásztól.

Következő hármasunk is egy fura trió a közelmúltból. 2005 augusztus 24-én klubrekordnak számító 16.8 millió fontért a Newcastle United leigazolta Michael Owen-t. A Liverpool-ban hiába lőtt 297 mérkőzésen 158 gólt, a Real Madrid-ban nem tudta elfogadtatni magát. A lehetőséget megkapta (45 meccs) és szerintem élt is vele (16 gól), de valahogy mégsem kellett Madridban. Newcastle-ben ellenben mindent megkapott. 110 ezer fontos heti fizetést, a 10-es mezt, végül már a csapatkapitányi karszalagot is. Első évében még Shearer volt a párja, de aztán a Newcastle-ben töltött négy szezon alatt ott volt a csatársorban Martins, Sibierski, Viduka, Lövenkrands, Carroll, Xisco, Nile Ranger és természetesen Shola Ameobi. Hogy miért kellettek ennyien? Nos mert Owen rengeteget volt sérült, így muszáj volt B terveket gyártani a felállásra. Négy év alatt 79 mérkőzésen lépett pályára (19,75 meccs/év) és bár a rúgott 30 gól nem rossz, egyszer olvastam valahol, hogy az éves fizetésével, prémiumokkal átlagolva, nagyon drága gólok voltak ezek. Végül 89-szeres válogatott Owen lett a kieső Newcastle kapitánya, aki a fizetése jelentős csökkenésével járó új szerződését nem írta alá, inkább a Manchester United kispadjára igazolt heti 50 ezer fontért. 3 év alatt 31 meccs, 5 gól és végül a Stoke City-ből vonult vissza 2013-ban.

A másodosztályban eléggé kicserélődött a csapat. Martins távozása után a klub úgy döntött, hogy a 9-es mezt visszatartja (Andy Carroll csak egy év múlva, a PL-ben kapta meg), de a 10-es nem számított annyira, így a szeptemberben 3 hónapra kölcsönvett Marlon Harewood kapta meg. A robosztus támadó 15 mérkőzésen 5 gólt szerzett, de aztán szépen visszatért az Aston Villa-hoz. Harewood jelenleg a harmadosztályú Hartlepool játékosa, és amennyiben ugyanazzal az őserővel szántja fel a pályát, mint Newcastle-ben, akkor még van benne egy-két szezon.

2010 januárjában újra elkelt a 10-es mez, az egykori londoni csodagyerek, Wayne Routledge kapta meg. A Crystal Palace-ban 17 évesen bemutatkozó szélső 20 évesen a Tottenham játékosa lett, de 25 éves korára már megjárta e két klub mellett a Portsmouth, a Fulham, az Aston Villa, a Cardiff és a QPR öltözőjét is. Szinte pontosan egy évig bírta Newcastle-ben. A másodosztályban tavasszal még ment neki, gólokat lőtt, veszélyes volt a széleken, azonban a Premier League-ben már nem sokat jutott szóhoz. A Jonas-Tioté-Nolan-Barton-Guthrie tengely mellett Hughton még néha-néha szánt neki szerepet, de Pardew szinte azonnal visszairányította a QPR-hez kölcsönbe. Jelenleg a Swansea játékosa, ahol közel 120 bajnokin van túl és elégedettek vele, tekintve, hogy tavaly szeptemberben hosszabbítottak vele 2018-ig.

Végül pedig itt van a két utolsó 10-es. Routledge távozása után az addig 37-esben (gondolom a 3 7=10 miatt) Hatem Ben Arfa örökölte a mezszámot, akinek a tündökléséről és bukásáról az előző bejegyzésben olvashattatok. Szenzációsan indult, és kurtán-furcsán ért véget a newcastle-i karrierje. Őt pedig Siem De Jong követi a sorban aki eddig összesen két bajnokin jutott szóhoz, azóta pedig sérült. Nagyon remélem, hogy a 25 éves hollandot rendesen "összerakják" és tud egy klasszikus 10-es szerepet betölteni, azaz NEM a "newcastle-i 10-esek" sorsa vár rá.

Hajrá Newcastle!

Mark29