NEMcastle: Sir Alex Ferguson visszavonul - Volt ami sikerült, volt ami nem

Mint az angol focival foglalkozó bloggernek, úgy éreztem valahogyan meg kell emlékeznem a héten a visszavonulását bejelentő Sir Alex Ferguson-ról. Nem tervezem felsorolni mennyi mindent nyert, micsoda csaták részesei volt hosszú pályafutása során, hiszen most a hazai és a világsajtó is ezt teszi, szóval aki sport történelem órát akar, az bőven találhat hozzá anyagot.Sir Alex Ferguson-ról. Nem tervezem felsorolni mennyi mindent nyert, micsoda csaták részesei volt hosszú pályafutása során, hiszen most a hazai és a világsajtó is ezt teszi, szóval aki sport történelem órát akar, az bőven találhat hozzá anyagot.

Rendhagyó módon a Szarkák szemszögéből búcsúzom, olyan igazolások történetének felelevenítésével, ahol a Newcastle és a Manchester United valamennyire kapcsolatba került egymással. Nem akármilyen játékosokról lesz szó, de ez a nevek alapján azonnal kiderül. Jöjjön időrendben Paul Gascoigne, Andy Cole, Alan Shearer és Wayne Rooney pályafutásának egy-egy rövid részlete.

A Gazza család új háza és a nyaralás

Paul Gascoigne 1980-ban, 13 évesen került szülővárosa klubjába, és 1988-ig szerepelt a Newcastle-ben. A felnőttek között 3 év is elég volt, hogy nevet szerezzen magának, és bezsebeljen számos, fiatal focistáknak kiírt egyéni díjat.

Gazza magatartásbeli problémái már fiatalon is markánsan befolyásolták a pályafutását, így amikor összerúgta a port a Newcastle vezetőségével, mindkét fél a váltás mellett döntött. A játékos szíve szerint a Pool-ba ment volna, de az érdeklődés nem volt kölcsönös.

Ekkor azonban jött Fergie, aki szívesen lecsapott volna a tehetséges középpályásra. A másik érdeklődő a Tottenham volt. A bajnokság végén mindenben megegyezett Gazza és Fergie, és a skót mester annak tudatában utazott el pihenni Máltára, hogy megkötötte az év üzletét.

Villámcsapásként érte a hír, hogy a középpályás brit rekordnak számító 2 millió fontért a Tottenham-be szerződött. Később kiderült, hogy a Londoniak megfejelték az ajánlatot egy plusz házzal a fővárosban, így Gascoigne szülei is vele költözhettek. Később mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy sajnálja az egyesség elmaradását. Nekem személy szerint az jutott eszembe, hogy talán Ferguson lehetett volna az, aki a helyes útra tereli, és ott is tartja az angol labdarúgás talán legnagyobb elpocsékolt tehetségét.

A nagy "Andy Cole üzlet"

Egy sikertelen kísérlet után jöjjön egy sikeres. 1995 január 10-én sokkhatásként érte a Newcastle szurkolókat, hogy 6 millió fontért Keith Gillespie játékjogáért a klub eladta Andy Cole-t a Manchester United-nek. A fiatal támadó fél egy fél, azaz összesen nettó két szezont töltött Newcastle-ben, és ezalatt 85 meccsen 68 gólt szerzett.

Érkezett ugyan Les Ferdinand, de a szurkolóknak akkor is hiányzott a gyors, rendkívül pontosan lövő gólerős csatár.

Semleges szemmel nézve a történelem alakulását, Cole jól döntött. 275 mérkőzésen 121 góllal segítette a Vörös Ördögöket, és az 1999-es BL győzelem mellett öt bajnoki címet, két F.A. és két szuperkupa győzelmet ünnepelhetett.

Dwight Yorke-kal párban legendás csatárduót alkottak, a játékos egyértelműen Manchester-ben volt a pályája csúcsán.

Kétszer mondott nemet, LEGENDA lett

Alan Shearer azon kevés játékosok közé tartozik, akiket több alkalommal is megpróbált a Manchester-be vinni Ferguson, de egyszer sem sikerült neki.

Először még a Southampton játékosaként figyelt fel rá a Sir, és 1992 nyarán a sajtó komolyan híresztelte, hogy itt a 22 éves legújabb "ördögfióka". Talán a lépcsőzetes fejlődés mellett döntve, de Shearer a Blackburn Rovers-t választotta, ahol aztán kétszeres gólkirály, és egyszeres angol bajnok is lett a csapattal.

A második bepróbálkozás a hazai rendezésű Euro96 után történt. A MU mellett a Newcastle volt a másik jelentkező. Ekkor már közelebb kerültek a felek az egyességhez, és a hírek szerint Shearer hajlott volna a vörös mez felé, de az utolsó pillanatban egy személyes beszélgetés során Kevin Keegan meggyőzte Big Al-t, hogy térjen haza.

Biztosan sikeres csatár lett volna a Manchesterben is, de így legenda lett, a klub leghíresebb játékosa.

Rooney, aki spórolt pár évet

Az utolsó szereplőnk esete is lassan tíz éves sztori lesz. Az angol labdarúgás akkori csodagyereke, Wayne Rooney szülővárosa kedvenc csapatában a szigorú gazdasági elvek szerint működő Everton-ban robbant be a köztudatba. A klub a 19 éves srácnak egy három éves, heti 12 ezer fontos fizetéssel járó szerződést kínált, melyet a management-je azonnal visszadobott. Pontosan tudták ugyanis, hogy mely csapatok kívánságlistáján szerepel a csatár neve...

Az egyik a Newcastle United, a másik a Manchester United volt. Rooney akkoriban nem volt a legjobb viszonyban David Moyes manager-rel - nyáron kiderül, hogy most milyen a kapcsolatuk - így akadályokat csak a vételár megszabása szempontjából gördítettek a távozása elé. Az akkoriban még igencsak költekező Newcastle által ajánlott 20 millió fontot még elutasították, azonban a Ferguson által bedobott 25.6 millió font már elégnek bizonyult az üzlethez.

A történelem sajnos igazolta, hogy Rooney jól járt azzal, hogy a Sir Bobby Robson távozása után szép lassan tönkremenő Newcastle helyett a MU-ba került. Ettől persze még megnéztem volna fekete-fehérben egy veterán Shearer és ifjú csikó Rooney csatár kettőst... Valószínűleg 2-3 szezon után elvitte volna valamelyik sikeresebb klub, így mondhatni időt spórolt magának, hogy nem a Newcastle-t választotta.

Ferguson-nak tehát vannak kellemes és kellemetlen emlékei is a Newcastle-lel kapcsolatban mind a tárgyaló asztal kapcsán, mind pályán szerzett emlékek tekintetében. Nyert ő 6:0-ra és 5:1-re egy szezonon belül ellenünk, viszont kapott egy 5-öst a Keegan-féle The Entertainers-től, veszített 4:3-ra el meccset, amikor Shearer és Roy Keane majdnem összeverekedett, és tavaly úgy mentek haza sima 0:3-al a St. James' Park-ból, hogy helyzetük is alig volt.

Lehet őt szeretni, vagy nem szeretni, (én sosem kedveltem igazán) de az biztos, hogy egy LEGENDA, és fura lesz azt látni, hogy más valaki ül a Mancheter United kispadján.

Mark29