Valamiért ismerős arcok 6. rész - Ütős kis középpálya

A sorozat következő részében a Newcastle United 2005/2006-os szezonjának középpályás sora kerül bemutatásra. Akkoriban mindenki azzal volt elfoglalva, hogy Alan Shearer mellé a klub leigazolta Michael Owen-t a Real Madrid-tól, azonban mint kiderült a világot így sem sikerült megváltani. Owen szokásához híven gyakran volt sérült, ahogyan a szezon végén hivatalosan visszavonuló Shearer is. A középpálya viszont elég erős volt, illetve akár lehetett volna. A fiatal Milner és N'Zogbia bontogatták már a szárnyaikat, de most nem róluk lesz szó...A sorozat következő részében a Newcastle United 2005/2006-os szezonjának középpályás sora kerül bemutatásra. Akkoriban mindenki azzal volt elfoglalva, hogy Alan Shearer mellé a klub leigazolta Michael Owen-t a Real Madrid-tól, azonban mint kiderült a világot így sem sikerült megváltani. Owen szokásához híven gyakran volt sérült, ahogyan a szezon végén hivatalosan visszavonuló Shearer is. A középpálya viszont elég erős volt, illetve akár lehetett volna. A fiatal Milner és N'Zogbia bontogatták már a szárnyaikat, de most nem róluk lesz szó...

Elsőként mindjárt itt van a török Emre Belozoglu (1980.09.07.). A tehetséges ballábas középpályás 2005-ben érkezett az olasz Internazionale csapatától 3.8 millió Ł vételárért. Jó szervezőnek bizonyult remek rúgótechnikával, azonban sok sérülés hátráltatta. A Newcastle-nél töltött három szezonja alatt mindössze 82 meccsen szerepelt, ami 27 meccses átlag évente. Mindenesetre amikor egészséges volt, akkor általában kezdőként számoltak a szurkolók körében népszerű játékossal. 6 gólt szerzett Newcastle mezben, nekem ezekből kettő ugrik be: Az egyik amikor Shearer átadta neki a szabadrúgást a Sunderland ellen, és ő kíméletlenül bevarrta, a másik pedig az utolsó szezonjában egy Everton ellen 0:2-ről 2:2-re mentett mérkőzésen lőtt bombája.

A 2007/08-as szezonjába is bekavartak a sérülések, és így Allerdyce, majd Keegan is inkább játszatta a középpálya közepén Butt-ot, Smith-t vagy Barton-t, illetve baloldalon N’Zogbia-t, Milner-t vagy Duff-ot. Emre így a távozás mellett döntött.

A „balhéban” is volt része pályafutása során, nem is egy alkalommal. Íme egy kis Emre bűnlajstrom:

1. 2006-ban egy Svájc elleni VB selejtező után kitört verekedés résztvevőjeként eltiltást és pénzbüntetést kapott.

2. 2007-ben három alkalommal vádolták meg rasszista megnyilvánulásokkal, melyeket minden alkalommal tagadott, és konkrét bizonyítékok nem voltak ellene.

3. A Newcastle-ből pedig a Fenerbahce-hoz igazolt, ami önmagában nem lenne balhés húzás, ha nem a Galatasaray-ban kezdett volna focizni. 2008-as érkezésekor a Galata fanatikusok „anti-Emre” kampányt indítottak ellene. Emre erre csak annyit mondott, hogy ő világ életében Fner szurkoló volt, amit egyébként korábbi Galata-s csapattársai, Hakan Sükür és hasan Sas megerősített.

4. Végül de nem utolsó sorban, már idén is volt már egy balhéja. 2012. áprilisában egy Trabzonspor elleni mérkőzés hevében Didier Zokora állítása szerint Emre „fu****g n****r-nek” nevezte. Emre részben elismerte a szidalmazás tényét, azonban a rasszista részre nem emlékszik. Tekintve, hogy a törökök azért lazábban veszik ezeket a kérdéseket a felek kezet fogtak, és ezzel minden rendben.

Az alacsony termetű török 15 éves kora óta szerepel különböző korosztályos, 2000 óta pedig a felnőtt válogatottban. Utóbbiban 80 mérkőzésen 8 gólt szerzett.

Másodikként jöjjön egy londoni srác, aki szerencsét próbált északon, de rövid idő után belátta, hogy neki a főváros való. Ahogy Joey Tribbiani mondta: „London Baby!”

Scott Matthew Parker (1980.10.13.) a Charlton neveltje, és felnőttként is a jelenleg harmadosztályú klubban kezdett focizni 1997-ben, sőt, onnan lett válogatott 2003-ban. A Chelsea 2004-ben csapott le rá, mint fiatal angolra (az elősző szezon legjobb fiatal játékosára), azonban a középpályán már volt egy ilyen, bizonyos Frank Lampard, és a kékek már akkoriban is inkább külföldi játékosokra építettek. Lampard párja jobbára a rutinos Makelelé volt, ráadásul leigazolták Tiago-t és Robben-t is.

A 10 millió fontért vásárolt Parker-t így egy év után eladták a Newcastle-nek 6.5 millió fontért. Az első szezonjában a gyenge szereplés ellenére jó benyomást keltett, igaz a tavasz borzalmasra sikerült. Mirigy-lázat diagnosztizáltak nála, és a betegség miatt lemaradt a 2006-os világbajnokságról. A következő évben Glenn Roeder neki adta a visszavonuló Shearer csapatkapitányi karszalagját, és nem vallott szégyent. A bajnokságban ugyan megint rosszul szerepelt a csapat, de a nyári Intertoto kupa győzelemnek köszönhetően az UEFA kupában a legjobb 16 közé jutottak ahol csak idegenben lőtt gólokkal estek ki a holland AZ-val szemben.

Roeder-nek mindenesetre mennie kellett, és jött Sam Allerdyce. Big Sam-et már májusban kinevezték és későbbi terveiről valószínűleg Parker is értesült, mert júniusban a West Ham-hez igazolt. Jó döntés volt, hiszen azon a nyáron érkezett Smith, Geremi, Barton, visszatért a kölcsönből Nicky Butt is, egyszóval nagy harc lett volna a csapatba kerülésért. A Newcastle színeiben Scott Parker 73 mérkőzésen 6 gólt szerzett.

Következett tehát a West Ham, azaz Scotty visszatért London-ba. 2007 és 2011 között a Kalapácsosoknál meghatározó játékos és ismét csapatkapitány lett. A tavalyi szezonban a kiesés ellenére a szakírók az év játékosának választották, és Capello hosszú idő után visszahívta az angol válogatottba. Ekkor azonban amolyan De ja vu hatás érhette. Egyszer csak az öltözőben megjelent egy hatalmas fejű, bluetooth headset-es kérődző alak: Big Sam Allerdyce. Az egy csatáros játék nagykövete természetesen odacsábította régi Bolton-os embereit, Matt Taylor-t, a Newcastle-be is hozott falábú Faye-t, valamint nagy kedvencét, az egykori boltoni, és Mi akkor aktuális csapatkapitányunkat Kevin Nolan-t. Parker szépen leadta a karszalagot Nolan-nek és kezdett beletörődni az elkövetkező mellőzésbe. Igaz kezdőként játszott az első négy meccsen, mégis mesebeli csodaként élte meg, és azonnal igent mondott, amikor az átigazolási időszak utolsó napján bejelentkezett a Tottenham.

A Spurs 5.5 millió fontot fizetett érte, és egyértelműen jó vásárt csináltak.

Harmadikként következzen valaki, akiről mindenkinek az jut eszébe, hogy ebben a srácban több volt, azaz e sorozat egy korábbi részében is szerepelhetett volna.

Kieron Courtney Dyer (1978.12.29).

Az ipswich-i középpályást szülővárosa csapatából Ruud Gullit 1999-ben igazolta Newcastle-be 6 millió fontért. A hollandnak ő volt az egyetlen angol igazolása. A gyors, és jó rúgótechnikával rendelkező játékos a középpálya közepén, valamint jobb szélen egyaránt bevethető volt.

Pályafutását sok sérülés akadályozta, de ennek ellenére 2007-es távozásáig 250 mérkőzésen szerepelt a csapat színeiben és 36 gólt szerzett. Pedig amikor egészséges volt, akkor is nagy konkurenciával kellett küzdenie mivel Graeme Souness jó pár középpályást igazolt. A cikkben szereplő Emre és Parker mellett visszatért Solano, valamint érkezett Luque. Igaz utóbbi nem sok vizet zavart.

A 2005. évben a bolondok napja április másodikára esett. Ezen a délutánon rendezték a Newcastle-Aston Villa mérkőzést, ahol a S. Taylor kiállítása miatt emberhátrányban lévő Szakrák két játékosa, Dyer és Bowyer érthetetlen okokból összeverekedett. Mindketten piros lapot kaptak, emellé Dyer három, Bowyer provokátorként 4 meccs eltiltást.

Ebben a cikkben pedig már harmadszor jelenik meg rossz szellemként Sam Allerdyce. Igen, pontosan. Dyer-t is ő adta el pár hónappal az érkezése után, ráadásul ahogy Parker-t, őt is a West Ham-nek. Itt újra csapatársak lettek Lee Bowyer-rel is. Kieron azonban nem lett hős London-ban. Parker-hez hasonlóan 2011-ig maradt, azonban a súlyos sérülések nem kerülték el, és összesen 34 mérkőzésen tudott pályára lépni.

2011-ben sérülése után 4 meccset játszott kölcsönben „otthon” az Ipswich-ben, mielőtt leigazolta volna a PL újonc QPR. A bajnoki nyitányon megsérült, majd a visszatérése előtt egy reserve meccsen ismét, és ezzel vége is lett a szezonjának. A sok sérülés ellenére 33 válogatottságig vitte, és egyértelmű, hogy pályafutásának legsikeresebb szakaszát a Newcastle United-ben töltötte.

Végül jöjjön a hírhedt bunyó másik résztvevője, Lee David Bowyer (1977.01.03) A london-i születésű kemény, már-már durva veterán középpályás a Leeds színeiben lejátszott 265 mérkőzéssel már ismert névként érkezett Newcastle-be 2003 nyarán. Tagja volt a David O’Leary vezette BL induló csapatnak.

Bowyer-t 2003 januárjában gyerekkori kedvence a West Ham igazolta le, de mivel a Kalapácsosok kiestek tavasszal, a szerződése értelmében szabadon igazolhatott Newcastle-be. 2006-ig maradt, 98 meccsen 11 gólt szerzett. A Dyer-rel elhíresült bunyóban őt találták a főkolomposnak, ezért az eltiltások mellé még kb. 200 ezer fontos pénzbüntetést is kapott.

2006-ban ismét a West Ham játékosa lett, ahogy ő mondta, volt egy befejezetlen ügye a klubbal. Hivatalosan 3 évig volt Kalapácsos, azonban az utolsó évet a későbbi munkaadójánál, a Birmingham City-nél töltötte kölcsönben.

A Birmingham-nél két szezont húzott le. A 2009/10-es idényben megjárta a mennyet és a poklot. Az Arsenal ellen februárban megnyerték a Ligakupát, májusban viszont kiestek a Premier League-ből. Bowyer még McLeish-től ajánlatott kapott szerződés hosszabbításra, azonban a kiesés után a játékos és az edző is távozott a csapattól.

Korábbi bunyó partnere, Dyer szülővárosának csapatához az Ipswich-hez igazolt. Új klubjának színeiben az első gólja egy West Ham elleni győztes találat volt.

Remélem nem sikerült túl hosszúra, és szívesen olvastátok. :)

A sorozat következő részében kicsit visszaugrunk az időben és jönnek a 80-as évek sztárjai, mint Kevin Keegan, Glenn Roeder, Chris Waddle és Imre Varadi.

Mark29