Mi vagyunk a remény rabjai

Először is szögezzük le, hogy a komoly háttértudással rendelkező szerkesztői csapatunk, okosan felépített, jól megalapozott munkát végez a blogon. Mondjuk a minap szólt főszerkesztőnk, csabinter, hogy jön valami csapat, akiket a Jailhouse Rock klipjének forgatásáról rúgtak ki, mert nem tudnak énekelni és táncolni, ezért úgy döntöttek, hogy alakítanak egy futballklubot, hogy legalább fogadási csalásokból meg tudjanak élni.csabinter, hogy jön valami csapat, akiket a Jailhouse Rock klipjének forgatásáról rúgtak ki, mert nem tudnak énekelni és táncolni, ezért úgy döntöttek, hogy alakítanak egy futballklubot, hogy legalább fogadási csalásokból meg tudjanak élni.

Kórusban vágtuk rá, hogy most játszunk az Udinesevel? Fél óra pironkodás után rájöttünk, hogy a Siena torinói Juventus érkezik. Ki mit tud róluk? - hangzott a következő kérdés. Én megnyugtató magabiztossággal jelentettem ki, hogy Torinóban csak egy csapat van, de azok bordómezben játszanak. Hát nem. Pár éve feljutott ez a gárda is a Serie A-ba, s eleddig jól megbújtak a fűben. Na, ma velük játszunk. Így kénytelen kelletlen információkat szereztem, álljon már itt mégis valami, mert a mi csapatunk legalább megérdemli.

Tisztában vagyok vele, hogy egyes Juventus drukkerek szerint is a Juve-Milan az igazi derbi (Derby d’Italia Vero), de tekintsünk el ettől, és kegyes jó indulattal engedjük meg nekik, hogy velünk játszhassák Olaszország legrangosabb futball mérkőzését. (Arról nem is beszélve, hogy a ’80-as évek vége előtt elég kevés drukker merte volna biztosan kijelenteni, hogy a Milan-Juventus a főderbi.)

Be kell, valljuk mára felborult az elmúlt években megszokott rend, és a Juventus idén összerakottabb, jobb csapat benyomását kelti. Talán még az sem volna meglepő, ha elhoznák a három pontot a Meazzából, bár ezt feltétlenül el kéne kerülni. Nem csak azért, mert ez a szedett-vetett rabruhások, öltözékükhöz méltón a Piszkos tizenkettőt juttatják az ember eszébe, hanem, mert 8 egész pont választ el minket, tőlük a tabellán. Ami tán még elkeserítőbb, hogy ezzel szemben a kieső helytől minket ennek a negyede, pontosan 2 pont tart távol. Nem, hogy a Scudetto, még a BL hely és messzinek tűnik. Bár sok van hátra, de valamikor el kell indulni felfelé, mert úgy járhatunk, mint Pató Pál úr Petőfi versében. Ahogy a mondás tartja, mikor, ha nem most? Egy tabellát vezető Juventus elleni győzelemnél nem nagyon lehet elképzelni nagyobb lökést.

Valójában kevés érv szól mellettünk. Csatáraink jószerivel nincsenek, s, ugyan a túl oldalt az üres kapuk réme fenyeget - a montenegrói esetlenebb, mint Gene Wilder a Dutyi diliben-, mellette játszik egy formában lévő Matri, aki klasszisnak távolról sem nevezhető, de a gólokat lövi. Egyébként is, mit szóljunk mi egy olyan különösen képzett és sokoldalú támadóval, mint Pazzini? Militóról szót ne ejtsünk, írunk róla majd hosszabban, de a döntés szerint megvárjuk még a rangadót (a francokat, ne higgyetek nekem, csak nem lettem vele kész időben). Zárate áttörésére várunk, mert legutóbb pislákolt, igazán kigyulladhatna végre, na, nem úgy, ahogy Balotelli. Pazzinivel kezd kis argentin, attól kevésbé félhetünk, hogy Pazzo nem hozza, amit tud.

Kulcskérdés lesz, hogy a középpályán kit tudják-e kapcsolni Sneijdert. Hogy a Pirlo, Marchisio, Vidal hármas szerepköre mennyiben fog erre korlátozódni. Szerintem nem igazán, van most annyira erős ez a Juve illetve megtört annyira az Inter, hogy a vendégek a saját, eddig jól bevált és körülrajzolható elképzéseiket erőltessék Milánóban is. Ranierit ismerve végigalszik sokat fog védekezni a csapat, de ez a Juventus egyébként is egy jól kontrázható együttes. Ha meg a hollandnak lesz területe Pirlo mellett, aki ma már végképp inkább a szervezői erényeit csillogtatja, van reménye az Inter kontráknak. Ehhez nagyon fontos elem lesz Maicon, Zárate és Nagatomo, sajnos a többiek sokkal kevésbé használhatóak a gyors támadásoknál, és bizony a padon is alig van ember, aki ezen érdemben dobhat. Számunkra előny lehet, ha megint Vidal játszik támadó középpályást, ebben bízzunk erősen.

Lesz még itt Pepe, aki valóban jobban emlékeztet egy Udinese játékosra (tán nem véletlen), de a vele szembe kerülő Nagatomo-t már a partjelzők is megforgatták egyszer-kétszer a szezonban. A japán srác, pont olyan erényeket csillogtat, mint a Sinkanszen, bár a gyorsvonat legalább véglegesen kiiktatna pár ellenfelet. Imádkozunk, hogy a román vendégmunkásunk a kiállítás tizenegy kombójából, most csak az egyiket mutassa be. Ha mégis hozza formáját, nehezebb lesz a meccs, mint a Szökés (az) Alcatrazból.

A Juventus, olyan most, mint a magyar parlament, a baloldala gyengébb. Mivel Conte ideálisnak látta Zieglert kiutalni a Fenerbahcehoz, hogy friss szakmai tapasztalatokat szerezzen a mérkőzések manipulálásról, mit Moggival megoszthat előnyére várhat a későbbiekben a Juvéhoz visszatérve. De megtudtuk, hogy De Ceglienek ilyen típusú hiányosságai nincsenek, hiába hasznavehetetlen a pályán. Maiconnak a vonal mellett lehet keresnivalója. Kissé érthetetlen módon nem látjuk a kezdőben Thiago Motta-t (sajnálatosan a túl oldalt Marco nevű névrokona hiányzik), az olasz válogatott brazil Sztankovicsnak köszönhetően marad ki. Jelentkezzen, aki ezt érti, olyan teljesíthetetlen kívánságunk már nincs, hogy egyet is értsetek vele.

A győzelem jelenleg létfontosságú lenne, de, ha röviden kell, jeleznem, hogy milyen a helyzetünk: hiába ők öltöztek elítéltnek, most mi vagyunk A remény rabjai.