Potenciális edzőjelöltek #1 - Dunga, az antibrazil

Távolról nézve teljesen érthetetlen, mit akarhat egy Inter szintű klub egy vb-n csúnyán leszerepelt és a klubvilágban még szűz embertől. Dunga nem tökéletes edző, ez nem vitás. Viszont az ő és a szóban forgó klub felfogásában, stílusában rengeteg a hasonlóság. Mindhiába, nem könnyű kenyér José Mourinho öröksége, de valahol el kell kezdeni. Ebben az elemzésben erősen a zonalmarkingból építkezünk, illetve a kardinális holland meccsből leszűrt egyéni észrevételekből. Lassuk, mi hasznunk lehetne Dunga rigolyáiból.Távolról nézve teljesen érthetetlen, mit akarhat egy Inter szintű klub egy vb-n csúnyán leszerepelt és a klubvilágban még szűz embertől. Dunga nem tökéletes edző, ez nem vitás. Viszont az ő és a szóban forgó klub felfogásában, stílusában rengeteg a hasonlóság. Mindhiába, nem könnyű kenyér José Mourinho öröksége, de valahol el kell kezdeni. Ebben az elemzésben erősen a zonalmarkingból építkezünk, illetve a kardinális holland meccsből leszűrt egyéni észrevételekből. Lassuk, mi hasznunk lehetne Dunga rigolyáiból.

Dungát már praktizálása alatt sem szerették a brazilok, így, hogy egy teljesen antibrazil játékú csapattal bőgött le viszonylag csúnyán a vb-n, pedig jó eséllyel egyenesen gyűlölik odahaza. De ez nem tartozik a tárgyhoz. Dunga egy teljesen racionális elképzelést próbált végigvinni, ami működött is. Véletlenül nem szoktak se Copa Americát (egy kimondottan erős és addig menetelő argentin válogatott ellen), se Konföderációs Kupát nyerni. Csak hát talán Brazília az egyetlen ország, ahol nem mindegy, hogyan nyersz. Nézzük akkor a mágnestáblát.

Dunga több szempontból is egyéniség. Nem csak abban sajátos, hogy felvállalt egy lassabb, türelmesebb, kevésbé látványos, kivárásra, gyakran kontrákra építő játékot, hanem a játékrendszerben is. Ugyanis nehéz beazonosítani a pontos felállást is. A klasszikus gyémánt középpályás 4-4-2 (4-3-1-2) és a manapság divatos 4-2-3-1 között mozog a csapat, a kettő variánsa. Az ellenfél térfelén lévő két szélső mozgása határozza meg, melyik hadrend lép életbe. Amelyikőjük felveszi az adott rendszerre jellemző pozíciót, az a felállás lép életbe. A jobb oldali középső középpályás alaphelyzetből (4-3-1-2) gyakran lép fel a támadásokhoz (4-2-3-1) ingázik középső középpályás és egy szélső támadó posztja között. Ez rengeteg energiát vesz igénybe, ezért gyakran a szélső védő lép fel a támadásokhoz, lényegében a jobb oldal 3 (védő, középpályás, támadó) posztját felosztják egymás között.

A másik ha a balösszekötő (4-2-3-1) pozíciójából befelé mozgó ember keresi a centerrel való összjátékot (4-3-1-2). Egyébként a szélső védők rengeteget járnak fel, ezzel zavart lehet okozni az ellenfél védekezésében. Ugyanis a balszélről befelé elmozgó összekötő helyére érkező balszélső, illetve a másik oldal jobbösszekötő pozíciójából visszalépő embert egy idő nehéz lekövetni illetve kérdésé válik, hogy fel kell-e venni vagy sem. A baloldalon létszámfölényes helyzeteket lehet ki alakítani a védő ember megosztásával, a jobb oldalon pedig területet lehet hagyni. A hollandok egyébként ebbe zavarodtak bele teljesen az első félidőben. Jellemző egyébként, hogy az egyik középső középpályás visszalép középhátvédnek a szélsők pedig kihúzódnak egészen szélre. Ez nagyon hasonlít a klasszikus Ajax-féle 3-3-3-1 felállásra.

A rombusz felállás, Kaká ugye elmozogva a helyéről.

A 4-2-3-1 felállás. Ramires egyértelműen előrébb a két középső középpályástól.

Csak az érdekesség kedvéért, a fent említett 3-3-3-1.

Dunga kezdője: adott ugye két középső védő, két jól képzett felfutó szélső hátvéd, egy a védelem előtt zavarórepülő cirkáló (Silva), előtte egy tipikus ütköző-verőember (Melo), egy művészi kubikus (Ramries/Elano), mellette egy individuális játékos(Robinho) ugye egy klasszik irányító (Kaká) és egy technikás, de erős csatár(Fabiano). Dunga csapatjátéka alattomos. Nem kívánják semmilyen szinten uralni a mérkőzést. Ezáltal sokszor a labdát sem. De ha náluk is van, afféle altatással operálnak, lassan keresik a támadófelületet. Esze águkban sincs kinyílni, kivárása játszanak. Rengeteg az átjárás a két a rendszer között, ezért a koncepciózus mozgással meg tudják teremteni a helyet ahová be lehet futni, illetve passzolni a labdát, a területekkel elöl a párharcokban jó játékosok rendre tudnak is mit kezdeni. Lényegében úgy kerekednek felül az ellenfelen, hogy nem is késztetik magukat különösebb erőbedobásra. Jöjjön a sötét oldal.

Dunga veszte a saját felfogása, a fafejűsége és a totális B-terv nélkülisége lett. Ugyanis arra nem igazán terjedt ki a manőver, hogy mi van akkor, ha támadni kell. Az rendben van, hogy rajtaütés-szerű akciókhoz megvannak az embereik, de a felállt védelem ellen siralmas a helyzet. Potyogtak is a könnyek valószínűleg az öltözőben a holland meccs után. Ami lényegében nem is szakmailag lett elveszítve, hanem fejben, illetve Dunga könnyelműsége miatt. Az első félidőben, a rengeteg mozgás meghozta a sikert: úgy sikerült szétcicázni a hollandokat, hogy gyakorlatilag a vb-n rájuk oly' jellemző bunkerből ki sem jöttek. Elől totális csőd volt a játék, Sneijdert egyből levette az Alves - G.Silva - Melo trió, akárcsak Robbent, Kuyt pedig a világ talán két legjobb jobb hátvédjével szemben találta magát, illetve nagyon figyelt Maiconra, elenyészett ő is a sárga erdőben. Van Persie-hez el sem jutott a labda, ha meg visszább lépett Juan, rendre leszerelte, mielőtt labdát kapott, ment is a brazil kontra egyből. A lényeg Robinho oldalán zajlott, Bastos fellépését Robben igen szellősen követte, ebből is lett a gól. Van Der Wiel egyik szeme az alapvonalnál álló egyébként inaktív Bastoson, közben Robinho ember nélkül, köszönte szépen érkezett középen Melo egyébként zseniális labdájára, de az sem egyszerű, ahogy a kifelé mozgó Alves is kicsalja Heitingát a helyéről. A narancs bunker több helyen is beomlott, a brazilok játszadoztak velük az első félidőben, eldönthették volna a meccset. Nem tették, sorsszerű. A Hollandok a második félidőre többet mozogtak, kijöttek a kettős fedezék mögül, annyit elértek, hogy Robbent sikerült többször is megjátszani, aki egyből keltette is a feszültséget. Bastost egyszerűen le kellett róla cserélni, mert idő kérdése volt, mikor szórják ki. Az egyik ilyen kiharcolt szabi után, Sneijder tudott középre ívelni, de minden veszély nélkül, ennek ellenére a súlyos létszámfölényben lévő brazilok összehoztak egy gólt nekik. Melo teljesen feleslegesen volt ott, ahol, Juanék védték a területet és egy holland nincs a környéken, egyszerűen akadályozta Julio Cesart, aki simán kiöklözte volna a beívelést. A hollandok szinte a semmiből egyenlítettek. A másik gólban is főszerepet vállalt, de egyébként is nonszensz, hogy az 170-es Sneijder az ötösön fejel, felugrás nélkül, de Melo tökéletesen asszisztenciát nyújtott hozzá. Az az igazság, hogy a brazilok, a könnyed első félidő után bealudtak. Ez volt a legrosszabb, amit tehettek, ugyanis itt érte utol őket a végzetük. Dunga ugyanis kihozott egy cserepadnyi, minden posztnak megfelelő Dirk Kuyt-öt. Dunga ars poeticája a kimért, precíz, bontó gépezet. Arra sem taktikában, sem játékos -típusban, sem minőségben nem volt felkészülve, hogy egy meccset, majd bizony egyszer meg kell fordítani. Miért is lett volna, hiszen az egész taktika ez ellen épült. Nem voltak egyéni villanásokra képes játékosai, ugyanis nem illettek a képbe, ráadásul annyira rigolyás volt, hogy gyakorlatilag jó formában lévő játékosa sem volt, nem hogy klasszisa a padon. Támadni kéne, kellene egy ember, aki megcsinál egy cselt. A padon Baptista, Nilmar és Kleberson szintű arcok néztek rá reszketve. Emellett a pályán is elszakadt a cérna, a két súlyos hibájától fejben összeomló - egyébként sem százas - Melo kiállíttatta magát, teljes a káosz. Az is maradt. A brazilok kiestek, Dunga búcsúzott.

Dunga játékfelfogása, rendszere, nagyon emlékeztet a tavalyi Interre. A kivárásra játszás rettenetesen ment a tavalyi csapatnak és Dunga csapata fényévekkel szervezettebb mint Leonardo-é jó eséllyel bármikor is lesz. Óriási potenciált rejt magában, lényegében egy szedett-vetett gárdából komoly csapatot csinált. Az Európában több helyen bukó Robinho, egy önmaga árnyéka Kaká, egy öreg és lassú Gilberto Silva, egy a zeniten már hazatérő Elano, egy a sztár csatárok között közepes karriert magának tudó Fabianoval a kezdőben vb-esélyes csapatot csinált. Viszont a Mourinho gárdától rettenetesen messze van rugalmasságban és mentális erőben. A taktikája túl egyoldalú volt, a keret pedig gyakorlatilag használhatatlan. Lényegében a vesztét is az okozta, hogy az első félidőben a vártnál jóval könnyedebben kerekedtek felül a hollandokon. De akkor vagy ne álmosodjon be a csapat, vagy képes legyen visszajönni a meccsbe, ha netán a sors közbeszól. A lényeg, hogy Dunga az Inter jelenlegi keretéből életveszélyes csapatot tudna csinálni. Egyértelműen vannak hiányosságai, de hát nem lehet mindenki José Mourinho, hogy mindenre tekintettel legyen, mindenre tudjon reagálni és az A-terv sose csődöljön be. Nyáron nem fakadnánk sírva, ha kineveznék.