A mérleg nyelve - Benitez vs Leonardo

Egy kicsit elgondolkodunk és a 'ha'-val kezdődő mondatoknak is értelmet adunk. Megnézzük, lett-e volna értelme hagyni a dagi pincért felszolgálni tovább és nem beengedni az elefántot a porcelánboltba, aki azért nem mindent tört össze, csak majdnem. Mindhiába, José Mourinho trónja alapvetően is nehéz kenyér, nemhogy egy olyan szezon után, amitő sem feltétlen tud majd megismételni. Mindenesetre nélküle bajban voltunk egész szezonban és úgy néz ki, jövőre is abban leszünk.Egy kicsit elgondolkodunk és a 'ha'-val kezdődő mondatoknak is értelmet adunk. Megnézzük, lett-e volna értelme hagyni a dagi pincért felszolgálni tovább és nem beengedni az elefántot a porcelánboltba, aki azért nem mindent tört össze, csak majdnem. Mindhiába, José Mourinho trónja alapvetően is nehéz kenyér, nemhogy egy olyan szezon után, amitő sem feltétlen tud majd megismételni. Mindenesetre nélküle bajban voltunk egész szezonban és úgy néz ki, jövőre is abban leszünk.

Rafa Benitez ideális választás volt. Rutinos, bizonyított, nyert mindent amit lehet és a játékfelfogása sem állt nagyon messze az Interétól, sok kritériumnak megfelelt. Az kétségtelen, hogy leszállóágban volt, az utolsó szezonja már csúfos lett és a csapat, a keret amitő rakott össze is szétdűlőben volt. A szinte kizárólagos negatív felhangokkal ellentétben -ami Benitez manageri képességeit illeti -kezdetekben nem csinálta rosszul. Mármint a csapatépítést. Be kell vallani, volt egy pár év, mikor aző általa irányított Liverpool - aminek a magjátő rakta össze - egy igencsak veszélyes, felismerhető stílussal és identitással rendelkező csapat volt. A csapat derekátő vásárolta össze, Kuyt, Reina, Mascherano, Agger, Aurelio... Ez egyértelműen pályájának csúcsa volt, a 3 sorozaton belül elért 2 BL-döntő is erről tanúskodik. Innentől viszont lefele ívelt a pálya, olyannyira, hogy a szurkolók körében még így is kedvelt Beniteztől megvált a vezetőség. Az Internek kapóra jött.

Így utólag lehetséges, hogy a vezetőség részéről hiba volt, hogy nem vett neki senkit. A kontraszt viszont óriási a körül lihegett Mourinhoval szemben, akinek a vezetőség az első szavára szó szerint kidobott közel 60 millió eurót az ablakon a Muntari, Quaresma, Mancini trióra, mert Mou 4-3-3-at akart játszani. A három játékosról kis túlzással azt sem tudjuk, hogy most hol vannak. Benitez nem kapta meg Mascheranót és Kuyt-öt, mást nagyon nem akart, de a klub a triplázás és 15 év után, végre profit láttán egy kicsit visszafele is akart forgatni és nyilván elég erősnek érezte a minden fronton diadalmaskodó csapat keretét. Mou a 4-3-3 látványos bukása után viszont vissza tudott állni Mancini játékára, Benitez viszont már kezdetektől fogva nem találta a játékot. Eleinte jöttek az eredmények, ez betudható annak is, hogy még a fejekben és a lábakban benne voltak Mourinho utolsó szavai. Viszont szinte sosem látott mélységekben volt a játék színvonala. A probléma az lehetett, hogy Benitez nem olyan polihisztora ennek a szakmának mint Mourinho. Ő ezzel a kerettel, csapattal és felállással egész egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Az alapjáték amit a csapat tudott, abban lényegébenő nem volt otthon, viszont amitő akart játszatni, arra meg ez keret nem volt alkalmas. Alapvetően már maga az elmélet döglődőben volt, ez a labdabirtoklásra és magas védekezésre épülő játék nem feltétlen működő képes Olaszországban az amúgy is tömörülő kis csapatok ellen. Mentségére szóljon, hogy emberei sem voltak ehhez. Milito még a mai napig értékelhetetlen, Pandevet sem emlegették sosem az új Maradonaként, Sneijder teljesen kifacsart volt, Maicon meg szemmel láthatóan fellázadt és látványos szabotázsba kezdett, amihez Leonardo érkezéséig makacsul tartott is magát. Sérült volt és minden, csak nem bevethető.

Mascherano és Kuyt minden bizonnyal nagyon hiányzott a letámadásokhoz, amit nagyon ritkán láttunk a csapattól viszont a benitezi Liverpool egyik fő erénye volt. Mascherano a csapatot akkoriban rendszerűen lerohanó ellentámadásokat tudta volna remekül szűrni, ugyaniső tipikusan a villámgyors, agresszív, a labdás embert támadó típusú játékos, míg a jelenlegi labdaszerzők inkább a jól helyezkedő, zónázó emberek. Nem is ment ez a feltolt védelmű játék, Mascherano jó eséllyel a tudatosan összenyomott területet jobban tudta volna kontrollálni. A Benitez irányítása alatt zajló játékért és felfogásért viszont nincs bocsánat - nem egyszer direkt az egy pontért lépett pályára a csapat, legtöbbször pedig fizikai fájdalmat jelentett az aktuális mérkőzés megtekintése. A grandiózus sérüléshullámról nem is beszélve. Benitez a BL-ben kezdetekben tarolt. Idegenben 2-2 a Twente ellen, majd otthon 4-0 a Werder ellen, majd szintén lemosta a csapat a Spurst. A meccs végén kapott 3 gól inkább kuriózum, ettől függetlenül a teljesítmény egyértelmű erődemonstráció volt. Innentől viszont eltört a mécses, jött a szörnyű WHL- meccs, egy nyögvenyelős 1-0 a Twente ellen, majd a biztos továbbjutás tudatában leadott 3-0 a Weserstadionban már több volt a soknál. A bajnokságban Benitez csúnyán elvesztette a milánói derbit, ahol így utólag visszagondolva, messze nem volt akkora különbség a két csapat között mint tavasszal. Majd hullámvölgybe került a csapat, kis csapatok ellen (Lecce, Chievo) botladozott, relative jól jött a klub vb, ahol a csapat kiszakadhatott a nyomasztó hazai légkörből. Eközben ugye már tele volt a sajtó azzal, hogy Benitez utolsó esélye ez, máshol azt írták, hogy már vissza sem jön Milánóba. Benitez megnyerte a klub vb-t végül, majd ultimátumot adott a vezetőségnek, hogy halasztást nem tűrően erősíteni kell, más különben nem hajlandó folytatni a munkát. Benitezzel eddigre már teljesen tele volt a töke mindenkinek, szinte kapóra jött ez a nyilatkozat, azonnali hatállyal felfüggesztették. Benitez mérlege a bajnokságban 15 mérkőzés 23 pont, 20-14, BL-ben 6 meccs 10 pont, 11-11. Összesítés: Elképzelhető, hogy ha Benitez megkapja az igazolásait és a csapat közelítőleg, tudja azt játszani amitő szeretett volna, nézhetetlen 1-0-ákkal, néha nagyobb győzelmekkel és kalkulálható vereségekkel behúzta volna a bajnokságot, a BL-ben meg hozta volna a kupaspecialista formáját, ahogy azt, amikor kellett hozta is. Benitez sorsa kezdetektől fogva meg volt pecsételődve, ugyanis igazából sosem fogadták el - a vezetőséget sem érdekelte mit akart. Jól látszik, hogyan viszonyultak utána Leonardóhoz - az eredmények elmaradása után pedig egyenesen elfordultak tőle a játékosok. Benitezben igazából a vezetőség és ezen keresztül a játékosok, magyarán az egész klub úgy ahogy van, egy másodpercig sem hitt. Csak hát a vezetőség és mi interisták, nem tudtuk, hogy ennél bizony van lejjebb is.

A közellenségként elzavart Benitez után Leonardo kinevezése cseppet sem aratott osztatlan sikert. Mi szólt Leonardo mellett? Ambiciózus, tehetséges, lendületet adhat. Ellene? Tapasztalatlanság és csúnyán fogalmazva tudatlanság. Az azért árulkodó, hogy a hallatlan mennyiségű sérült, gombnyomásszerűen és fürtökben épült fel Benitez menesztése után. Leonardo hivatalba helyezését a Benitez által könyörgött erősítésekkel kezdték kicsit vicces mód. Megérkeztek a kellő igazolások, Leonardo mindenesetre hihetetlen szériát produkálva, éppen Fabio Capellodebüt rekordjára vert rá egy kerek pontocskát. 13 meccsen 33 pont. Az még a Moszkva-téri pánkoknak is feltűnt, hogy az Inter minden kósza labdából, beívelésből gólt kap. Rosszat sejtettünk, teljesen jogosan. A védelem sosem látott gólokat produkált és a mennyiség sem volt elenyésző. Cúper, Mancini és Mourinho a védekezés doktorai után, az Inter mint a Catenaccio szülőatyja, közel egy évtizednyi bunkerfoci után, védelem nélkül kezdte az éppen soros mérkőzéseit. Leonardo masírozása szerencsésen alakult, mert relative sokára jött az első BL és komolyabb bajnoki megmérettetés, tudott menetelni. A Bayern ellen ennek megfelelően nem is mert támadni a csapat, nehogy baj legyen, de a vereség így is elkerülhetetlen lett. A visszavágón nem volt mit tenni, támadni kellett, fogalmazzunk úgy, hogy szerencsés körülmények között továbbjutott a csapat az Allianz-Arénából, bár ettől függetlenül, az ordas pofon ugyanúgy benne maradt a tarsolyban. Ekkoriban ott tartott a csapat, hogy a BL-8 között kifogta a legkevésbé erős ellenfelet, illetve a megroggyanóban lévő Milanra közvetlenül a derbi előtt, feljött 2 pontra. Elhittük. Elhittük, hogy sikerülhet, pedig látnunk kellett volna a fától az erdőt, de nem láttuk, illetve nem akartuk látni. Mint amikor az ember tudja, hogy csalja a nője, de nem akarja bevallani, hazudik saját magának. A szépen apránként felépített kártyavár pillanatok alatt dőlt össze és hullott vissza a klub ölébe. A Schalke megalázó 5-2-je sokáig csúfos heg lesz még az Inter képzeletbeli arcán és nagyon rég vesztett el ennyire simán, ilyen gyenge(!) Milan ellen rangadót a csapat 3-0. Gyakorlatilag véget ért a szezon. Leonardo lemondott volna, aranyszíve korrekt volt, de hát mihez kezdett volna a vezetőség? A pontokat hozza szépen, a bajnokságban végezzünk minél a előbb, a BL így alakult, próbáljunk meg még a kupában valamit alkotni. Egy éven belül két edzőt váltani felesleges lett volna, kettő már mindegy volt. Az összeomlást sikerült elkerülni, a csapat napirendre tért a csúfos vereségek és a két címtől való elbúcsúzás felett. A bajnokságban ugyanúgy jöttek az eredmények, majd sikerült vállalhatóra hozni a Schalke elleni visszavágót és az Olasz Kupa-döntőbe is bejutott a csapat, kizárólagos címszerzési lehetőségként idén. Leonardo eredményei bajnokságban 22 meccs 50 pont 46-27, BL: 4 meccs 3 pont 6-10, Kupa: 4 meccs 2 győzelem, 2 döntetlen 5-3. Két tűz között őrlődött a csapat az idei szezonban. Benitez alatt közepes eredmények kilátástalansága, illetve Leonardo lendülete, de igazi akadályt megugrani képtelen középszerűsége között. Ugye a jelenlegi álláspont szerint Leonardo marad a vezetőedzői pozícióban. Ennek számos oka lehet, próbáljunk a realitás talaján maradni. Valószínűleg Moratti kivár. Villas-Boas úgy néz ki marad jövőre még a Porto élén. Guardiola úgy nyilatkozott, kitölti a szerződését, ami jövő nyáron jár le, a dolgot boríthatja egy idei BL-cím, Mourinho példájából kiindulva, lehet Guardiolában is feltámad a kalandor. Továbbá Moratti hülye volna a szezon vége előtt 6-7 fordulóval olyanokat nyilatkozni, hogy "Leonardo tuti megy" mikor még tart a szezon és minden győzelemre óriási szükség van és még van begyűjthető trófea is a naptárban. Leonardo azt bebizonyította, hogy a bajnokságban tudja termelni a pontokat tisztességesen, a fejlődés lehetősége pedig mindig fenn áll. Moratti jó eséllyel erre bazírozik. Valahol védhető álláspont, de egyáltalán nem kockázatmentes, ahogy egy újabb edzőváltás is az lenne. Mindenesetre, ha valami kisebb csoda nem történik - mármint ha Leo marad - jövőre ismét berendezkedhetünk a pontrekordok és a történelmi vereségek beállítására.