Hit nélkül nem ment a győrieknek a Benfica elleni BEK-elődöntőben

Miután a BEK-negyeddöntőben kiverte az amszterdami DWS-t, a Győri Vasas ETO vehetett részt az elődöntő sorsolásán, és a római Quirinale Hotel dísztermében a neve mellé rögtön a  Benficát húzták, ráadásul az 1963. őszi magyar bajnok volt a párharc első meccsén a pályaválasztó, ami szintén hátrányt jelentett.

A portugál aranyérmes a kontinens egyik legjobb együttesének számított. A híres magyar szakember, Guttmann Béla 1961-ben és 1962-ben is BEK-győzelemre vezette a csapatot. Az 1960–1961-es sorozat fináléjában a Benfica a berni Wankdorf-stadionban 3:2-re győzte le a Kocsis Sándorral és Czibor Zoltánnal – ők szerezték a katalánok góljait – felálló FC Barcelonát. A magyarok meg is jegyezték egymásnak, hogy a Wankdorfban átok ül rajtuk, hiszen, az 1954-es vb-döntőt is ott vesztették el, s ugyancsak 3:2-re… A BEK-győzelemig vezető úton a második fordulóban a Benfica az Újpesti Dózsát ejtette ki (6:2, 1:2). Egy évvel később a portugálok a fináléban a Real Madridot verték meg 5:3-ra, Puskás Ferenc hiába szerzett három gólt, ez is kevésnek bizonyult. Az utóbbi döntőben már Eusébio is játszott, őt nem kis részben Guttmann-nak köszönheti a klub.

Történt, hogy a fodrásznál ücsörgő mesterhez betoppant korábbi Sao Pauló-i játékosa, a brazil José Carlos Bauer, s elmondta, hogy afrikai útján látott egy csiszolatlan gyémántot. A mozambiki főváros, Maputo szegénynegyedében, Mafalalában élő srácot Eusébiónak hívták, a portugál Sporting mozambiki fiókcsapatában, a Lourenco Marquesben (Maputo régi neve) rúgta a labdát. A Sporting próbajátékra invitálta volna, míg a Benfica rögtön szerződést ajánlott. A későbbi aranylabdás úgy mesélte, anyja a benficás létre ösztönözte, közben persze a Sporting is észbe kapott, ekkor Guttmann és Domingos Claudino klubelnök cselhez folyamodott, egyszerűen eldugták egy lagosi szállodai szobába a világ szeme elől a srácot, közben pedig 400 000 escudót fizettek mozambiki együttesének. Hogy mekkora összeget jelentett a vételár akkoriban? Állítólag abban az esztendőben a Lourenco Marques bevétele nagyobb volt, mint bármelyik exportvállalaté…

A BEK-győztesben olyanok rúgták a labdát, mint Costa Pereira, Germano, José Augusto, Mário Coluna, Rui Águas, António Simoes. Ám nem Guttmann-nal, hanem Fernando Caiadóval a kispadon fejezte be az idényt klub – kivételesen nem a magyar szakvezető anyagiassága jelentett akadályt, hanem tengelyt akasztott az új csillag Eusébióval, a vezetőség pedig a játékos pártjára állt. A portugálok az 1962–1963-as évadban is a BEK-fináléig jutottak – a Milan 2:1-re győzött –, rá egy évre viszont a nyolcaddöntőben a Dortmund az NSZK-beli meccsen 6:0-s zakót kiosztva búcsúztatta őket.

Az 1964–1965-ös évadban a temesrékasi születésű Schwartz Elek irányította a Benficát, amely a negyeddöntő presztízspárharcában kiütötte a Real Madridot (5:1, 1:2), és a Győr elleni elődöntőnek is esélyese volt. A nagy érdeklődésre tekintettel az első mérkőzést nem Győrben, hanem a Népstadionban rendezték. Az odavágót megelőzően a Győr az NB I-ben 1:1-et játszott a Bp. Honvéddal, a portugál válogatott vb-selejtezőn Eusébio góljával 1:0-ra nyert Csehszlovákia ellen Pozsonyban, Costa Pereira kivédett egy tizenegyest. A vendégeknél hét Benfica-játékos kapott helyet. Simoes és Eusébio is optimistán várta az első találkozót. Az előbbi örült, hogy súlyos sérüléséből felépülve „elég jól ment a játék”, a pozsonyi gólszerző udvariasan nyilatkozott: „A magyar labdarúgást nagyra értékelem. Úgy hallottam, a győriek együttese harcos felfogásban játszik. Nos, ez nem baj. Szeretek kemény, de sportszerű védők ellen játszani.” Hidegkuti Nándortól megkérdezték: „Reálisnak tartja a döntetlent?” Az Aranycsapat korábbi középcsatára derűlátón mondta: „Feltétlenül is. Az a mi vágyunk, hogy a Népstadionban ne maradjunk alul. És erre képesek vagyunk! (…) A helytálláshoz az|szükséges, hogy mindenki kitegyen magáért.” 

Hozzátette, együttese a sorozatban már megtette a magáét, semmiképpen sem maradhatnak szégyenben. A portugálokról elmondta: „A labdával bámulatosan bánnak. Eusebióék játéka élmény lesz.” A korábban a Benficánál edzősködő Biri János is megerősítette ezt: „Ebben a csapatban nemcsak egy Eusébióhoz hasonló klasszis szerepel, hanem több, legalább – öt.”

Jó ötletnek bizonyult a Népstadion helyszíne, a találkozó előtt elővételben 60 ezer jegyet adtak el, április 30-án este telt ház fogadta a csapatokat. Az első félidőben jól játszott a Győr, az ellenfélnél csak „Augusto villámgyors elfutásai jelentettek élményt a nézők számára”, a 70. percben éppen ő szerezte meg Torres lefejelt labdájából az ellenfél győztes gólját. Az NS így értékelte az odavágót: „Nem tudhatjuk, hogy mennyit, s egyáltalán tartalékolt-e valamit a világhírű vendégcsapat a tudásából, de az biztos, hogy teljesítménye ezúttal elmaradt a várakozástól. Azt is lehetne mondani, hogy szerencsével győzött, s ez nagy dicséret az ETO számára!”

Hidegkuti nem kertelt: „Csatársorunk vesztette el a mérkőzést. Számos gólhelyzetünk akadt (…) Azt hiszem, a közönség is látta, hogy a Benfica nem verhetetlen.” Schwartz Elek: „Örülök a győzelemnek, mert igen jó csapatot sikerült otthonában legyőznünk.” Az értékelő cikkben a szaklap kiemelte: „Olyan izgalmas, ízig-vérig kupaküzdelmet láthatott a közönség, amelyhez hasonlót már régen szurkolhatott végig.”

Schwartz, miután dicsérte a Győrt, ezt mondta: „Ne higgyék, hogy nyugodt vagyok. Mi nem tartalékoltunk semmit, legfeljebb egy-két csatárunk nem játszott olyan villogóan, mint egyébként.” Hidegkuti lehiggadva értékelt: „Elég sok nehéz mérkőzést játszottam ahhoz, hogy megértsem: nem elég megtanulni a labdával bánni, az ilyen nagy mérkőzéshez meg is kell érni.” A visszavágóval kapcsolatban a sportlap óvatosan fogalmazott: „A szurkolóknak nincsenek titkos reményei és elképzelései. Tudják, hogy ott, ahol a Real Madrid öt gólt kapott, bármilyen eredmény lehetséges a Győr számára is. Az egyetlen, amit kérnek és elvárnak: hogy ugyanolyan lelkesedéssel, harci kedvvel küzdjenek mint idehaza.”

Finoman fogalmazva sem úgy alakult…

Eusébio és Torres két-két gólja már az első félidőben elintézte a Győrt. Hidegkuti azt mondta: „Az első gól nyilvánvalóan megzavarta a csapatot. mert ennek köszönhető, hogy ilyen rövid idő alatt még háromszor került a kapunkba a labda.” A Népsport szerint: „A 0:4 egy nagyszerű sorozatnak szerencsétlen és méltánytalan befejezése volt.” A magyarok kisebbségi érzéssel, gátlásokkal léptek pályára, ez még akkor is igaz, ha a szögletarány sokáig 5:1 volt a győriek javára. A konklúzió tehát: „Több önbizalommal szorosabb eredményt érhetett volna el az ETO.”

Azért a játék is mehetett volna jobban…

EMLÉKEZTETŐ
Bajnokcsapatok Európa-kupája, elődöntő
Első mérkőzés
GYŐRI VASAS ETO–BENFICA (portugál) 0:1 (0:0)
1965. április 30., Budapest, Népstadion, 70 000 néző. Vezette: Hansen (dán)
GYŐR: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Győrfi, Soproni, Korsós, Povázsai. Edző: Hidegkuti Nándor
BENFICA: Costa Pereira – Cavém, Germano, Raúl, Cruz – Pérides, Coluna – Augusto, Torres, Eusébio, Simoes. Edző: Schwartz Elek
Gólszerző: Augusto (70.)

Visszavágó
BENFICA–GYŐRI VASAS ETO 4:0 (4:0)
1965. május 6., Lisszabon, 60 000 néző. Vezette: Kitabdjian (francia)
BENFICA: Costa Pereira – Cavém, Germano, Raúl, Cruz – Pérides, Coluna – Augusto, Torres, Eusébio, Simoes. Edző: Schwartz Elek
GYŐR: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Szániel, Soproni, Korsós, Povázsai. Edző: Hidegkuti Nándor
Gólszerző: Eusébio (22., 42.), Torres (35., 41.)