Ötven éve vonult vissza a futball skót királya

Miután Tony Brook, a Manchester City menedzsere azt mondta neki, hogy csak a tartalékcsapatban számít rá az új idényben, 1974. augusztus 26-án Denis Law bejelentette a visszavonulását. Harmincnégy év akkortájt már magas kornak minősült a profi futballban, így aztán olyan nagyon senkit sem lepett meg, hogy két hónappal korábban még világbajnoki csoportmérkőzéseket játszó ikon felhagyott az aktív játékkal.

Ízig-végig skót volt, klasszikus brit center, akivel gyűlöltek csatázni a védők, mert épp olyan volt, mint ők, csak sokkal jobb futballista. „Nem tudnék labdarúgónak nagyobb büntetést adni, mint azt, hogy játsszon kilencven percet Law ellen, aki a küzdelem hevében köp, harap, karmol, betart és minden idegszálával csak gólt akar lőni” – mondta róla Bobby Moore, az 1966-os angol világbajnok válogatott kapitánya.

A Manchester United első, Skócia egyetlen aranylabdása, akinek el kellett igazolnia Olaszországba ahhoz, hogy a nagy Matt Busby végképp felfigyeljen rá, és visszahozza Manchesterbe. Igen, vissza, hiszen az akkori kistestvér, a City volt Torinóba szerződése előtt a kenyéradója, onnan is vonult vissza, miközben hangzatos sikereit az Old Traffordon aratta. Busby plasztikusan így beszélt Law kvalitásairól: „Denis csodálatos futballista. Olyan játékos, úgy küzd, hogy azokban a helyzetekben, ahol mások már a lábukat is visszahúzzák, ő a fejével vetődik bele a labdáért folyó harc hevében…”

Az 1958-as müncheni repülőkatasztrófa után a későbbi Sir Matt szisztematikusan építette fel Európa-verő csapatát, amely három aranylabdást is adott a világnak, hiszen 1966-ban Bobby Charlton, 1968-ban pedig a „Szentháromság” harmadik alakja, George Best is átvette a France Football ikonikus díját. Hármuk szobra ott áll az Old Trafford oldalán a Scoreboard Endnél, az angol, az északír és a skót labdarúgás három klasszisa közül már csak az idén 84 éves Sir Denis Law él.

Csak a bajnoki mérkőzéseken tizenháromszor állították ki, ami centerként nem tipikus, cserébe 456 bajnokin összesen 261 gólt szerzett. Az utolsót három hónappal visszavonulása előtt a manchesteri derbin City-játékosként lőtte egykori imádott csapata, a United kapujába – ezzel ki is ejtve a szebb napokat is megélt vörös ördögöket a Division One-ból…

Ötven évvel ezelőtti visszavonulása kapcsán így írt kezdeti lépéseiről a Népsport: „A skóciai Aberdeenből indult el és amikor 15 évesen Huddersfieldbe érkezett – apja foglalkozására emlékeztetve –, inkább valami halászfiúnak nézték a beesett mellű, keskeny vállú, vézna gyereket, semmint profi labdarúgó-palántának.” Szó se róla, a Huddersfield akkori ifiedzője ezt mondta: „Sohasem láttam valószínűtlenebb jelöltet – gyenge fizikum, hihetetlenül vékony testalkat és szemüveg…”

Ehhez képest egy év múlva már profi szerződést kapott, a Huddersfield a Manchester United 10 ezer fontos, grandiózus ajánlatát is visszautasította, aztán a Liverpoolét is, amikor a nagy Bill Shankly Huddersfieldből vitte volna magával a vörösökhöz, mert a Poolnak nem volt rá pénze. Így aztán Denis Law-t húszéves kora előtt brit rekordnak számító 55 ezer fontért átigazolta a Manchester City, ám túlzottan ingatagnak és szertelennek érezték az ifjú csatárt, így örömmel adták tovább az olasz Torinónak. De ez már 110 ezres transzfer volt, és természetesen újabb brit rekord.

Két év múlva aztán Matt Busby személyesen utazott érte Olaszországba, és a következő átigazolási csúcsot jelentő 115 ezer fontért visszavitte Angliába. De már a Unitedhez. Amely előbb FA-kupát, majd kétszer bajnokságot nyert Law góljaival, 1968-ban pedig első angol klubként elnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját is – csak éppen a londoni döntőben Law nem játszhatott egy hónapokig húzódó, csúnya sérülés miatt. Az odáig vezető úton azonban ősszel még duplázott a máltai Hibernians ellen, csak hogy ő is BEK-győztesnek vallhassa magát.

Már 1964-ben Denis Law lett az Aranylabda kilencedik kiírásának nyertese, mögötte két spanyol, az 1960-as első, akkor már interes Luis Suárez és a Real ásza, Amancio végzett, Bene Ferenc a 11., a három évvel később díjazott Albert Flórián a 16. helyen zárt.

A hetvenes évek fordulójakor lett 30 éves, túl volt temérdek sérülésen, de ha tudta vállalni a játékot és keményen odatette magát, még mindig retteghettek tőle a védők és a kapusok. Élete egyik nagy álma teljesült, amikor 1974 tavaszán megkapta a meghívót a világbajnokságra 16 év után újra kijutó skót válogatottba, és Nyugat-Németországban két meccsen pályára is lépett a végül a címvédő brazilok és a jugoszlávok mögött csak csoportharmadikként záró és búcsúzó csapatban.

Ekkor már City-játékos volt, hiszen 1973-ban szabadlistára tette Tommy Docherty, a United fél évvel azelőtt kinevezett menedzsere, és a szomszédos Main Roadon lelt legalább egyéves nyugalomra.
Az angolok britnek titulálták, ha sikeres volt, skótnak, ha sikertelen, de így volt ezzel később a teniszező Andy Murray is, nincs új a felhők mögé rejtőző brit birodalmi nap alatt. Nem véletlen, hogy Denis Law élete legszebb pillanatának nem valamelyik manchesteri diadalát, hanem az 1963-as Anglia–Világválogatott találkozón szerzett gólját tartotta, mert a Wembley-ben mutatta meg az angoloknak (ahogyan ő mondta: „ezeknek…”), hogy milyen a skót virtus. Négy fia, Gary, Andrew, Robert és Ian egyaránt Skóciában született, mert feleségét időben hazaküldte, egyedül a vártnál korábban érkező Diana lánya jött világra Angliában.

Az 1966-ban rendezett Anglia–NSZK vb-döntő délutánján állítólag nyugodtan golfozott. Amikor pedig rákérdeztek, hogy miért nem érdekli a világfutball csúcseseménye, csak ennyit vetetett oda: „Csak nem képzelik, hogy megnézem, mit csinálnak ezek…?” És természetesen az 1974-es vb-ről is az maradt a legszebb emléke, hogy hiába esett ki Skócia a csoportkörben, legalább Anglia ott sem volt.
Nemcsak az Old Traffordon, hanem Aberdeenben is szobra áll, a holland futball ikonja, Dennis Bergkamp édesapja pedig a Law iránti rajongástól vezérelve adta fiának a keresztnevet. A skót futball valaha volt egyik, ha nem a legnagyobbját 2016-ban lovaggá ütötte II. Erzsébet, immár több mint húsz éve sikeresen felgyógyult egy prosztatarákból, igaz, 2021 nyarán Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, avagy jövő februárban aligha vele együtt ünneplik majd a büszke skótok a 85. születésnapját.