Willi Orbán: Folyamatosan fejlődöm és feszegetem a határaimat

– Élete formájában várja a Hamburg elleni Német Kupa-elődöntőt?
– Remélem, hogy nem – felelte a Nemzeti Sportnak Willi Orbán, az RB Lepizig és a magyar válogatott 26 esztendős középső védője. – Bízom benne, hogy még nem értem el a maximumot, de tény, jól érzem magam a bőrömben.

– A tavasszal hátvédként három gólt szerzett az RB Leipzigben. Változtatott valamin az edzésmunkáján vagy a felkészülésén?
– Nemigen. Inkább arról van szó, hogy csapatként folyamatosan fejlődünk, és ha az együttes hétről hétre kiemelkedően teljesít, nekem is könnyebb kitűnni a mezőnyből vagy éppen gólt szerezni. A heti edzéseken igyekszem minden apró részletben fejlődni, az elvégzett munkának köszönhetően időnként felkerül a nevem az eredményjelzőre.

– Kevés hiányzott, hogy a Szlovákia ellen kettő-nullára elveszített Eb-selejtezőn a magyar válogatottban is gólt szerezzen.
– Emlékszem a jelenetre… Lovrencsics Gergő pazar labdát ívelt a szlovák védelem mögé, láttam, hogy a hazaiak kapusa elindul kifelé, és megpróbáltam átfejelni fölötte a labdát. Sajnos nem voltam elég precíz. A néhány nappal későbbi, horvátok elleni győzelem viszont fantasztikus élmény volt, a világ egyik legerősebb válogatottját fektettük két vállra.

– Lipcsében csapatkapitányként tekintenek önre – a válogatottban mi a pályán kívüli szerepe?
– Ott nincs nevesítve a szerepem, egyszerűen csak szeretném a Bundesligában szerzett tapasztalatommal segíteni a válogatottat. A pályán és azon kívül egyaránt. A társaknak köszönhetően az első perctől kezdve könnyen ment a beilleszkedés, és egyre közelebb kerülök a többiekhez – ez is elengedhetetlen a sikeres szerepléshez.

– Csapattársával, Gulácsi Péterrel vagy a Hoffenheimben futballozó Szalai Ádámmal mennyiben változott a kapcsolata, amióta együtt szerepelnek a válogatottban?
– Gulával már a beválogatásom előtt is remekül kijöttünk, de a válogatottban közösen átélt élmények még közelebb hoztak minket egymáshoz. Ádámmal egyelőre kevés időt töltöttem együtt, de elég hamar azonos hullámhosszra kerültünk. Éppen ezért kicsit kényelmetlen helyzet volt, amikor a Hoffenheim elleni bajnokin ellenfélként kerültünk szembe.

– A játékostársai a profizmus megtestesítőjeként beszélnek önről, aki minden edzésen keményen dolgozik és a pihenéstől kezdve a táplálkozáson át mindenre odafigyel. Ezt a hozzáállást a családjának vagy az edzőinek köszönheti?
– Otthon mindig azt mondták, ha el akarom érni a céljaimat, mindennap a tőlem telhető legjobbat kell nyújtanom. Ennek megfelelően élem az életem. A korábbi edzőimtől is azt hallottam, a sikerhez fegyelem, kitartás és profi hozzáállás szükséges. Ezeket a tanácsokat is megfogadtam, és eddig nem is csalódtam.

– Mekkora a kísértés? Éjszakázás, gyorséttermek, cukros üdítők és még sorolhatnánk.
– Számomra ez nem kísértés. Kiváltságként élem meg, hogy profi labdarúgó lehetek, semmit sem veszek természetesnek. Gyerekkorom óta élvonalbeli játékos akartam lenni, most, hogy elértem a célomat, bolond lennék mindezt kockára tenni azzal, hogy felelőtlenül és sportemberhez méltatlanul élek. A szabályok betartásában nem a lemondást, hanem a normál életet látom, csak így tudok folyamatosan fejlődni és feszegetni a határaimat.

– A Bundesliga-bronzéremmel és a Német Kupa-győzelemmel tökéletes idényt zárnának?
– Mondhatjuk, de az összképet is néznünk kell. A mostani a harmadik idényünk a német élvonalban, ehhez képest már a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is szerepeltünk. Most ismét nagyon közel állunk ahhoz, hogy a legrangosabb európai kupasorozat főtáblájára kerüljünk, ami egészen hihetetlen. Ambiciózus klub a miénk, de a fejlődés gyorsasága lenyűgöző. A további eredményekhez viszont még keményebben kell dolgozni, rögtön kedden, a Hamburg elleni Német Kupa-elődöntőben. Nehéz meccs lesz, de ha az utóbbi hónapokban látott sikeréhség jellemez minket, bejuthatunk a fináléba. Ott pedig egy meccsen bármi megtörténhet. De nem akarok annyira előreszaladni, előbb jussunk túl a Hamburgon!

– Ha az ősszel a Bajnokok Ligája csoportkörében lépne pályára, és a 2020-as Európa-bajnokságra is kijutna a magyar válogatottal…
– …az a világot jelentené nekem! Bízom benne, hogy a klubbal és a nemzeti csapattal is elérjük a kitűzött célokat, elvégre nap mint nap azért melózunk, hogy a legjobbak között léphessünk pályára.