Üzlet a németnek, buli Európának – Moncz Attila publicisztikája

Ter Stegen – Kehrer, Süle, Tah, Klostermann, Kimmich, Neuhaus, Brandt, Havertz, Sane, Werner; szövetségi kapitány: Jürgen Klopp. Ha jelenkori erejét figyelembe véve ez a gárda nincs is olyan, mint a Maier – Höttges, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner, U. Hoeness, Wimmer, Netzer, Heynckes, G. Müller, E. Kremers (sz. k.: Helmut Schön), esetleg a Schumacher – Kaltz, K. Förster, Stielike, Dietz, Briegel, Schuster, H. Müller, K-H. Rummenigge, Hrubesch, K. Allofs (sz. k.: Jupp Derwall) vagy a Köpke – Sammer, Babbel, Helmer, Strunz, Hässler, Eilts, Scholl, Ziege, Klinsmann, Kuntz (sz. k.: Berti Vogts) tizenegy, ettől még legkésőbb szeptember 27. óta a sorsa elrendeltetett. Legalábbis a Bild szerint, hiszen az 1972-es, 1980-as, illetve az 1996-os csapat után ennek a tizenegynek kell megnyernie (alighanem) negyedik alkalommal (nyugat)német színekben az Európa-bajnokságot. Még 24 óra sem telt el azt követően, hogy Németország megkapta a 2024-es Eb-rendezés jogát, máris lehetett mérni, mekkora eufóriát váltott ki arrafelé a részsiker.

Most, amikor a Nationalelf akár csak a 2016-os Eb-elődöntős önmagához képest is méltatlanul szerepel (csoportkörös búcsú a vb-n, kiesésveszély a Nemzetek Ligájában, rekordot jelentő hat vereség 2018-ban), amikor a szövetségnek is akad néhány tisztázandó ügye, amikor a futball és a politika kényes ügyben összefonódik, különösen meg kell becsülni az ilyen kitörési lehetőségeket. És nem csupán azoknak a szektoroknak, amelyek már most nagyon várják az Eb-t.

Azt viszont szeretném már most leszögezni, hogy a németek nem esnek abba a hiába, mint például Athén vagy Rio de Janeiro az olimpia kapcsán. Arrafelé döbbenetes összgazdasági növekedést vártak, ami nem jött be. A németek viszont előszedték a 2006-os, elképesztő sikerű világbajnokság adatait, és ahhoz igazították gazdasági várakozásaikat. „A legtöbb esetben csalókák a növekedési elvárások. A nálunk rendezett világbajnokság két negyedévben volt tetten érthető hatással a gazdasági növekedésre, még ha ez csak tizedszázalékokban is mérhető. Éves szinten viszont említésre sem méltó” – elemezte Henning Vöpel közgazdász, a hamburgi világgazdasági intézet igazgatója. Számokban kifejezve ez annyit tett, hogy német szempontból a 2006-os vb több mint 50 millió eurós nettó nyereséggel zárt (a torna össznyereségének 15 százaléka maradt Németországban, a többit vitte a FIFA és holdudvara), az adóhatósághoz pedig 90 millió euró folyt be. Nyilván a turizmus felpörög majd, a kereskedelmi szektor a 2006-os kétmilliárd eurós bevételnövekedéshez hasonló jelenségre számít, ugyanakkor például a német szurkolók összességében nullára hozzák ki az Eb-t. „Több sört isznak meg a kocsmában, de aki elmegy a kocsmába, az kevesebbet eszik vendéglőben” – így Vöpel.

Kimutatások szerint 2006-ban a német gazdasági növekedésnek mindössze a 0.3 százaléka volt a vb-nek köszönhető. Országos szinten most sem lesz több, regionálisan viszont mérhető lesz a hatás, ezért is volt nagy harc, mely városok kerüljenek be a tíz kiválasztott közé. A nyertes településeken a tervezett beruházásokat előrébb hozzák, és bár stadiont sehol sem kell építeni, azért a rekonstrukció sosem baj, ahogyan a közlekedés és a széles sávú internethálózat fejlesztése sem. A szakemberek szerint ezen korszerűsítések az Eb-től függetlenül is megvalósulnának, csak lehet, nem holnap, hanem holnapután. A német szövetségnek viszont már most megvan rá a pénze, 2024-ig nyolcmilliárd eurót akar fejlesztésekre költeni, úgy, hogy többek között 270 kilométernyi új autópályát is szeretne megépíteni. Ezért is érthető, miért lógatta az orrát Nürnberg, Hannover, Mönchengladbach és Bréma képviselője, amikor az utolsó „keretszűkítésnél” Berlin, München, Düsseldorf, Stuttgart, Köln, Hamburg, Lipcse, Dortmund, Gelsenkirchen és Frankfurt ellenében kimaradt.

Ugyanakkor a kontinenstornának lehet, sőt, minden bizonnyal lesz is egy pénzben nem mérhető, viszont jelentős hatása. A már idézett Henning Vöpel ugyanis így fogalmaz: „Németország heteken keresztül a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll, és ahogyan 2006-ban egyszer már megtette, most is modern, nyitott, barátságos országnak mutathatja magát. Ez a 2006-os világbajnokság nagyon fontos, cseppet sem lebecsülendő hatása volt. Németországnak kell reklámoznia Európát, az ország a jövőben képzett bevándorlókra van utalva, akiket azonban elijeszthet az idegenellenesség. Egy Eb az »Európa barátként jön az európaiakhoz« mottó alatt újra megfordíthatja ezt a benyomást. Ilyen hatás szinte nem is mérhető, viszont fontos.”

Ezt pedig a DFB esetében különösen ki kell emelni. A vb-ről emlékezetes Mesut Özil-ügy, az azzal összefüggésben főleg Reinhard Grindel elnök és Joachim Löw szövetségi kapitány által bemutatott kommunikációs bénázások egész jó lapokat adtak a törököknek. Az a furcsa, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő, illetve a brit Vero Communications ügynökség (a londoni olimpia és a katari vb mögött is ott volt; a cég – német lapok szerint – a világ egyik legjobbja a riválisok háttérből való befeketítésében) által megtámogatott kampánystáb ezt csak ennyire tudta kihasználni.

Ráadásul a németek a hajrában nagyon bölcsen előhúzták az Eb kapcsán az integrációs kártyát, a DFB Célia Sasic személyében még nagykövetet is nevezett ki erre a feladatra. A kétszeres Európa-bajnok labdarúgó az utolsó kérdezz-felelek során a szakterületén gyakorlatilag felmosta a nyoni padlót a holland szövetség elnökével, a törökök eltökélt támogatójával, Michael van Praaggal, amikor ő a Németországban tapasztalható rasszizmusról és idegenellenességről faggatta. Ha valakinek, akkor a lánykori nevén Célia Okoyino da Mbabiként ismertté lett, 111-szeres válogatott játékosnak ebben lehet tapasztalata. Kameruni apa és francia anya gyermekeként lett német állampolgár, Bonnban nőtt fel, a férje horvát futballista, az apósa pedig horvát edző.

A már említett Grindelnek személy szerint is jól jött a sikeres pályázat, hiszen így garantálható a 2019-es újraválasztása, ráadásul utólag egyetlen furcsa döntését sem kell megmagyaráznia. Más esetben biztosan előhozzák például azt, hogy miért tetette át a Németország–Peru felkészülési meccset Frankfurtból Sinsheimbe. Amikor erről döntöttek, így fogalmazott: „Attól féltünk, hogy a nem éppen hülye ultrák tönkre akarják tenni az EURO 2024-projektet, ha ott infernót rendeznek.”

A pokol elmaradt, Grindel meg maradt, de alighanem csak 2024-ig. Mert jelen állás szerint addigra meglesz a méltó örököse. Philipp Lahm az Eb-pályázat arcaként és nagyköveteként is nagyot alkotott, a szervezőbizottságot is szépen elirányítja majd, és ha továbbra is olyan normális marad, mint élete eddigi 34 évében, hat év múlva simán rá lehet bízni a német futball irányítását. Úgy, hogy nincs érettségije, egyetemi végzettsége, van viszont tervszerűen felépített élete és szakmai hitele. „Egész Európával közösen szeretnénk egy nagy bulit csapni” – mondta, miután sikerre vezette hazája pályázatát. Közben a háttérben az egyik UEFA-funkcionárius odasúgta Grindelnek: „Lahm az önök új Beckenbauerje!”

Ha nem követi el azokat a hibákat, mint Kaiser Franz a 2006-os vb kapcsán, és nem keveredik vesztegetés gyanújába (valamint nem ránt magával egy DFB-elnököt, mint a nagy előd a végül 2015-ben távozó Wolfgang Niersbachhal kapcsolatban), hanem transzparensen kezel mindent, akkor egy új császári korszak is elkezdődhet Németországban.