Fekete-sárga tengeralattjáró - a Dortmund hirtelen süllyedésének okai

1. LEWANDOWSKI HIÁNYA – IMPOTENS TÁMADÓJÁTÉK

A Dortmundnak jelenleg 12 pont hiányzik a BL-selejtezős negyedik helyhez, és tényleg nem túlzás azt állítani, hogy ebből Robert Lewandowski egymaga hozott volna legalább tízet – márpedig ez esetben a jelenlegi válság sem tűnne azért olyan drámainak. Az első nagy pofonból (Mario Götze távozása) az előző szezonban még úgy, ahogy képes volt felállni a csapat, csakhogy két klasszis elvesztése már padlóra küld egy sérülésektől tépázott keretet.

Hogy mást ne mondjunk, a Bayern Münchenhez távozó szuperduó az ősszel 14 gólt jegyzett a Bundesligában, miközben az egész Dortmund 18-szor talált be – ennél kevesebbszer csak a Freiburg, a Köln (17-17) és a Hamburg (9). A szurkolók persze legrosszabb rémálmukban sem gondolták volna, hogy az előző szezon olasz gólkirálya, a 20 millió euróért igazolt Ciro Immobile gyakorlatilag tökéletes ellentéte lesz a robusztus, kreatív, több védőt lekötő Lewandowskinak, ám az új 9-es játéka egyelőre nyomokban sem emlékeztet elődje, de még egy átlagos Bundesliga-csatár teljesítményére sem.

Eleinte ugyan a lengyel sem brillírozott Dortmundban, és számítani lehetett az olasz bajnokságból érkező Immobile döcögősebb beilleszkedésére, csakhogy mindeközben a másik új szerzemény, a Herthától igazolt Adrian Ramos is képtelen volt érdemben hozzátenni a csapat játékához. A két csatár szerencsétlenkedését megunva Jürgen Klopp novemberre már inkább mindkettejüket a padon hagyta, ám Pierre-Emerick Aubameyang sem jelentett tökéletes megoldást elöl, hiszen ekkor meg az ő sebessége és lendülete hiányzott nagyon középpályáról.

Az ősz mindenesetre egyértelműen rávilágított, hogy az elmúlt évek tökéletesen működő gépezetében milyen hihetetlenül fontos szerepe volt Lewandowskinak, aki tavaly a Dortmund őszi Bundesliga-szezonja során egymaga több gólt szerzett (11-et), mint most Immobile, Ramos és Aubameyag összesen (10).

2. ELKÉPESZTŐ SÉRÜLÉSHULLÁM

Megdöbbentő az a sérüléshullám, ami a Dortmundot most már másfél éve sújtja, és egyértelmű, hogy a válság az egészséges alapemberekkel még Lewandowski és Götze fájó hiánya mellett sem gyűrűzött volna idáig.

A korábbi sikerévek alatt összeálló sziklaszilárd védőnégyesből szinte mindig sérült volt valaki, így a hátsó alakzatnak semmi stabilitása nem maradt az ősszel – Lukasz Piszczek egy, Mats Hummels hét, Neven Szubotics két, Marcel Schmelzer öt bajnokin nem volt bevethető állapotban, de az őket (amúgy rendre kiválóan) helyettesítő Szokratisz Papasztathopulosz is kihagyta az utolsó öt meccset.

Ami a középpálya stabil kezdőit illeti, Jakub Blaszczykowskira, Nuri Sahinra és Ilkay Gündoganra sorrendben az első 14, 12, illetve 7 fordulóban nem számíthatott Klopp, a csapat legjobbja, Marco Reus pedig összesen tíz bajnokiról maradt le bokasérülés miatt. Az alapemberek közül rajtuk kívül Henrih Mhitarjan és Sven Bender is kihagyott öt, illetve két bajnokit, mindez pedig nagyon hátravetette az alakulatot. Egészen biztos, hogy, ha a Borussia végig a szokásos védőnégyesével (plusz a többször Szuboticsot is kiszorító Papasztathopulosszal), valamint a Sahin, Gündogan, Blaszczykowski, Reus, Aubameyang összeállítású középpályával játszhatott volna egész ősszel, még a formán kívüli csatárokkal és kapusokkal is ott lenne a dobogós helyek környékén.

3. FORMAHANYATLÁS, BORZALMAS HELYZETKIHASZNÁLÁS

Kloppnak nemcsak a rengeteg sérüléssel, hanem a megmagyarázhatatlan formaingadozásokkal is meg kellett birkóznia, a kettő együtt pedig azt eredményezte, hogy sok esetben kénytelen volt olyanokat is a pályán hagyni, akik normális esetben talán a meccskeretben sem kaptak volna helyet.

A legnagyobb érvágást talán az jelentette, hogy Reus folyamatos sérülései miatt Kagava Sindzsit vagy Mhitarjant kellett irányítóként játszatni, pedig míg előbbi első bajnokiján kívül végig kritikán aluli teljesítményt nyújtott, utóbbi rendre azzal borzolta a szurkolók idegeit, hogy hiába hozta magát gyakran gólhelyzetbe, egyszerűen nem volt számára olyan ziccer, amit ne tudott volna kihagyni. A katasztrofális helyzetkihasználás mindazonáltal az egész csapatra jellemző volt az ősszel, amit az a megdöbbentő adat is bizonyít, hogy a 17 meccsből kizárólag egy, a Bayern München elleni volt olyan, amikor az ellenfél többször lőtt kapura.

Az elszórakozott lehetőségeket a riválisok ráadásul rendre megbosszulták, a hátsó alakzatból ugyanis valaki menetrendszerűen elkövetett legalább egy szarvashibát. Hol a kapusok voltak képtelenek megfogni egy-egy lágyan hulló szabadrúgást, hol a veterán Sebastian Kehl maradt le csúnyán az emberéről, hol a fiatal Matthias Ginter helyezkedett rosszul, de a legmeglepőbb, hogy Szubotics és Hummels is hajmeresztő dolgokat produkált olykor. Mindez odáig vezetett, hogy összesen két bajnokit sikerült lehozni kapott gól nélkül, és ha figyelembe vesszük a hét egygólos vereséget, valamint a három döntetlent, pontok tekintetében ezek az ostoba hibák elképesztően drágának bizonyultak.

4. MINŐSÉGI ROMLÁS FIATALOK TERÉN

Az elmúlt években a Dortmund nagyszerűsége többek között abban rejlett, hogy időről időre fantasztikus tehetségek bukkantak fel a klubnál, akiket pillanatok alatt be lehetett építeni a felnőttcsapatba is. Ez a folyamat azonban nemcsak megrekedni látszik, de a korábban már bizonyított fiatalok is megmagyarázhatatlanul gyengén teljesítenek.

A két legkézenfekvőbb példa a világbajnoki keretbe is bekerülő páros, Erik Durm, valamint Ginter, akik hiába nyújtottak remek teljesítményt már tavaly is a Bundesligában, az ősszel finoman szólva sem tudtak élni a lehetőséggel. Előbbi szélső hátvédként végig bizonytalanul mozgott és szinte semmit nem tett hozzá a támadójátékhoz – nem csoda, hogy felépülése után Schmelzer simán visszaszerezte tőle posztját. A Freiburgtól igazolt Ginter pedig azon a kevés bevetésén is többször olyan hibákat követett el, melyekből gólt kapott a csapat, így azóta szinte csak végszükség esetén kap lehetőséget a védelem közepén.

A múlt télen igazolt 22 éves Milos Jojics még mindig csak szürke kiegészítő ember, a többi bevetésre váró fiatalról pedig mindent elmond a tény, hogy Klopp még ebben a katasztrofális szezonban sem dobta be őket a mély vízbe. A keretben lévő ifjoncok közül eddig csak ketten kaptak egy-egy néhány perces lehetőséget (Joseph-Claude Gyau és Maruoka Micuru), a többi U23-as pedig egyelőre a Bundesliga 3. szintjét is alig üti meg – az a csapat 16. bajnokságban.

5. KLOPP MERŐBEN ÚJ KIHÍVÁSA

Sokan csodálkozhatnak, hogy a harmadosztály felé sodródó Mainzból stabil Bundesliga-együttest, a középszerű Dortmundból pedig világverő alakulatot faragó Klopp most miért tűnik tehetetlennek, csakhogy a látszat ellenére a jelenlegi krízis teljesen új szituáció az edző életében az eddigiekhez képest. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy egy keret a játékosok kvalitásai vagy a sérüléshullámok és a formaingadozások miatt válik-e középszerűvé, utóbbi márpedig olyan sok ismeretlenessé teszi az egyenletet, hogy ilyen ingoványos talajon még egy klasszis tréner sem tud magabiztosan előrefelé menetelni.

Az elmúlt évek sikerei fényében, 80 ezer fanatikus dortmundi szurkoló előtt ráadásul Klopp nem teheti meg, hogy a mainzi évek receptjét alkalmazza, úgy viszont nehéz nagyot alkotni, hogy több játékosa gyakorlatilag időzített bombaként működik, és az edzőnek egy-egy meccs előtt azt kell megjövendölnie, vajon most Kagava, Szubotics, Weidenfeller vagy valaki más hagyja-e őt cserben egy sorsdöntő hibával azok közül, akikre korábban kérdés nélkül támaszkodhatott.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de most már látszik, hogy a katasztrofális Bundesliga-őszt meghatározta a fapados nyári felkészülés, hiszen a rengeteg sérült és a vb-ről későn visszaérkező játékosok miatt szinte nem volt két olyan ember, akik hasonló állapotban és formában kezdték volna az idényt – márpedig az elmúlt évek sikereiben a tökéletes fizikai felkészültség kulcsfontosságú volt a Dortmundnál, olyannyira, hogy a Klopp által tökélyre fejlesztett játék máskülönben megvalósíthatatlan.

Roppant árulkodó, hogy a szakember bevallotta, a nehéz időszak jobb edzővé tette őt, amiből egyfelől leszűrhetjük, hogy korábban még tényleg nem találkozott ilyen jellegű kihívással, másfelől pedig, hogy tanult a történtekből – és ez az, ami a csapat szurkolóit bizakodással töltheti el a tavasz előtt.