A siker záloga a Klinsmann-faktor lehet

A legnagyobb klubok rekordnak számító 360 ezer éves bérletet adtak el már a rajt előtt a német labdarúgó Bundesligában, ami egyértelműen az óriási sikert hozó világbajnokságnak köszönhető.

A vb keltette felhajtóerő éppen a legjobbkor jött, akkor, amikor az ország klubfutballja hosszú évek óta a legsúlyosabb mélyrepülését produkálja.

A Bundesliga-csapatok a korábbiakhoz képest valóban szerény teljesítményt nyújtottak a kontinentális kupasorozatokban, így a Bajnokok Ligájában és az UEFA-kupában. A német futball 2002-ben elveszítette a negyedik BL-kvótáját, azaz azóta csak három csapata vehet részt a legrangosabb vetélkedésben (kettő a főtáblán, egy a selejtezőben kezd). Jelenleg Spanyoloszágnak, Olaszországnak és Angliának van négy kvótája.

Ezzel párhuzamos – noha egyébiránt nem törvénszerű – jelenség a legjobb Németországban játszó futballisták exodusa, az úticél főként Anglia, Itália és Spanyolország.

Legutóbb Michael Ballack (Chelsea), Tomas Rosicky (Arsenal) és Dimitar Berbatov (Tottenham) távozott Angliába, de várható, hogy a vb-gólkirály Miroslav Klose is hamarosan külföldön keresi majd a kenyerét.

Itt kell megemlíteni: a kiáramlás összefüggésben van a Kirch médiakonszern 2002-es csődjével is, hiszen így eurómilliókat veszítettek a klubok is, és nem bírják az árversenyt a hispán, angol és olasz vetélytársakkal.

A legutolsó komoly siker a Klaus Topmöller irányította Bayer Leverkusen nevéhez kapcsolódik, a "gyógyszergyáriak" 2002-ben döntőbe jutottak a Bajnokok Ligájában. Azóta kis túlzással semmi…


A világbajnokság, elsősorban pedig a válogatott nagyszerű és magával ragadó szereplése tehát megváltásként jött. Jürgen Klinsmann volt szövetségi kapitány munkamódszereinek adaptálása most már trend a Bundesligában, amely a reformok révén talán hamarosan néhány év múlva még utol is érheti a három éllovast.

Ez persze még nem most lesz, valószínű ugyanis, hogy még az első számú óriás, a Bayern München sem tudja majd felvenni a versenyt a legjobb spanyol és angol együttesekkel.

A Manchester Unitedtől távozó Ruud van Nistelrooy például még véletlenül sem választotta volna a Bayern Münchent a Real Madrid helyett, és ez jól mutatja a jelenlegi erőviszonyokat.

Valójában egyetlen német klub sem tud olyan súlyos összegeket fizetni játékosokért, mint az angol, spanyol vagy olasz riválisok, ráadásul aztuán, hogy a Borussia Dortmund két szezonnal ezelőtt majdnem csődbe ment a magas kiadások miatt, mindenki még óvatosabb.

A Bajnokok Ligája 2005–2006-os idényében a bajnok Bayern München és a Werder Bremen a főtáblán indulhat, míg a Hamburger SV akkor jut a legjobb 32 közé, ha a hazai 0-0 után kiharcolja a továbbjutást Pamplonában az Osasuna ellen.

A nemzetközi sikerek záloga sokak szerint a "Klinsmann-faktor". Ha a Bayernnek és a Werdernek – amelynek játékosállománya éppen a vb-bronzérmes válogatott tagjaira épül – sikerül ugyanolyan elszántságot, fizikai és mentális erőt felmutatnia, mint a Nationalelfnek a vb-n, akkor jöhetnek a sikerek, jöhet a fejlődés, és a világ legjobb játékosai számára egy idő után talán ismét vonzó cél lesz a Bundesliga.

Addig egyelőre marad az építkezés…