FIFA-klubvilágbajnokság: tökéletesen esélytelen a 2014-es bronzérmes a C-csoportban

FC BAYERN MÜNCHEN

A Bayern Münchenről aligha állítható, hogy idegenül mozogna az interkontinentális küzdelmekben: a hatszoros BEK/BL-győztes, harmincnégyszeres német bajnok, a Német Kupát hússzor nyerő óriásklub eddig négyszer ült fel a világ trónjára. A bajorok először 1976-ban mérkőztek meg Dél-Amerika akkori legjobbjával, a brazil Cruzeiróval, s az oda-visszavágós párharc során a müncheni Olimpiai Stadionban Gerd Müller és Jupp Kappellmann góljával 2–0-ra legyőzték a két 1970-es világbajnokot, Wilson Piazzát és Jairzinhót is felvonultató Belo Horizonte-i csapatot, majd a brazíliai visszavágón 0–0-t játszottak a kék-fehérekkel, így magasba emelhették a kupát. Érdekesség, hogy a (nyugat)németek az előző két évben is jogosultak lettek volna a részvételre, de sem 1974-ben, sem 1975-ben nem álltak ki az argentin Independiente ellen. Másodszor huszonöt évvel később, 2001-ben, Tokióban vettek részt a „csúcstalálkozón”, amelyen a Juan Román Riquelmével felálló Boca Juniorsszal ütköztek meg, és Samuel Kuffour 109. percben szerzett góljával diadalmaskodtak. A klub-vb döntőjébe ugyancsak kétszer, 2013-ban és 2020-ban kerültek be a müncheniek, akik előbb Dante és Thiago Alcantara góljával Marrákesben győzték le 2–0-ra a gyakorlatilag hazai pályáján játszó marokkói Raja Casablancát, hét évvel később pedig a mexikói Tigrest verték meg 1–0-ra, ekkor Benjamin Pavard találata ért világbajnoki címet nekik.

Ami a jelent illeti, a Bayern némileg jóllakottan, mégis trófeára éhesen vág neki az idei tornának, melynek a legnagyobb favoritjai közt emlegethető. Vincent Kompany csapata  13 pontos előnnyel nyerte meg a Bundesligát a Bayer Leverkusen előtt, de a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében eltakarította őket a későbbi döntős Inter, a Német Kupában pedig már a legjobb tizenhat közt búcsúztatta őket a nagy rivális Leverkusen. A bajor csapat elszántan, ám némileg megfogyatkozva készül a június 15-ei, Auckland City elleni rajtra. Keresztszalag-sérülése miatt ugyanis biztosan kihagyja a tornát a kanadai szélső védő, Alphonso Davies, nem lesz bevethető Jamal Musiala sem, de erősen kérdéses Dayot Upamecano, Kim Min Dzse és Ito Hiroki játéka is, így Kompanynak főhet a feje, kit állítson a védelem tengelyébe – még két napja van arra, hogy valakit igazoljon.

SL BENFICA

Portugália legsikeresebb klubja is mérkőzött már meg az Interkontinentális Kupáért, mégpedig az Eusébióék nevével fémjelzett aranykorban, ám a dél-amerikaiak elleni párharcokra aligha emlékeznek vissza felhőtlen boldogsággal az akkoriban a magyar Guttmann Béla edzette fővárosi csapatnál. Az első fináléjukat 1961-ben a Penarol ellen játszották a lisszaboniak, és odahaza, az Estádio da Luzban Mário Coluna góljával annak rendje s módja szerint nyertek is 1–0-ra, ám a montevideói visszavágón igen csúnya, 5–0-s zakóba szaladtak bele. Sima ügy, a Penarol lett a bajnok – mondanánk manapság, ám akkoriban még nem számított a gólkülönbség, így – szintén az uruguayi fővárosban – harmadik meccsre került sor, amelyen Eusébio, a mozambiki származású extraklasszis hiába szerzett gólt, José Sasía duplájával 2–1-re a dél-amerikaiak nyerték meg a rájátszást. Az Európában akkoriban egyeduralkodó portugál csapat egy évvel később újra próbálkozhatott, ezúttal Peléék, a Santos ellen – s immár az addigra (1962 nyár) távozó Guttmann edző nélkül. Az első találkozót ezúttal Rio de Janieróban, a Maracanában rendezték meg, s a brazilok akkor még csak kétszeres világbajnok legendája kétszer is beköszönt José Ritának, a Benfica kapusának, mellette Coutinho is gólt szerzett a hazaiaktól, így hiába duplázott a vendégek részéről Joaquim Santana, a Santos 3–2-re nyert, a lisszaboni visszavágón pedig Pelé mesterhármasával, valamint Coutinho és Pepe góljával már 5–0-ra is vezettek, Eusébio és Santana padig csak a végén tudott soványka kárpótlást adni a hazai nézőknek – 5–2-es sikerével a Santos vihette haza a trófeát.

A jelen már nem annyira csillogó a Benfica számára, az utóbbi két évben ugyanis a kétszeres BEK-győztes, harmincnyolcszoros bajnok, huszonhatszoros kupagyőztes csapat kénytelen volt átadni a portugál liga trónját a városi rivális Sportingnak, a trófeát nyolc éve nem tudta megnyerni, míg a BL legutóbbi kiírásában kettős vereséggel búcsúzott a Barcelonával szemben a nyolcaddöntőben. Vérmes reményei persze a klubvilágbajnokságon sem lehetnek a Bruno Lage irányította csapatnak, de a csoportkörből azért illene továbbjutnia. Bár a piros-fehérek kerete jóval kevésbé értékes, mint a csoportfavorit Bayerné, több mint négyszer annyit ér, mint a Boca Juniorsé.

BOCA JUNIORS

A múltja alapján a klubvilágbajnokság favoritjai között kellene emlegetni Dél-Amerika egyik legnagyobb klubját, a harmincötszörös argentin bajnok Boca Juniorst, amely az Interkontinentális Kupát háromszor, a Libertadores-kupát hatszor nyerte meg. A jelen azonban nem ennyire dicső Buenos Aires egyik óriásánál, amely a meglehetősen egyedi lebonyolítású országos bajnokságban legutóbb 2022-ben diadalmaskodott, és a dél-amerikai szövetség, a CONMEBOL négyéves ranglistájának második helyezettjeként került ki a tornára. A Boca keretének jelenlegi összértéke a Transfermarkt adatai alapján 78.43 millió euró, csak összehasonlításképp: a csoportfavorit Bayern Münchennél Jamal Musiala és Michael Olise személyében két olyan játékos is van, akit egyedül többre taksálnak ennél. Sokat elmond a dél-amerikai klubfutball jelenlegi állapotáról, hogy az argentin óriás két legnagyobb neve a 38 éves uruguayi csapatkapitány, Edinson Cavani és a 35 éves spanyol középpályás, Ander Herrera...

Ám a tapasztalat a futballban is pótolhatatlan, abból pedig jócskán akad a Buenos Aires-ieknél, akik először 1977-ben mérkőztek meg az Interkontinentális Kupáért, mégpedig a párharctól visszalépő Liverpool helyett a Borussia Mönchengladbachhal. A Boca otthonában, a La Bombonerában játszott első meccsen 2–2-es döntetlen született, az NSZK-beli visszavágón viszont Dário Felman, Ernesto Mastrángelo és Carlos Salinas góljával simán, 3–0-ra nyertek az argentinok, így övék lett a trófea.

A Boca második áldozata 2000-ben a Real Madrid volt: a Juan Román Riquelmével és Martín Palermóval felálló dél-amerikaiak utóbbi duplájával már hat perc után 2–0-ra vezettek, végül 2–1-re nyertek. Harmadszor 2003-ban, a Milan ellen sikerült elhódítani az interkontinentális bajnoki címet, ekkor 1–1-es 120 percet követően tizenegyesekkel 3–1-re verték meg a többek között Cafúval, Andrea Pirlóval, Clarence Seedorffal, Kakával és Andrij Sevcsenkóval felálló olaszokat. Hasonló bravúrra most aligha számíthatunk a kék-sárgáktól, de az szinte biztos, hogy a torna nyitó fordulójában nagy csatát vívnak majd a Benficával.

AUCKLAND CITY FC

Ha valaki a tökéletes esélytelenség nyugalmával utazhat a tornára, az a tizenhárom helyi Bajnokok Ligája-trófeájával Óceániában nagymenőnek számító, tízszeres új-zélandi bajnok Auckland City, amelynek játékoskeretében egyetlen olyan labdarúgó sincs, akinek piaci értéke akár csak az 1 millió eurót is megközelítené, ám a klub rendszeres résztvevője a klubvilágbajnokságoknak.

A tengerészkékek feltehetően a pofozógép szerepére lesznek kárhoztatva a csoportban annak ellenére, hogy klubvilágbajnoki bronzérmük is van: a 2014-es marokkói tornán általános elképedésre a harmadik helyig meneteltek. A selejtezőben a marokkói Tetuánt ejtették ki 0–0 után tizenegyesekkel, a legjobb nyolc között John Irving góljával (1–0) az algériai ES Sétif esett áldozatukul, az elődöntőben aztán 2–1-re kikaptak ugyan hosszabbításban az argentin San Lorenzótól, de a bronzmeccset megnyerték tizenegyesekkel. A helyosztón a mexikói Cruz Azul volt az ellenfelük; Ryan De Vries az első félidő ráadásában az Aucklandnek szerzett vezetést, a második játékrészben Joao Rojas egyenlített (1–1), s mivel több gól már sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett, ismét jöhetett a szétlövés, amelyet 4–2-re az új-zélandiak nyertek meg. Hasonló bravúrról most nem is álmodhatnak, már a pontszerzésük is kisebb csodával érne fel.

KLUBVILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK
A C-CSOPORT PROGRAMJA
Június 15., vasárnap
18.00: Bayern München (német)–Auckland City (új-zélandi), Cincinnati
Június 17., kedd
00.00: Boca Juniors (argentin)–Benfica (portugál), Miami Gardens
Június 20., péntek
18.00: Benfica (portugál)–Auckland City (új-zélandi), Orlando
Június 21., szombat
03.00: Bayern München (német)–Boca Juniors (argentin), Miami Gardens
Június 24., kedd
21.00: Auckland City (új-zélandi)–Boca Juniors (argentin), Nashville
Június 24., kedd
21.00: Benfica (portugál)–Bayern München (német), Charlotte