Messi és a többiek: íme, a klub-vb A-csoportja

INTER MIAMI

David Beckham, Luís Suárez, Lionel Messi – ezeket a neveket mindenki betéve fújja, ha a floridai csapat szóba kerül. Ha a 38 éves uruguayihoz és a 37 éves argentin fenoménhez még hozzávesszük a 36 éves Jordi Albát és Sergio Busquetset, akkor némi malíciával megjegyezhetjük, hogy jó helyen vannak, hiszen Florida közkedvelt az amerikai nyugdíjasok körében… Persze ez a négyes a Major League Soccerben még mindig félelmetes, a 2024-es évadban Messi meg is kapta az MLS legértékesebb játékosának járó trófeát, de az is tény, hogy a Beckhamék által összeverbuvált csapat eddig a 2024-es alapszakasz első helyéért járó Supporters' Shield mellett csupán egy Ligák Kupája-győzelmet tudott felmutatni.

A keret legértékesebb játékosa természetesen a jelenleg 18 millió euróra taksált Messi, akitől mindenki azt várja majd, hogy csapatkapitányként a klubvébén is továbblője valahogy a 2024-es MLS-alapszakasz legjobbjaként kvalifikált amerikaiakat a csoportból, de veretes nevek ide vagy oda, a Porto és Palmeiras jelenleg nagyobb játékerőt képvisel, mint az Inter Miami. Az viszont szinte biztos, hogy az argentin csodafutballista nevével még mindig szinte garantálható a táblás ház, így gazdaságilag mindenképpen jó döntés volt az Inter Miami meghívása…

FC PORTO

Bár amióta klubvilágbajnokság (FIFA Club World Cup) néven csapnak össze a világ legjobb klubcsapatának járó trófeáért a kontinensek legjobb együttesei, az FC Porto még nem vett részt a küzdelmekben, már kétszer is volt a világ klubfutballjának „vitathatatlan” bajnoka. A harmincszoros portugál bajnok ugyanis eddig két ízben nyerte el az Interkontinentális Kupát, s mindkétszer nagy bravúrt kellett végrehajtania ahhoz, hogy egyáltalán versenybe szállhasson a trófeáért. 

Első ízben 1987-ben a Bayern Münchennel játszottak a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) döntőjében a „sárkányok”,, s nem kis meglepetésre hátrányból felállva 2–1-re legyőzték a bajorokat – az idősebb szurkolók közül alighanem mindenki emlékszik az algériai Rabah Madzser sarkazós egyenlítő góljára… A BEK-győzelem jegyet ért a tokiói interkontinentális meccsre, amelyen ismét Madzser volt a hős, a hosszabbításban az ő találatával alakult ki a 2–1-es Porto-győzelem.

A Bajnokok Ligája 2003–2004-es kiírásában a José Mourinho vezette alakulat ismét rácáfolt a fogadóirodákra, pragmatikus futballjával a döntőig masírozott, amelyen 3–0-ra lelépték a másik meglepetéscsapatot, az AS Monacót. Az Interkontinentális Kupa ekkor, 2004-ben szerepelt utoljára ezen a néven, a jokohamai döntőben a Libertadores-kupát ugyancsak nem kis meglepetésre elnyerő kolumbiai Once Caldast gól nélküli százhúsz perc után tizenegyespárbajban győzték le. A mostani tornán aligha várhatunk a Portótól hasonló sikert, de egy negyeddöntős szereplés összejöhet Diogo Costáéknak.

SE PALMEIRAS

Bár a Portóval szemben az SE Palmeiras még sosem ült a világ trónján, a Sao Pauló-iak tizenhétmillió szurkolójukkal világviszonylatban is jelentős tényezőnek számítanak, s a trófeás vitrinjük sem kong éppen az ürességtől. A tízszeres brazil bajnok „nagy zöldek” 1999-ben, 2020-ban és 2021-ben is megnyerték a dél-amerikai BL-nek számító Libertadores-kupát, s így egyszer az Interkontinentális Kupában, egyszer pedig a klubvilágbajnokságon játszottak döntőt, ám a trófeát egyik ízben sem emelhették magasba.

Az Interkontinentális Kupa 1999-es fináléjában a Sir Alex Ferguson irányította Manchester United volt az ellenfél, de a Palmeiras kispadján sem akárki ült: a zöld-fehér csapatot ugyanis akkor a brazil válogatottat 2002-ben világbajnoki címig vezető edzőóriás, Luiz Felipe Scolari dirigálta. A mérkőzést Roy Keane góljával a manchesteriek nyerték, s akkoriban még az európaiaknak is nagyobb dicsőség volt egy brazil a klubcsapat legyőzése, mint manapság, a Palmeiras mezében ugyanis olyanok szaladgáltak a pályán, mint például az 1994-es világbajnok Zinho, a 2002-es vb-győztes „Scolari-családból” a kapus Marcos, a középső védő, Roque Júnior és a simán csak Júnior névre hallgató balbekk.

Az Arab Emírségekben 2021-ben ugyancsak angol csapattal, a Chelsea-vel csapott össze a Palmeiras – immár a klubvébén. A fináléban igencsak jól helytállt a dél-amerikai csapat, amely a sztárokkal teletűzdelt angolokat hosszabbításra kényszerítette, s abban is csak a 117. percben adta meg magát: Kai Havertz tizenegyesből állította be a 2–1-es végeredményt. Az akkoriak közül feltehetően most is ott lesz a pályán a veterán olimpiai bajnok kapus, Weverton, a Palmeiras gólját szerző Raphael Veiga, valamint az elnyűhetetlen jobbhátvéd, Marcos Rocha.  Az ellenfeleknek figyelni kell továbbá Brazília legújabb szeme fényére, a 18 évesen már nagyválogatott Estevaóra és a Barcelonától kölcsönkapott, szintén saját nevelésű Vitor Roquéra, s hogy európai tapasztalatnak se legyenek híján, ott van még a keretben az egykori Lazio-kedvenc, szintén olimpiai bajnok Felipe Anderson is – ezzel a csapattal mindenképpen meglepő lenne, ha nem jutnának tovább a csoportból.

AL-AHLI

Ha létezik nagycsapat Afrikában, az Al-Ahli mindenképpen az. Az egyiptomi klub gyakorlatilag minden rekordot tart a kontinensen, az egyiptomi bajnokságot 45-ször, az Egyiptomi Kupát 39-szer, az afrikai Bajnokok Ligáját 12-szer nyerte meg – utóbbi sorozatban legutóbb a 2023–24-es kiírásban diadalmaskodott. A klub modern kori hatalmas sikereinek egyik megalapozója Hidegkuti Nándor volt, aki 1973 és 1980, valamint 1983 és 1985 között volt a csapat vezetőedzője, öt bajnoki címig kormányozva a klubot.

A 33 millió követőjével a közösségi médiában is afrikai egyeduralkodó kairói klubnak nem lesz ismeretlen terep a klubvilágbajnokság, amelyen négy bronzérmet is szerzett. Az egyiptomiak először 2006-ban japánban jutottak el a „kisdöntőig, amelyben a mexikói Américát verték meg 2–1-re, 2020-ban pedig jelenlegi csoportellenfelüket, a Palmeirast múlták felül 0–0 után tizenegyesekkel. Egy évvel később, a szaúdi Al-Hilal 4–0-s gyepbe döngölésével ugyancsak harmadik lett az al-Ahli, a legutóbbi, 2023-as kiírásban padig a japán Urava Red Diamondson kerekedtek felül (4–2). Tekintve, hogy a létszámot azóta harminckettőre emelték, s csak Európából tizenkét csapat lesz ott a klubvilágbajnokságon, most aligha számíthatnak ilyen sikerekre, de csoportellenfeleik dolgát megnehezíthetik.

FIFA KLUBVILÁGBAJNOKSÁG
A-CSOPORT 
Június 14., Miami Gardens, Hard Rock Stadion
Al-Ahli (egyiptomi)–Inter Miami (amerikai)
Június 15., East Rutherford, MetLife Stadion
Palmeiras (brazil)–Porto (portugál)
Június 19., East Rutherford, MetLife Stadion
Palmeiras (brazil)–Al-Ahli (egyiptomi)
Június 19., Atlanta, Mercedes-Benz Stadion
Inter Miami (amerikai)–Porto (portugál)
Június 23., Miami Gardens, Hard Rock Stadion
Inter Miami (amerikai)–Palmeiras (brazil)
Június 23., East Rutherford, MetLife Stadion
Porto (portugál)–Al-Ahli (egyiptomi)