Som Lajos interjúkötete 1995-ben jelent meg, s elsőre adódik a kérdés: miért éppen a Piramis zenekarvezető-basszusgitárosa írt könyvet a leghíresebb-hírhedtebb magyar futballhuligán-csoportról?
Az első interjúalany ki más is lehetne, mint a vezér, Karsai Ferenc. A Hypós Feri. Ez a név egyébként 1984 végén tűnik fel először egy belügyi aktában, egy Eger–Fradi meccs kapcsán íródott ügynökjelentésben (részlet: „...több szurkoló (...) az egri szurkolótábor provokálását, lefejelését végezte.”) a verekedés egyik központi figurájaként említve Hypóst.
Azt minden 2-es szektoros nyilatkozó elismerte, hogy Feri volt a vezér, az igazodási pont; az ő megfogalmazásában: „Vonulunk csapatostul, merre kéne menni, és akkor mondtam, hogy balra, és akkor egyértelmű, hogy balra ment mindenki.” Hypós érkezéséhez kötik egyébként a zöld-fehér szurkolói szcénában a „hatalomátvételt”, az addig a szó szoros értelmében vett legütősebb újpesti huligánok megtörését, leszorítását a „trónról”. Konkrétan a nyilatkozók az Árpád hídi metrónál kirobbant Újpest–Fradi szurkolói csata győztes megvívását nagyrészt Hypós érdemének tudják be, aki „hitet öntött” az addig a liláknál kevésbé egységes ferencvárosiakba. Onnantól aztán egymást követték a visszhangos balhék Antwerpentől Koppenhágán keresztül Szófiáig, itthon meg főként az Újpest elleni derbik előtt és után.
Vissza-visszatérő téma a pozsonyi és kispesti rendőri-kommandós erőszak, a klubvezetőség kezdetben semleges, majd (a büntetések után) ellenséges viszonya a 2-eshez (különösen Havasi Mihály technikai igazgató volt a fiúk bögyében), a klub anyagi helyzete, a pénz eltűnése, s a feltétlen rajongás a két idol, a játékos Simon Tibor és az edző Nyilasi Tibor iránt. Előbbi szerepe már csak azért is megkerülhetetlen, mert a Hegedűs Gyula utcában 1990-ben megnyitott Simon Söröző a csoport törzshelye, néhányuknak pedig a munkahelye is lett.
A rivális hazai kompániák közül az újpestieket ismerték el méltó ellenfélként, legalábbis az Árpád hídi csatáig, a vidékiek közül a szombathelyi, győri és debreceni huligánokkal vívtak „értékelhető” csatákat, de '95-re már „nem voltak sehol”. Persze a sajátjaiktól sem voltak elragadtatva, a kapu mögötti zászlós-petárdás „szutykokat”, akik két üveg almabor után törtek-zúztak a metróban, de az ellenfél kemény legényei elől elfutottak, néha meg is fenyítették.
Érdekes adalék az interjúalanyok családi, társadalmi háttere: Hypós Ferinek saját elmondása szerint 17 éves koráig szülői elvárás volt a minimum hármas osztályzat, a később a 2-eshez csatlakozó öccse, „Sanyika” (szintén interjúalany) meg például egy kocsmaszétverős szombati tatabányai meccstúra után vasárnap a nagymamával istentiszteletre ment – és elmormolt egy imát a Fradiért...
Érdekes módon Som Lajos több alkalommal is feszegeti a rendőrségi-titkosszolgálati besúgók kérdését (vannak-e a csoportban) – figyelemre méltó ezt éppen tőle olvasni, aki 2015-ben maga ismerte be
III/III-as ügynökmúltját...
(Som Lajos: Ferencvárosi hooligans – A 2-es szektor, Som-Show Kiadó, 1995)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július 15-i lapszámában jelent meg.)