Knokke. Az Északi-tenger partján fekvő kisvárost Belgium Monacójaként emlegetik, homokos strandja, hosszú, partmenti sétánya, modern, panorámás házai lenyűgöző látványt nyújtanak, és az ingatlanárak is hasonlóak a francia Riviéráéhoz. Nem véletlen, hogy itt lakik például a híres filmszínész, harcművész, Jean-Claude Van Damme, és árulkodó jel, hogy David Beckhamnek is van itt ingatlanja...
A városkának van magyar lakója is: Csepregi György Békés megyéből indulva jutott el a belga mini Monacóig, immár negyed évszázada él Knokkéban.
„A Cercle Brugge labdarúgója voltam, s az akkori ügynökömnek volt itt szállodája. És miután Knokke tíz kilométerre van Bruges-től, adta magát, hogy innen járjak edzésre – elevenítette fel a 25 évvel ezelőtti történetet Csepregi György. – Annyira megszerettem az itteni hangulatot, a kisvárosi életet, hogy azóta is itt lakom.”
A korábbi futballista azóta családot alapított, 21 esztendős fia, Julien egyetemi tanulmányai mellett bankban dolgozik, és hogy nem teszi rosszul a dolgát, bizonyítja: egy privát pénzintézetben topsportolók pénzügyeit kezeli. Bár Knokkéban nőtt fel a 15 éves lánya is, le sem tagadhatná magyar gyökereit, fejébe vette, hogy az egyetemet Budapesten végzi el. Nem mellékesen a futballért is rajong, édesapja klubjánál szinte minden meccsen ott van, sőt, edzőmérkőzésen már a kispadon is ült.
A magyar-belga kettős állampolgárságú Csepreginek konkrét elképzelése van a klub filozófiájáról. A felnőttcsapatnál osztrák szakmai stáb dolgozik, Andreas Wieland vezetőedzőként, Thomas Darazs másodedzőként – mindketten bécsiek, nem mellékesen utóbbinak a nagypapája magyar volt –, és Ludo Pollers mentális tréner is fontos fogaskereke a gépezetnek. A Beerschot fél távnál – egy mérkőzéssel kevesebbet játszva – vezeti a tabellát, a szakmai stáb és Csepregi is bízik a fiatalokban.
„Az elmúlt idényben a csapattagok átlagéletkora huszonhét volt, mostanra levittük csaknem huszonkettőre. Erre a modellre esküszünk. Ha játékost veszünk, legfeljebb huszonnégy éves lehet. Agresszív, letámadáson alapuló futballt játszunk, és az sem hátrány, hogy az országban a másodosztályban nekünk van a legnagyobb szurkolótáborunk, átlagosan hét-nyolcezren vannak a meccseinken...”
A Beerschot korábban több magyar labdarúgót is foglalkoztatott, annak idején megfordult itt Kovács Ervin, Pintér Attila és Bodor Boldizsár is. Ám a magyar sportvezető nem sok esélyt lát rá, hogy a közeljövőben ismét magyar légiósa legyen a klubnak.
„Ott tartunk, hogy anyagilag nem érné meg egy magyarnak az NB I-ből Belgiumba szerződni. Pedig itt aztán lehet tanulni... A két ország utánpótlása között ég és föld a különbség. Belgium – Magyarországhoz hasonlóan – közel tízmilliós ország, ám amíg odahaza tíz akadémia van, itt mindössze négy. Ide koncentrálódik a minőség. Évtizedekkel ezelőtt is a magyar utánpótlás helyzetéről beszéltem, hogyan kellene megváltoztatni a rendszert, azóta sem történt semmi. Most talán elmozdul valami, ötéves tervet tettek le a Magyar Labdarúgó-szövetségben, bízom benne, működik majd a vezetőség elképzelése.”
Csepregi pontosan látja, amíg idehaza 16-17 éves korban törés következik be a legtöbb gyerek pályafutásában, addig Belgiumban ez nem szokott előfordulni. Magyarországon ebben a rendkívül fontos életszakaszban nincsenek megfelelően versenyeztetve a fiatalok, idényenként öt-hat felnőttmeccset játszanak, esetleg az NB III-ban kapnak lehetőséget.
„A kiválasztás a lényeg! Tizennégy éves korában Charles De Ketelaeréról, az AC Milan belga játékosáról a futballja alapján meg nem mondtam volna, hogy profi labdarúgó válik belőle. De a tüdőkapacitása tizennyolc évesen hetvennégy liter volt, ami átlagon felüli, a futópadról úgy kellett leszedni, mert akár két napig egyhuzamban tudott volna futni. Odahaza viszont azt nyomják, abból lesz valaki, aki tizenöt gólt rúg az ifiben...”
A korábbi NB I-es futballista négy nyelven beszél, mivel annak idején a Cercle Bruggénél több afrikai légiós volt, franciául tanult meg elsőként. Azután két év alatt flamandul, majd angolul. A négy nyelvet gyakorlatilag minden nap használja, sokszor tízpercenként „kapcsol át” az egyikről a másikra. Otthon, a családi asztalnál flamandul beszélnek, de azért gyakran váltanak magyarra.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. január 14-i lapszámában jelent meg.)