Afrika új királya – a Liverpool után Szenegállal is csúcsra ért Sadio Mané

Egy lesifotós kiszúrta, hogy törött képernyőjű telefonnal érkezik a mérkőzésre. Az újságírók a meccs után rá is kérdeztek, hogy lehet ez, amikor fontmilliókat keres.

„Igen, de miért is akarnék én tíz Ferrarit vagy húsz gyémántórát? Mit adnak ezek a tárgyak a világnak? – kérdezett vissza Sadio Mané. – Volt, hogy éheztem, a mezőn kellett dolgoznom. Túléltem nehéz időket és fociztam mezítláb. Nem végeztem iskolákat és nem értek sok mindenhez, de azzal a pénzzel, amit most a focival keresek, embereknek segíthetek. Építettem iskolákat, egy stadiont Szenegálban, biztosítottam ruhát, cipőt, élelmiszert a nélkülözőknek. Szenegál nagyon szegény régiójában élőknek havi hetveneurós juttatást adok. Nincs szükségem drága telefonokra, luxusautókra, luxusházakra, utazásokra vagy magánrepülőre. Nekem fontosabb, hogy a rászoruló emberek is kapjanak abból, ami nekem megadatott.”

Kevés olyan jótét lélek rohangál a futballpályákon, mint Sadio Mané. Amikor Liverpoolban dolgozó honfitársunkat, az Anfield Road egyik takarítócsoportjának vezetőjét, az öltözőbe is bejáratos Krizsanovics Lászlót kérdeztük arról, a „vörösök” sztárjai közül emberileg kit tart a legtöbbre, gondolkodás nélkül vágta rá Mané nevét.

De nem azért írunk most róla, mert olyan rendes ember, hanem mert hasonlóan remek futballista.

Angol klubjával mindent megnyert az elmúlt években, 2019-ben Bajnokok Ligája-győztes lett, 2020-ban angol bajnok – most pedig hazája válogatottjával, Szenegállal is felért Afrika csúcsára. A Kamerunban rendezett Afrikai Nemzetek Kupáján úgy lett aranyérmes, hogy három góljával holtversenyben a harmadik lett a góllövőlistán, az Egyiptom elleni finálé tizenegyespárbajában ő lőtte be a mindent eldöntő tizenegyest (igaz, a rendes játékidőben kihagyott egyet), és őt választották meg a torna legértékesebb játékosának. „Ez életem legszebb napja, és ez pályafutásom legértékesebb trófeája – nyilatkozta a mérkőzés után a BBC-nek. – Megnyertem már a Bajnokok Ligáját, és van még néhány trófeám, de ez különleges. Többet jelent nekem.”

Pedig amikor gyerekként inkább ellógott focizni, ahelyett, hogy családjának segített volna a betakarításban a mogyoróültetvényen, a Casamance folyó kanyarulatában fekvő kis délnyugat-szenegáli falucskában, Bambaliban senki sem hitte, hogy egyszer ilyen magasra juthat. Nagybátyja, Ibrahim Touré – aki apja helyett apja lett, miután édesapja, a falu imámja Mané 11 éves korában elhunyt – még üvöltözött is vele, de a kis Sadio visszafeleselt. „Azt mondta, elege van belőlem  – idézte fel Touré 2020-ban a brit FourFourTwo-ban. – Híres focista lesz, hogy nekem se kelljen dolgoznom! Mire én azt mondtam, a nagy lósz...rt! Hogyan futna már be? Nem vagyok gazdag, nincs pénzem, hogy fizessem az edzéseit. Nem hittem az álmaiban.”

Ő viszont hitt bennük. Tizenhat évesen még el is szökött otthonról, hogy a fővárosban, Dakarban beteljesítse álmait. Kamaszos tervét azonban keresztülhúzták, visszavitték a családjához, amely alkut kötött vele: ha befejezi az iskolát, segítenek neki futballcsapatot találni. Ennek köszönhetően mutatkozhatott be 2009-ben, 17 évesen a Dakar-közeli regionális bajnokságban szereplő M'bourban. Ott szúrta ki nagyon hamar a Génération Foot akadémia megfigyelője, Abdou Ditta, és felvételt is nyert az intézménybe, amelynek szoros partnerkapcsolata volt az FC Metzcel. Az akadémia minden diákja arról álmodozott, hogy a francia csapatban folytathatja a pályafutását, Manénak azonban nem sokáig kellett ábrándoznia, a csiszolatlan gyémánt már abban az évben próbajátékon vehetett részt a klubnál, és 2010 januárjában, 18 évesen alá is írhatott a Metzhez.

Innen már egyenes út vezetett a világhírnév felé, gondolhatnánk, de azért akadt még buktató bőven. Szinte rögtön meg kellett operálni Franciaországban, már a próbajátékra is súlyos ágyéksérüléssel érkezett, de nem mert szólni, nehogy emiatt ne vegyék fel. A hosszú lábadozás után a felnőttek között 2012 januárjában mutatkozhatott csak be, a Bastia elleni Ligue 2-meccsen, de májusig nem talált kapuba, a Metz ráadásul kiesett a másodosztályból, és történelme során először a Champion Nationalban kezdte az új idényt.

Amikor Mané 2012 augusztusában felszállt a Metz buszára, hogy négy és fél órát utazzon Rouenba, a Quevilly elleni meccsre, először tapasztalhatta, milyen árucikknek lenni: minden előrejelzés nélkül leszállították a buszról, és feltették egy repülőre, miután sebtiben közölték vele, hogy négymillió euróért eladták a Red Bull Salzburgnak. A repülőn ülve keresett rá Salzburgra, mert sohasem hallott még az osztrák városról. Utóbb kiderült: Gerard Houllier, a Red Bull globális sportigazgatója nézte ki magának a néhány héttel korábbi londoni olimpián negyeddöntőig jutó szenegáli csapatban, és rögtön akcióba lépett.

Ma már tudja, óriási szerencséje volt, hogy akkor éppen Salzburgba került. Roger Schmidt, az osztrák együttes frissen kinevezett vezetőedzője a Jürgen Klopp-féle Borussia Dortmund „képére” akarta formálni a csapatot, így a szenegáli labdarúgó is óriásit fejlődött taktikai téren, elsajátította a „gegenpressinghez” szükséges tudnivalókat, ami remekül jött neki 2016-ban, amikor – éppen a korábbi Liverpool-menedzser, Houllier kapcsolatai révén – Liverpoolba szerződött, ahol a játékstílus atyja, Jürgen Klopp várta.

Előtte viszont még volt egy kétéves southamptoni kitérője. A 2014–2015-ös idény előtt ugyanis összeveszett a Salzburg akkori sportigazgatójával, a jelenlegi Manchester United-menedzser Ralf Rangnickkal, mivel gyakran kimaradozott az edzésekről és a Malmö elleni BL-selejtezőre sem ért oda időben. Rangnick elhatározta, eladja annak, aki a legtöbbet ígéri érte – a Szpartak Moszkvának. Mané viszont mindenképpen Dortmundba akart menni, a kibontakozó háborúban tűnt fel harmadik félként a Southampton...

„Salzburgban megismertem, milyen az igazi futball. Southamptonban helyre raktam a dolgokat. Utána készen álltam, hogy Európa legjobb klubjainak egyikébe szerződjek” – fogalmazott Mané 2020-ban. Valójában azonban Southamptonban meglehetősen rapszodikusan szerepelt, voltak meccsek, amelyeken nem lehetett megállítani, majd a következőn észre sem lehetett venni. De sikerült felhívni magára a figyelmet, például a Premier League történetének leggyorsabb mesterhármasával: 2015. május 16-án az Aston Villa ellen két perc ötvenhat másodperc (!) alatt.

A Manchester United is vitte volna, de Klopp miatt Mané a Mersey partját választotta, és a Liverpool sem sajnált érte 34 millió fontot, holott átigazolása a klubnak csak 2018-ban térült meg, amikor Philippe Coutinho távozásával megnyílt előtte a kibontakozás lehetősége. Összeállt a rettegett Mohamed Szalah, Roberto Firmino, Sadio Mané csatárhármas, tehát a bal szélen jutott neki hely, de Andrew Robertson gyakori felfutásai révén sokszor be tudott vágni a védők közé középen is, és egyre több gólt szerzett. Második liverpooli idényében tíz gólt ért el a bajnokságban és tízet a BL-ben, a kijevi döntőbe segítve csapatát, amelyben szintén eredményes volt a Real Madrid ellen, ő egyenlített Karim Benzema találata után, de végül a spanyolok nyertek 3–1-re.

A következő évad viszont már menthetetlenül a Liverpoolé volt, és Mané is sziporkázott: a Premier League-ben máig legjobb számait hozva 22-szer volt eredményes a 2018–2019-es idényben, a BL-ben pedig a létező legtovább menetelt csapatával. A Bayern elleni müncheni nyolcaddöntőben két góllal járult hozzá a 3–1-es sikerhez, betalált a Porto elleni negyeddöntőben is, és természetesen ott volt a kezdőcsapatban a madridi Wanda Metropolitanóban, amikor a Liverpool története hatodik BEK/BL-serlegét megszerezve 2–0-ra legyőzte a Tottenhamet. A következő idényben 18 bajnoki góllal vette ki a részét a megállíthatatlan menetelésből, amelynek végén a Liverpool 30 keserű év után lett újra Anglia legjobbja.

A válogatottal két korábbi Afrikai Nemzetek Kupáján keserű csalódások érték: 2017-ben a Kamerun elleni 0–0-s negyeddöntő tizenegyespárbajában utolsó szenegáli rúgóként egyedül ő hibázott, 2019-ben pedig elsősorban az ő három góljának köszönhetően a döntőig meneteltek „Teranga oroszlánjai”, ám a kairói fináléban 1–0-ra Algéria győzött. De nem adta fel, és ahogy a 2018-as kijevi BL-döntő vereségét feledtetni tudta a 2019-es sikerrel, úgy a 2021-ről idénre halasztott kameruni Afrika-kupán is meg tudta tenni az utolsó lépést, a torna legnagyobb sztárjaként emelhette a magasba a serleget.

SADIO MANÉ GÓLJAI ÉS GÓLPASSZAI AZ IDEI AFRIKA-KUPÁN

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 12-i lapszámában jelent meg.)