A kiadvány egyik legnagyobb értéke, hogy a magyar mellett angol nyelvű szöveg is tájékoztat. Nekünk, magyaroknak talán nyitott könyv – most a szó konkrét értelmében is – Flóri élete, de a külföldi érdeklődőnek roppant fontos az angol útmutató. Olyan hagyaték az övé, amelyet meg kell ismernie az egész világnak!
Személyes relikviák is láthatók a kiadványban, mint a futballista bizonyítványa, érettségi tanúsítványa, utolsó személyi igazolványa, jegygyűrűje, sőt a legendás katonaládája – a szövegben megemlítve, hogy a seregben a nagy ellenfél Mészöly Kálmánnal, a Vasas középhátvédjével koptatta a bakancsot –, a rádió, amelyet élete utolsó időszakában hallgatott. S egy keresztrejtvény, amelyet még ő vitt be a kórházba 2011 októberében, s amelyet október 31-i halála után már fia vitt haza... Ha ötven év felettiek forgatják az albumot, megilletődve nézhetik a személyes dokumentumokat, amelyek egyben kordokumentumok is – nekik is hasonló lapul a fiók mélyén, csak éppen nem tudtak úgy futballozni, mint a Császár. Szerepel is egy mondat a könyvben, amely remekül szimbolizálja, ki is volt ő: „Aki reményt képes adni, az az emberek szemében mindenre képes. Albert Flóriánt ennek szellemében tenyerükön hordozták a szurkolók, úgy érezték, Flóri egy közülük, csak annyi a különbség, hogy a pályán ő egy zseni.”
Számos kitüntetés, személyes ajándék – például a Fradi-drukker Kovács István olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a profik között is vb-öves dedikált bokszkesztyűje – fotója gazdagítja a kiadványt, olyan kuriózumokkal, mint a líbiai edzősködése idején készült fényképek. Erőssége a kiadványnak három kép, amely a többi aranylabdás társaságában mutatja Albertet, aki a két tablószerű fotón szerényen a hátsó sorban húzódik meg.
Vérszegény valóság – Hidegkuti Nándor életrjazi könyvéről |
Vancouvertől Patagóniáig – két év alatt, két keréken |
Az illusztrációkat igényes szövegmagyarázat kíséri. Ugyanakkor óhatatlan, hogy az ember ne tegyen összehasonlítást korábbi Albert-könyvekkel. Az egyik az ősfradista Nagy Béla szerkesztésében megjelent, Albert 60. születésnapjára kiadott, amely szerényebb köntösben, de hasonló koncepcióval ismerteti az aranylabdás életét. A másik a labdarúgó Életem a Fradi című könyve, amelyet 2007-ben kollégánk, Kiss László rendezett sajtó alá. Mindkét művet gyakran forgattam, forgatom, ezt is fogom, ugyanakkor két észrevételem van: egyrészt több olyan fényképet néznék benne, amelyen Albert legendás mozdulatait örökítette meg a fotóriporter. Nem hiszem, hogy jogdíjproblémát jelentett volna, ha a szerkesztők akár Nagy Béla kiadványából „átemelnek” néhányat. S lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de az első két illusztrációra csak következtetni tudok: az első egy Fradi–Vasas mérkőzés a Népstadionban, a második szintén ugyanott a Svájc ellen 8:0-ra megnyert találkozó, amelyen Flóri egy gólt szerzett.
S nemcsak az aranylabdás hagyott ránk egy rejtvényt, hanem a szerkesztők is: a gyerkőcök közül melyik is a kis Flórika? De ettől függetlenül ott a helye a polcon!
(Albert 80, Az egyetlen magyar aranylabdás hagyatéka, Albert Flórián Labdarúgó Utánpótlás és Sportalapítvány, 2021)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 5-i lapszámában jelent meg.)