Íme, az akadémia, ahonnan Kerkez Milos az AC Milanba került

Ha az intézmény névadója olyan körülmények között pallérozódhatott volna, mint a mostani fiatalok, szinte biztosan a világ egyik legjobb centereként tartanák számon.

Amikor Fehér Miklós szorgalmasan járta a szamárlétrát az ETO utánpótláscsapataiban, más volt még a világ, de tehetségének, szorgalmának és persze a kilencvenes évek trendjéhez képest sokkal értőbb kezek munkájának köszönhetően, a magyar válogatott meghatározó tagja lett, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket az FC Portóban és a Benficában.

Fehér Miklós halálának 17. évfordulójára éppen a héten emlékeztünk, és bár a róla elnevezett akadémia lenyűgöző és tökéletes hely az ifjú futballistáknak, most mégis azt kívánnánk, bárcsak máshogy hívnák az intézményt, és inkább vele együtt sétálnánk végig a képzés helyszínén és lesnénk be a kulisszák mögé.

Miki biztosan elámulna, hogy az ETO-stadion, ahol ő elkezdte profi pályafutását, immár modern futballaréna, ahonnan eltűnt a salakos, a focit a nézőktől mesterségesen távolabb tartó futópálya. De sokkal jobban meglepődne azon, milyen edzőkomplexum veszi körbe az arénát: kiváló minőségű füves és műfüves edzőpályák váltogatják egymást különböző méretben, illetve a stadion melletti kiszolgáló épületben helyet kapott a kollégium, az étterem, műfüves kispálya és konditerem is.

POKOLBÓL A MENNYBE

A Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia tavaly került be az államilag elismert sportakadémiák közé, amelynek köszönhetően a legtöbb tárgyi és személyi feltétel adottá vált ahhoz, hogy immáron szakmai és tudományos alapon is minőségi utánpótlásképzést lehessen folytatni Győrben.

A város futballjának modern kori tragédiáját ismerjük, a klubot 2015-ben kizárták az élvonalból és az NB III-ból kellett elkezdenie az újjáépítést. Addig a tulajdonosnak köszönhetően meglehetős nyugalom és biztonság övezte az egyesület életét, ezzel együtt a 2013-tól Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia néven működő utánpótlás-nevelés munkáját is (a kollégium 2007-ben, a gimnázium 2008-ban indult), aztán Tarsoly Csaba belebukott a hírhedt Quaestor-botrányba, s mivel megmentő nem akadt, az egész a szakadék szélére sodródott. Az akadémiát működtető alapítvány bevételei megcsappantak, a körülmények egyre romlottak, és az elmúlt öt esztendőben az ETO utánpótlásából rengetegen elvándoroltak tehetősebb, biztosabb alapokon álló műhelyekbe.

A helyzet 2017 végén kezdett konszolidálódni, amikor Mányi József megvásárolta az egyesületet, a város pedig az akadémiát évente 150 millió, az alapítványt 11 millió forinttal támogatta meg. Persze az addigra felhalmozódott elképesztő méretű adósság rendezése nem történhetett meg egyik napról a másikra, de az edzők, a személyzet újra havonta megkapták a fizetésüket, a klub – ezzel együtt az utánpótlás-nevelés – zavartalanabbul működött.

Az áttörés a tavaly januári bejelentést követte, miután a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia bekerült az államilag elismert sportakadémiák közé, a vezetőségnek már nem kellett azon gondolkodnia, milyen büdzsével tudná végigküzdeni a versenyszezont, megtervezhette azt a rendszert, személyi állományt, eszközparkot, amelynek köszönhetően a következő években egyre több minőségi futballista kerülhet ki Győrből – igaz, a város ezzel egy időben elállt a fiatalok támogatásától.

CSAK FŐÁLLÁSÚ TRÉNER
Tuboly Frigyes, az akadémia igazgatója készségesen vezetett bennünket körbe a komplexumban, ahol elsőként azt tűnt fel, mennyire alapos háttérmunka zajlik az intézménynél. Az irodákban, egészségügyi helyiségekben nyüzsögtek az emberek, akiknek a saját területükön az a feladatuk, hogy biztosítsák a játékosoknak és az edzőknek, hogy tényleg csak a futballal, a szakmai fejlődéssel, előrelépéssel kelljen foglalkozniuk. Azért az a győri öltözőfolyosón is kiderült, hogy a legnagyobb úr még mindig a szertáros, aki rövid perlekedés és a korosztályos edző megkérdezése után engedélyezte, hogy az egyik fiatal rövidnadrágot kapjon edzésre a téli zimankóban.

Humán erőforrás terén hihetetlen léptékben fejlődött és fejlődik az akadémia, korábban mintegy nyolcvan munkatárs dolgozott a gyerekekért, ez a létszám most már az edzőkkel, szakácsokkal, technikai személyzettel, pályamunkásokkal együtt 200 tagúra duzzadt. Az akadémiai korosztályok mellett – vagyis U15-től felfelé – most már nyolc-tíz fős stáb dolgozik, a képzés minden egyes elemére sokkal nagyobb figyelem és szakértelem jut, mint korábban. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ezeknél a korosztályoknál természetesen csak főállású tréner ténykedik, és a terv az, hogy a közeljövőben már a legkisebbeknél, azaz az U7-esektől felfelé is csak olyan szakember felelhessen a képzésért, aki, mondjuk, nem napi nyolc órai munka után esik be tréninget tartani, hanem minden idegszálával a futballra és a gyerekekre koncentrál.

NYUGATI SZÍNVONAL
Az irodai folyosót elhagyva a konditerembe vezetett az utunk, ahol éppen a korábbi élvonalbeli védő, Gyagya Attila erőnléti edző utasításai mellett izzadtak az akadémia sérült, rehabilitációt végző növendékei. Az intézmény legnevesebb „produktuma”, a magyar válogatott Kalmár Zsolt is elámult, amikor először lépett be ebbe a több száz négyzetméteres helyiségbe, és elismerően jegyezte meg, ez bizony nyugati színvonal. A központi támogatásnak köszönhetően a legmodernebb futógépek (20 darab) és szobakerékpárok, erősítő eszközök állnak a fiatalok rendelkezésére, mögöttük pedig elhelyezték azokat a kissé retro darabokat is, amelyek a tavaly januári áttörés előtt szolgálták ki a futballistákat: nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, tizedannyi eszközt használhattak a növendékek, igaz, a régiek többsége még most is munkára fogható.

Az egészségügyi helyiségekben nem kisebb a népsűrűség, mint az irodákban, az akadémia labdarúgóival három masszőr, három fizioterapeuta és további két egészségügyi munkatárs foglalkozik. Az edzések előtt gyakran már a benti, műfüves teremben az erőnléti edzők útmutatásai szerint megtörténik a bemelegítés, az esetleges erősítés, amely után a játékosok kint, a pályán a trénerek vezetésével rögtön megkezdhetik a labdás gyakorlatokat.

MINT EGY ŰRKÖZPONT
Az igazi ámulatba akkor estünk, amikor beléptünk dr. Ihász Ferenc birodalmába, az élettani laborba, amely a tudomány és a labdarúgás kapcsolódásának fellegvára. Ebben a két szobában minden adatot be lehet szerezni, amit mérni lehet. Van itt antigravitációs futópad, terheléses futópad, a testösszetétel-mérésre alkalmas eszköz, és olyan is, amely az izomerőt képes mérni, analizálni. Természetesen ide futnak be az adatok, azokból a catapult elnevezésű mellényekből, amelyeket a fiatalok az edzéseken, mérkőzéseken viselnek, így minden élettani folyamat tiszta és világos a szakemberek előtt, vége a sumákolás korszakának, illetve az sem fordulhat elő, hogy valaki túledzett állapotban további kemény terhelést kapjon, és sérülésveszélynek legyen kitéve.

Amikor Tuboly Frigyestől arról érdeklődtünk, mekkora különbség van korosztályokon belül a gyerekek között, magyarán, gyakran előfordul-e, hogy az élettani adatok miatt egyeseknek különmunkát kell végezniük, akkor azt a választ kapjuk, hogy megvan a játékosok kiválasztásához a megfelelő protokoll, de azokkal a gyerekekkel külön is foglalkoznak, akiknek a biológiai életkora még nem éri el a korosztályos szintet.

NEM INTERNÁTUS
Természetesen az akadémiának, illetve kollégiumnak étterme is van, ami ottjártunkkor nem volt tele, a játékosok zöme már edzett vagy arra készült, de a trénerek közül Herczeg Miklós, a korábbi válogatott támadó éppen akkor kapta meg kiadós, csodásan illatozó ebédjét, amely egyáltalán nem tűnt „menzakajának”. Persze nem is lehet olyan, napi négy-öt óra edzés mellett szakemberek által felügyelt, kiadós, laktató és finom ételek kerülhetnek csak az asztalra. Az étterem 80 főre készít reggelit, körülbelül kétszázan ebédelnek, aztán van uzsonna és a koleszosoknak természetesen vacsora.

A Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia egyedülálló az országban abban a tekintetben, hogy egy helyszínen van a gimnázium, a kollégium és az edzőközpont is. A koleszban jelenleg nyolcvanan laknak, fiúk, lányok külön szárnyban. Tuboly Frigyes hangsúlyozta, hogy meghatározott napirendjük van a fiataloknak, de nincs vasszigor, nem akarják, hogy a gyerekek úgy érezzék magukat, mintha internátusban élnének, lehetőségük van szabadidejükben kimenni a városba, csak be kell jelenteniük, hol lesznek és várhatóan mikor érkeznek vissza. Kihágás a legritkább esetben történik, igazából nincs is rá példa. A kollégium egész épületében van internetelérés, adott a számítógépszoba és persze akad közösségi tér is, de a legfontosabb mégis az, ha bárkinek kedve szottyan focizni akár az edzések vagy tanulás után, megteheti. A kollégium lakóinak lehetősége van bármikor lemenni lábteniszezni, rugdalni, kötetlenül játszani, és ezzel is csak nő a növendékek futballal töltött ideje.

Az edzéslátogatás során, a pályák mellett szerencsére végig azt éreztük, semmi akadálya a tehetségek kibontakozásának. Versenyhelyzetekben kell bizonyítaniuk a játékosoknak, és az életkori, fejlődésbeli sajátosságok miatt sem kerülhet hátrányba senki. A pályákon tényleg öten-hatan is sürögnek egy-egy korosztály mellett, egészen kis csoportokra lehet bontani a korosztályokat és specifikus edzésekre kerülhet sor, a gyerekeken pedig látszik, hogy amit meg lehet tanulni a futballból, azt próbálják is elsajátítani és alkalmazni. A győri akadémián nem vettünk észre olyan fiatalt, aki az átlagnál lassabb lenne vagy technikai képzettségét tekintve nagyon kilógna a többiek közül.

A kör így zárul be, Győr pedig a magyar labdarúgás nyugati bástyája lehet hosszú távon is, hiszen egyedülálló lehetőségekkel képes magához vonzani a tehetségeket.

Ha Fehér Miklós élne, hihetetlenül büszke lenne, csak azt sajnálná talán, hogy nem most fiatal.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. január 30-i lapszámában jelent meg.)