Szöglet a neten – Csinta Samu publicisztikája

Egyfajta axiómaként kezeljük, hogy a futball változatlan, sőt, egyre növekvő népszerűségének első számú titka a játék alapvető szabályainak állandósága. Ennek alapján immár több mint egy évszázada nagypapa és unoka ugyanannál a helyzetnél reklamál szögletet vagy kezezést, és ez olyan alapszituációt generál, amelyben máris megvalósulni látszik a generációs ellentétek feloldása. És miután a visszahúzós csel többnyire mindenki számára közös platformot kínál, azon is ezerszer el lehet vitatkozgatni, hogy Puskás volt-e nagyobb játékos vagy Messi. Csak idő legyen hozzá és sör elegendő.

A labdarúgás érdeklődésmonopolizáló hatalmához persze az is derekasan hozzájárult, hogy a tv-közvetítések túlnyomó része futballpályákon zajló eseményekről számol be az el Clásicótól a mianmari női bajnokság soros fordulójáig. Az előbbi jelenség iránti érdeklődés aligha kér magyarázatot, az utóbbit pedig legfeljebb a világhálón burjánzó kalózstreamek valamelyikén lehet becserkészni, de indokoltsága felől aligha érdemes vitát nyitni, hiszen ha üzletileg nem érné meg valakiknek, aligha pazarolnának rá időt, pénzt, energiát.

Ez utóbbiak a kulcsszavak abban a folyamatban is, amely jelentékeny változásokat hozhat a sportág „láthatóságában”. A változás szele a világ amúgy is legnézettebb sorozatának számító angol Premier League-ben kezdett fújdogálni.

A liga ügyvezetője, Richard Masters a The Guardiannek ugyan még csak fontolgatásról, tervezgetésről beszélt, az azonban nem titok, hogy az internetes meccsközvetítések bevezetésének lehetősége már nem is a holnapután, inkább a holnap reggel várható fejleménye. A PL résztvevői egy-két éve már bevételeik növelésének egyre járhatóbb útját látják egy Netflix-típusú streamingszolgáltatás elindításában. Sőt, a streamingszolgáltatást Szingapúrban készültek tesztelni, de végül visszaléptek a projekttől, helyette három idényre eladták a közvetítési jogot a Singtel szingapúri távközlési óriásnak.

Az óvatoskodás egyértelműen jelzi, hogy itt azért nem sima szolgáltatásváltás esete forog fenn, hanem lényegi változás, mondhatni, paradigmaváltás küszöbén állunk. Az eddigi megállapodások ugyanis a klasszikus jogértékesítő, illetve -vásárló közötti minél jövedelmezőbb üzlet megkötéséről szóltak. Amivel mindenki jól járt: az angol bajnokság a világ leggazdagabb ligájává vált, a Sky Sport és a BT Sport nézettségén meg hatalmasat lendített az angol csúcsfutball közvetítése.

Persze ebben a tekintetben nem létezik felsőfok, sőt, az elért szint jegelése is inkább visszaesésként csapódik le, mintsem a stabilizálódás jeleként. Márpedig a szigetországra vonatkozó televíziós jogok értékesítésében az elmúlt két év során a PL a korábbihoz képest tízszázalékos visszaeséssel szembesült, 4.6 milliárd fontot (csaknem 1.7 billió forintot) kasszírozott, ennyit fizet a 2019–2020-as évaddal kezdődő három idényben a Sky, a BT Sport és új belépőként az Amazon. A nemzetközi médiajogok értékesítéséből származó, nagyjából kilencmilliárd fontos bevétel ellensúlyozza a kiesést, de azért nem árt észnél lenni.

A liga saját streamingszolgáltatásának elindítása amúgy egyfajta Amerika-majmolásként bukkant fel. Simon Jordan, a Crystal Palace korábbi elnöke vetette fel, hogy le kellene koppintani az amerikaifutball-liga, az NFL modelljét, s bevételnövelő saját szolgáltatást kifejleszteni.

„A Premier League a labdarúgás Netflixévé válna, vagyis saját terméke fölött rendelkező video-on-demand platformmá. A Netflix típusú Premier League Tv százmillió előfizetővel, havi fejenként nyolc fonttal számolva csaknem évi tízmilliárdot hozna, nem pedig 8.7 milliárdot háromévente, mint a jelenlegi ügylet” – érvelt a klubvezér, aki mobiltelefónia-, sajtó- és filmbizniszei révén bejárta már a pénzcsinálás néhány területét.

Tavaly májusban Richard Masters egy üzleti konferencián jelentette be, hogy a liga közvetítési jogainak díja nyolc százalékkal emelkedett, így a következő három idényre 9.3 milliárd fontért adta el a szervezet. Ebből a brit médiavállalatok 5.1 milliárd fontot tettek le az asztalra, a 2019–2022-es periódusra azonban a világ többi országában átlagosan harminc százalékkal fizettek többet, mint az előző hároméves ciklusban, azaz 4.2 milliárd fontért sikerült értékesíteni a jogokat.

Ez eddig alig több, mint a szokvány, mérföldkőnek számít viszont az Amazon felbukkanása. Tavaly húsz találkozót már legális internetes streamingen is követhettek a nézők – Magyarországon is –, azaz két teljes bajnoki fordulónak megfelelő meccsmennyiséget, ami volumenében eltörpül a Sky 128, illetve a BT 52 meccses csomagja mellett, de egyértelműen jelzi: az internetes szolgáltatók pillanatokon belül a hagyományos sportközvetítők riválisaivá válnak. Sokan azzal is riogatnak, hogy rövidesen kipukkan a hagyományos tv-közvetítések lufija, bár a PL nemrég értékesítette kereken kétmilliárd fontért a 2022–2028-as időszakra vonatkozó közvetítési jogokat négy észak-európai országba, Dániába, Finnországba, Norvégiába és Svédországba.

A kását azért sem eszik annyira forrón, mert a dolog nem pusztán elhatározás kérdése. A váltás jelentős infrastrukturális beruházásokat igényelne a liga részéről, amibe nemcsak a közvetítések közvetlen technikai környezete tartozik, hanem a vételi oldal fejlesztése is. Bármennyire furcsán hangzik ugyanis, Nagy-Britannia egyes vidékein nem hozzáférhető a széles sávú internetkapcsolat, így ezek a helyek a streamek fokozatos terjedésének első körös vesztesei lehetnek. És nem biztos, hogy az ott élők örülni fognak, ha külön kell majd fizetni a nagyobb frekvenciatartományért. Szakértők szerint ezt a problémát is a ligának kell majd leginkább orvosolni, ha a meccsek kizárólagos közvetítőjévé kíván válni.

Közben pedig a tv-társaságok is felveszik a kesztyűt. A BT Sport már korábban behozta például a 4K-t, azaz az ultramagas felbontású képi és a Dolby-hangzásvilágot, sőt, a 360 fokos videók is megtalálhatók a kínálatában, a telefonos applikációkon végrehajtott fejlesztéseik már csak gáláns ráadásként kínálják magukat. Momentán a BT törekszik leginkább az újgenerációs fogyasztási szokások kielégítésére, ám ez minden bizonnyal csak a folyamat kezdete.

A gondolat amúgy a kelet-európai térségben is foglalkoztatja a futballbizniszben érdekelteket. Romániában például a profi liga az idén kötötte meg újabb öt esztendőre a mérkőzések közvetítési szerződését, és felvetődött, hogy a 34.1 millió eurós évi árbevételnél – legalábbis papíron – többet ígérő saját internetes közvetítésre térjenek át. Modellezés gyanánt 2019 tavaszán teszteltek egy kizárólag külföldön hozzáférhető streamingközvetítést, amelynek csaknem félmillió nézője volt – ne feledjük, több mint négymillió román állampolgár él különböző uniós államokban. Az azonnali egzisztenciális szempontok azonban egyelőre felülírták a távlati elképzeléseket, a román Liga 1 csapatai összköltségvetésének 52 százalékát jelentik ugyanis a tévés jogdíjakból származó összegek.

És végül még egy el nem hanyagolható apróság: ha a Premier League saját streamingszolgáltatást indít, valószínűsíthetően az UEFA is követi. Aleksander Ceferin elnök nemrég erősítette meg, hogy a szervezet rövidesen elindítja saját ilyen jellegű szolgáltatását. Az élő BL- és El-meccsközvetítések egyelőre maradnak a jelenlegi műsorszolgáltatóknál, a trendet azonban olyanok diktálják, mint az F1 Tv vagy a Formula–1 streamingszolgáltatása, amelyek a hagyományos tv-közvetítésekkel párhuzamosan gazdagabb néznivalót kínálva teszik elérhetővé az autó- és motorsport nagy versenyeit.