Ez már többről szól: veszélyben a topfutballisták egészsége?

VOLT, AKI EGY ÉV ALATT A FÖLD–HOLD TÁVOLSÁG HARMADÁT IS LEUTAZTA

A 63 nemzet 65 ezer profi futballistáját képviselő FIFPro közzétette At the Limit (A határokat feszegetve) címmel készített felmérését. Egészségügyi szempontból vizsgálták meg tizenhat európai topligában játszó labdarúgó (többek között Sadio Mané, Alisson és Szon Hung Min) elmúlt egy évét, és párhuzamot vontak a pályán nyújtott teljesítménnyel. Anélkül, hogy már az elején lelőnénk a poént, annyit elárulhatunk: az elitbe tartozó játékosok mentálisan és fizikailag is túl vannak terhelve.

A legszemléletesebb példa Szon Hung Min leterheltsége. A Tottenham szélsője a vizsgált időszakban (2018. május–2019. június) 78 mérkőzést játszott, és több mint 110 ezer kilométert utazott, hogy képviselhesse a dél-koreai válogatottat is. Mindez annyit tesz, hogy a 27 éves labdarúgó 135 órát (5.5 napot) töltött a levegőben, az általa megtett út a Föld és a Hold távolságának közel egyharmada.

A Liverpool támadója, Sadio Mané 70 mérkőzésen lépett pályára az említett időszakban, és 100 ezer kilométert utazott, hogy a szenegáli válogatottat is segíthesse. Klubtársa, Alisson 72 találkozón védett, és 80 ezer kilométert tett meg, hogy a brazil nemzeti csapatnál is eleget tegyen kötelességeinek. De említhetnénk az Atlético Madridtól idén nyáron az Interhez igazoló uruguayi válogatott védőt, Diego Godínt, aki 56 meccset játszott, és 110 ezer kilométert utazott, vagy a Monaco kolumbiai kiválóságát, Radamel Falcaót, aki 57 mérkőzést és 100 ezer megtett kilométert tudott maga mögött az elmúlt alig több mint egy évben.

A példákon keresztül is jól látszik, hogy a topfutballisták a rengeteg utazás mellett túl sok mérkőzést játszanak egy naptári évben a válogatottbeli elfoglaltságuk miatt, ami a FIFPro szerint „mentálisan és fizikailag is megterhelő”. Ráadásul még nem beszéltünk a pályán kívüli elfoglaltságokról: forgatások, médiaszereplések vagy egy rengeteg pénzt fizető szponzor elvárásainak való megfelelés a különböző eseményeken való részvétellel – hogy csak néhányat említsünk. A diagnózishoz hozzátartozik, hogy a modern futball jóval gyorsabb, a mérkőzések intenzitása jelentősen növekedett, ami fizikailag többet követel a játékosoktól. Nem beszélve a taktikai variációkról és azok betartásáról, ami pszichésen vesz ki sokat a futballistákból. Kimutatások szerint a 72 óránál kevesebbet pihenő csapatok gyakrabban szenvednek vereséget.

A modern labdarúgásban többet van játékban a labda, gyorsabb a játék: jóval kevesebb a szerelések és labdaszerzések száma, a passzok száma pedig átlagosan 25 százalékkal növekedett – mutatott rá a The Times. Csak, hogy érzékeltessük: tíz évvel ezelőtt a Premier League-ben a legkevesebb szerelést bemutató csapat is több sikeres szerelést hajtott végre, mint az elmúlt idényben a legtöbb szerelést produkáló együttes. Beszédes adat, nem igaz?

Mondhatnánk ugyanakkor, hogy évtizedekkel ezelőtt is előfordult, hogy egy-egy játékos halmozta a lejátszott meccseket. A második világháború előtti időszakban korabeli beszámolók szerint néhányan akár 100 mérkőzést is lejátszottak egy naptári év alatt. De hogy konkrét, valamivel közelebbi példát is említsünk: az 1978–1979-es idényben John Robertson, a BEK-győztes Nottingham Forest skót válogatott kiválósága – akit nem fűz rokoni szál Andrew Robertsonhoz, a Liverpool jelenlegi skót balhátvédjéhez – 70 találkozón szerepelt. Viszont nem győzzük hangsúlyozni: a labdarúgás rengeteget változott azóta, jóval jelentősebb fizikai igénybevételnek vannak kitéve napjaink topfutballistái, mint elődeik. A technológia és a tudomány fejlődésének köszönhetően a sporteredmények drasztikusan javultak, az élsportolók az emberi teljesítőképesség határait feszegetik hétről hétre.

De maradjunk a futballnál. Az elmúlt években növekedett a nagy nemzetközi tornák résztvevőinek létszáma (gondoljunk a 32 csapatos világbajnokságra, amely hamarosan 48 csapatosra bővül, vagy a 24 csapatos Európa-bajnokságra), valamint az előszezonban lejátszott felkészülési mérkőzések is egyre nagyobb figyelmet kapnak. A legjobb klubok rengeteget utaznak a felkészülésük alatt, Ázsia és Amerika is közkedvelt úti céllá vált. Jól járnak, hiszen bővíthetik nemzetközi rajongótáborukat, illetve nem elhanyagolható bevételre tesznek szert – a játékosok viszont megsínylik ezt, mivel cserébe még több utazás, még több mérkőzés, még több fárasztó szponzori esemény szakad a nyakukba.

Ha mindez nem lenne elég bizonyíték, tudományos kutatások is igazolják a modern futballisták túlterheltségét és annak veszélyeit.

Egy svédországi egyetem kutatói 130 ezer futballmérkőzést vizsgáltak meg az elmúlt 14 évben, és arra a következtetésre jutottak, hogy jóval nagyobb az izomsérülések kockázata azoknál a csapatoknál, amelyek öt napon belül lépnek ismét pályára. Ugyanez a kutatócsoport egy londoni kórházzal együttműködve tavalyi tanulmányában (melyben 35 európai profi klubot vizsgáltak meg) azt írta, a rendszeresen öt napon belül játszó együttesek keretének játékosai – ha az eredményeket összeadjuk – idényenként átlagosan 303 nappal többet bajlódnak sérülésekkel.

KELL A SZÜNET, DE MENNYI AZ ELEGENDŐ?

Theo van Seggelen, a FIFPro főtitkára így foglalta össze a tanulmány lényegét: „A meccsnaptárnak való megfelelés érdekében a játékosok folyamatosan teljesítőképességük határán futballoznak megfelelő pihenés és regenerálódás nélkül. Ez azt jelenti, hogy nem képesek a legjobbjukat nyújtani, de ami még rosszabb, hogy néhányan mentális és fizikailag is kimerültséggel küzdenek. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a mérkőzések sűrű ütemezése a topfutballisták egészségét veszélyezteti.”

A probléma tehát ismert, és a FIFPro megoldási javaslatokkal is előállt, szám szerint héttel. Íme:

• Fix szünetek idény közben: négy hét nyáron, kettő télen
• Limitálni kell az egymás után öt napnál kevesebb szünettel lejátszott mérkőzések számát
• Meccslimit: meg kellene határozni, egy futballista hány meccsen léphet pályára egy idényben maximálisan
• A keretek méretét növelni kellene a mérkőzések számának növekedésével összhangban
• Több pihenés a hosszabb utazásoknál: a játékosok 63 százaléka véli úgy, hogy a nagy utak befolyásolják a teljesítményüket
• Figyelmeztető-rendszer kialakítása, ami segítene a kluboknak a megfelelő pihentetési rendszer kialakításában
• Nem kötne le újabb mérkőzést egy-egy csapat, amíg a játékosok védelme és megkímélése (egészségügyi szempontból) nincs biztosítva

A FIFPro még 2018-ban végzett egy felmérést az általa képviselt futballisták (szám szerint 543) körében, és kiderült: 85 százalékuk szívesen venne egy 14 napos szünetet idény közben, 64 százalékuk pedig úgy véli, kevés idejük van a mérkőzések közötti regenerálódásra. A The Times által megkérdezett szakértők szerint legalább ennyi zavartalan pihenés ajánlott lenne, de vannak olyan vélemények is, amelyek szerint 22 nap lenne a megfelelő.

Egy amerikai alváskutató-szervezet, az AASM (American Academy of Sleep Medicine) szerint a kevés alvás rövidítheti a sportolók karrierjét – kísérletükben nyolcvan profi baseballozót vizsgáltak meg. A FIFPro által javasolt változtatások bevezetése minden bizonnyal hozzájárulna az élsportolók hosszú távú egészségmegőrzéséhez.

A korábbi legendás Liverpool-menedzser, Bill Shankly szállóigévé vált szólása („Egyesek szerint a futball élet és halál kérdése. Ezzel nem értek egyet. Annál sokkal, de sokkal fontosabb”) új értelmezést nyer, ha egészségügyi szempontból tekintünk a sportra.

A lelkesedés(ünk) továbbra is töretlen és visszafoghatatlan a futball iránt, de be kell látnunk: az egészségnél nincs fontosabb.