Törökország: Miniszter is lehetnék, ehelyett kávét árulok – Hakan Sükür

Palo Alto jó hely. Akik a Los Angeles–San Francisco utat járják, egy-két szelfire beugorhatnak, hiszen itt található az Apple, a Facebook és a Google főhadiszállása is, lehet fotózkodni az új mobillal és a híresen optimista hüvelykujjal. Itt van a Hewlett-Packard, a PayPal, a Pinterest, a Skype és a Tesla is, meg ezer másik high-tech cég, plusz az ugyancsak világhíres Stanford Egyetem. A várost eleve idősb Leland Stanford alapította az iskolával együtt, a nevet pedig az államban őshonos örökzöld mamutfenyőről kapta, ami nyilván egy nagy fa, azaz palo alto.

Természetszerűleg a világ egyik legjobban húzó gazdasági szektora vonzza a nemzetközi munkaközösséget, amihez hasonlóan tartalmas kiszolgáló körnek kell társulnia, úgyhogy még a reggelizőhelyeken is világklasszisok dolgoznak. Csak adott esetben nem a konyhában, hanem labdarúgóként váltak azzá.

Van ott egy Tuts nevű trendi reggeliző: helyben sütnek pékárukat, kimeríthetetlen kreativitással kombinálják a kávé- és teaféléket, olykor elkészítenek könnyed ebédeket is, miközben kellemes beszélgetésekre csábító a belső környezet. Nem várná az ember, hogy egy hazájában megszégyenült nemzeti hős itt dolgozzon száműzetésben.

Legjobb barátok, ádáz ellenségek

Hakan Sükür neve aligha ismeretlen: a török labdarúgás legnagyobb alakja, névjegyében sorolt tényszerű eredményei mellett több mint háromszázszor játszott a Galatasarayban, amellyel nemzetközi sikert is aratott, továbbá ő a válogatott gólrekordere és övé a világbajnokságok leggyorsabb gólja, amit a 2002-es bronzmeccs 11. másodpercében lőtt estében a tizenhatos vonaláról Dél-Koreának. Ő a Boszporusz bikája. Nyilvánvalóan ő volt a csapatkapitány is, így ő vezette a küldöttséget az állami kitüntetési ceremóniára is, azaz hónapokkal a 31. születésnapja előtt aligha találhattunk volna nála boldogabb embert. Holnapután, a 47.-iken más lesz a helyzet.

2008-ban fejezte be a játékos-pályafutását, és miként a legtöbben teszik, először ő is szakkommentátornak állt. Utána viszont átnyergelt a politikára, és 2011-ben az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) képviselőjeként bejutott az országgyűlésbe. Jó kapcsolata a vezetőséggel régről datálódik: az 1994-ben az állami tévében élőben közvetített esküvőjén Recep Tayyip Erdogan celebrált és Fethullah Gülen volt a tanú.

Csak aztán a pártalapító elnökből, majd Isztambul főpolgármesteréből miniszterelnökké előlépő Erdogan és a leginkább hitszónokként szereplő Gülen elkezdtek távolodni egymástól, olyannyira, hogy 2013-ban a kormány bezáratta az időközben Amerikába, Pennsylvaniába emigráló Gülen tábora által támogatott iskolahálózatot. Ez nem tetszett Sükürnek, aki kilépett a pártból és független képviselőként folytatta a munkáját. De nem sokáig.

„Miután kikerültem a parlamentből, az üzleteimmel is gondok adódtak. Bármihez akartam kezdeni, mindig támadt valami probléma. Úgyhogy azt gondoltam, talán egy kis időre elvonulok, pihenek, felmérem a lehetőségeimet” – nyilatkozta Sükür és 2015 őszén ellátogatott Palo Altóba, ahol beszállt egy barátja még csak alakuló projektjébe, és 2016 elején már a közös tulajdonukként nyitott meg a Tuts elnevezésű reggeliző.

2016. július 15-én Törökországban megkezdődött a katonai puccskísérlet, amiért az immár államelnök Erdogan a legnagyobb ellenségévé átalakult Gülen köreit és annak tagjait okolta. Így került a szórásba Sükür is, aki már Kaliforniában tartózkodott, mikor augusztusban elfogató parancsot adtak ki ellene odahaza. Megtagadta, hogy megtagadja Gülenéket, mire az édesapját egy mecsetből hurcolták börtönbe és miközben a család hazai ingatlanjait zárolták és bankszámláit befagyasztották, Sükür a második feleségét és három gyermekét is Amerikába menekítette.

A hullámzó magánéletéhez tartozik az is, hogy az első neje elhagyta, feltehetőleg sosem szerette – talán a celebközeg kényszerítette össze őket –, és 1999-ben Izmirben a pusztító földrengés áldozata lett. Ezzel a lelki teherrel is kell élnie a száműzetésben, ahol egyik támasza a New York Knicksben kosárlabdázó honfitársa, az Erdogan által ugyancsak indexre tett Enes Kanter, akivel rendszeresen beszélnek, olykor meg is látogatja őt.

Azért vannak, akik tudják, kicsoda

„LeBron James is beszél az elnökről, mert fontos. Elengedhetetlen, hogy bármit mondhass. Viszont ha én ma megszólalok, az probléma – mondta Sükür, akire ha hazatérne, minimum peres eljárás, a legrosszabb esetben halálbüntetés várna felkelés szítása és az államelnök becsmérlése címén. – Nagyon jó életem lehetne otthon, miniszter is lehetnék, ha beálltam volna a sorba. Ehelyett most kávét árulok.”

A történetét össze lehetett csipegetni már korábban is, de a sztori igazán akkor járta be a világot, amikor idén nyár elején meglátogatta a New York Times. Elmondása szerint ez volt az első interjú, amit Törökországból távozása óta adott. Kaliforniában szabadon mozog és biztonságban érzi magát, mégsem az otthonában, hanem a kávézóban fogadta a vendégeket, a gyermekei nevét pedig nem engedte leírni.

Kollégáink azt is tapasztalták, hogy a nagy többségnek fogalma sincs arról, hogy egykori sportoló világsztár szolgálja ki őket a gőzölgő feketével. Amikor mégis betévedt néhány drukker, és fényképezkedni kezdtek az egykoron légiósként olasz Serie A-ban és az angol Premier League-ben is futballozó hírességgel, egy tudatlan barát meg is kérdezte, „Miért fotózkodnak veled? Nem vagy olyan jóképű.”

Ahol inkább felismerik, az persze a futballpálya. A Google edzőközpontjába jár szinten tartani, ahol a világ minden tájáról összesereglett hobbistákkal játszik. Kicsit nyilván lassult, de az alakja, a gömbérzéke és -érintése hibátlan: a Times látogatása előtti utolsó meccsen a csapata tizenöt góljából tizenegyet szerzett, hála az ütemérzékének. Rendszerint a hátvéd majdnem odaér előtte, de csak majdnem, és a labda a hálóban végzi…

A kávé helyett labdával tervez

2020-ban lejár a kávézó miatt megkapott befektetői vízuma, de közvetlen családtagjainak már folyamodott zöld kártyáért. Otthon az édesapja kiszabadult a börtönből, ám 77 éves és rákos, míg az édesanyja hálálkodik Palo Alto legnagyobb cége, az Apple videotelefon-szolgáltatásáért, a Facetime-ért, mert így láthatja a fia és unokái arcát.

„A múlt pénteken, amikor édesapámmal beszéltünk, mondta a fiamnak, hogy hiányzik neki, meg szeretné ölelni, mire a fiam elkezdett sírni, az apám is elkezdett sírni, és mindannyian sírtunk – mondta Sükür a NYT-nak, a nehéz pillanatok felidézése során angolról törökre váltva. A jövőre nézvést nem a kávéeladás, hanem az edzősködés és labdarúgóakadémia-alapítás a terve, de a híres-hírhedt neve miatt ez nehezen megy. – Van néhány befektetőjelölt, de olyanok is, akik félnek velem együtt mutatkozni. Ám szívesen dolgoznék amerikaiakkal is, befektetőkkel, sportbeli szakemberekkel. Úgy érzem, tudnék segíteni. Kiterjedt ismeretségem van Európában, hasznos lehetnék.”