Jó időben rossz helyen – Iglói Nagy István publicisztikája

Mindenről az időjárás tehet? Plusz ötfokos hőmérséklet-emelkedés hány nézőt jelent mínuszban? S ez hogyan befolyásolja a televíziós jogdíjak nagyságát? Őrültnek hangzó kérdések, pedig a valóság szülte őket.

Sokat sütött a nap szeptember második vasárnapján, még fél hétkor is szinte elviselhetetlen volt a meleg. Ezzel még nem is lett volna nagyobb gond, főleg nem Spanyolországban, ahol azért nem szokatlan az ilyen klíma, bár az Atlanti-óceán partján fekvő Vigo nem éppen mediterrán település, errefelé ritkább vendég a szélcsendes meleg. Az Ibériai-félsziget nyugati partvidékére támadó szeptemberi kánikula ezúttal nem volt tekintettel a futballmérkőzésre, s ez lett a veszte a Celta Vigo csapatának: a szurkolók egy része ahelyett, hogy kiment volna a Balaídos Stadionba az Alavés elleni bajnoki mérkőzésre, inkább a hátát – vagy a hasát – süttette a parton. Arról nem kezdeményeznék sportszakmai vitát, hogy a helyiek és a baszkföldi vendégek összecsapása mennyire csigázza föl a potenciális jegyvásárlók érdeklődését, s vajon mennyiben lett volna más a helyzet, ha néhány fokkal alacsonyabban áll a hőmérő higanyszála, mindazonáltal a vendéglátó klub büntetést kapott a La Ligától. No persze nem azért, mert a Celta-hívek napoztak, még csak nem is a szigorú szabályokat semmibe vevő szurkolói magatartás, petárdázás, rasszista megnyilatkozás, az ellenfél pocskondiázása miatt. A nézők rosszkor voltak rossz helyen. Más kérdés, hogy a rossz helyezkedésért ki a hibás. (Micsoda őrület, manapság már nemcsak a kapus, a védő, netán a csatár helyezkedhet rosszul, hanem a gyanútlan szurkoló is…)

Nézzük konkrétabban, mi is történt. Ezen a szeptemberi vasárnapon 17 384 látogatót regisztráltak a Balaídosban, amelyet ez idő tájt éppen csinosítgatnak, s nincs fedett lelátója sem. A nézőszám tulajdonképpen rendjén is lett volna, hiszen a Celta Vigo hazai megméretésein a legutóbbi idényben átlagosan ennél nagyjából 300-zal voltak kevesebben. Igen ám, de a spanyol bajnokság első osztályában szereplő együttesek mindegyike a La Ligával kötött szerződésében azt vállalta, hogy a televíziós kamerák által „látott” lelátókat 75 százalékban megtölti. Ha esik az eső, ha fúj a szél, vagy ha éppen hét ágra süt a nap. A Vigo rendezőinek most az volt a vétke, hogy nem oda ültették le az embereket, ahol nagyobb tömegnek látszanak. Mondani sem kell, hogy ez nem íróasztal mögött packázó hivatalnokok semmiből jött agyszüleménye miatti előírás, a kluboknak jelentős pénzeket osztanak a közvetítési jogokért, például a vigói alakulat az elmúlt kiírásban ilyen címszó alatt több mint 53 millió euró bevételhez jutott. Némileg váratlanul érintette a Celta illetékeseit, hogy első ízben velük lépett fel ilyen szigorúan a liga, hiszen az előírás már egy esztendeje érvényben volt, ám rendre csak figyelmeztetést kaptak a szabály ellen vétők, büntetést nem szabtak ki. És még az is furcsa, hogy a mértékéről sem tudnak, ugyanis nincs még elfogadott tarifa, s ennek hiányában kérdés, mennyibe fáj, hogy a rendezők nem a kamerák elé terelték az e napon inkább az árnyékot választó szurkolókat, illetve az óceán partján hűsölőkre sem tudtak hatást gyakorolni.

Hallani persze olyan hangokat is, hogy ezzel a lépéssel még egy utolsó figyelmeztetést kívántak küldeni az egyesületeknek, tegyenek meg mindent a nézők elhelyezéséért a tévés közvetítéseken. Például a megfelelő tarifák kialakításával, így ösztökélve a pénztáraknál tanácstalanokat, hogy média szempontból jó helyre vegyenek belépőt. A Celta esetében arra panaszkodnak a bérletesek, hogy a La Liga által preferált helyekre két esztendeje még 614 euróért vehették a szezonra szóló jegyet, ám idén már 693-at kell leszurkolniuk, így érthető, hogy inkább a saját pénztárcájukat részesítik előnyben, nem érdekli őket a 75 százalékos előírás. Főleg úgy, hogy azokon a helyeken olykor még a nap is zavarja őket. Talán az áremelkedés is lehet az oka, hogy a Celta stadionjában a lehetséges férőhelyek 42 százaléka maradt üresen, s ezzel a kétes második helyet foglalja el az Espanyol mögött, a katalán klub a székek 50 százalékát nem tudta értékesíteni.

A Real Oviedónál például megértették az idők szavát, s az első osztály csapatai közül egyedüli módon megemelték azoknak a bérleteknek az árát, amelyek tulajdonosai a „nem tévés” helyekre kívántak belépőt venni, a teljes árú bérletek esetében 275 euróról 300-ra, illetve 350-ról 380-ra, de még drasztikusabban beavatkoztak a kiskorúak esetében, nekik az eddig 35 helyett 100 eurót kellett volna leszurkolniuk a kamerák által nem látott helyekért. Nem csoda, hogy az ifjak özönlöttek az olcsóbb székek felé.

Természetesen a legnagyobbak kellemesebb gondokkal küzdenek, itt spontán tudják teljesíteni az előírásokat, ráadásul a Bernabéu, a Camp Nou és a Vicente Calderón magas számai alaposan javítottak a liga statisztikai átlagán. Csak irigykedve lehet nézni ezeket a számokat: Barcelona – 77 084-es átlagnézőszám (78.2 százalékos kihasználtság), Real Madrid – 68 679 (84.6), Atlético Madrid – 44 132 (81.4). Összességében a Primera División legutóbbi szezonjában a lehetséges helyek 71.51 százalékát vették meg a szurkolók, megjavítva a látogatottsági rekordot, a mérkőzéseket majd' 8 millió bérletes és csaknem 2 millió napijegyet váltó nézte meg a helyszínen. Arányaiban a legjobb mutatókkal a Leganés büszkélkedik, a madridi alakulat stadionjában a lehetséges helyek 88.4 százalékát foglalták el szurkolóik, a teljesség kedvéért azért tegyük, hozzá, hogy az Estadio Municipal de Butarquében mindössze 10 922 hely van, könnyebb itt magas százalékot elérni, mint a csaknem 100 ezres Camp Nouban.

Ezekből az elképesztő számokból látható, hogy sok helyen nem gond a La Liga követelményeinek megfelelni, a bajok a kisebb csapatoknál vannak. Pedig nekik igazán minden cent számít, bevételeik jó része származik a televíziós jogdíjak elosztásából. A rendszer még demokratikusnak is mondható, hiszen a teljes összeg felét egyenlő arányban kapja a 20 együttes, a másik ötven százalékot az elért helyezések alapján osztják szét. Egy helyezés is sokat számíthat, jelenleg egy pozíció 6.8 millió eurót ér, az első helyezett ennek a második résznek a 17 százalékát kapja, az utolsó pedig a 0.25 százalékát. Tavaly a Real Madrid és a Barcelona ilyen ligaforrásból származó bevétele csaknem 150 millió euró volt.

De térjünk vissza a 75 százalékos előíráshoz, amely első pillanatban szemfényvesztésnek is tűnhet, hiszen egy dolog, amit a kamerák érzékelnek, a másik pedig a valóság. Ugyanakkor nem kell hosszan magyarázni, hogy sokkal jobban mutatnak a képernyőkön a viszonylag zsúfolt lelátók, mint az üres székek. Ráadásul a szabályok megfogalmazói gondoltak az ügyeskedő rendezőkre is, ugyanis hiába lenne bárki is a háromnegyedes telítettség közelében, ha a lelátók összességében nem érnék el az 50 százalékos kihasználtságot, a büntetés a duplájára emelkedik. A La Liga vezetői sok más érv mellett elsőként azt hozzák fel, hogy ezzel az intézkedésükkel segítenek a nézőszám növelésében. Az érdekelt klubok pedig iparkodjanak megtölteni a helyeket, a szövetség pedig fizet, ha látja az eredményt. Sőt kilátásba helyezték, hogy a kényelmesebb stadionok kialakítását központi pénzekkel is támogatnák, ezt teszik már többek között a Leganés, a Betis, a Villarreal, az Eibar vagy éppen a most szankcionált Celta Vigo esetében. Noha, ahogy fentebb is szó volt róla, egyelőre csupán az Oviedo próbálta alacsonyabb áron becsalogatni a szurkolókat, előbb-utóbb vélhetően minden kisebb csapat erre kényszerül. Nyilván a Real Madrid vagy a Barcelona esetében ilyen gondok nem vetődnek fel, sőt ezen csapatok idegenbeli fellépésekor a vendéglátóknak is főleg a helyhiány okoz gondot, de a spanyol első osztály nem csupán e két sztárcsapatból áll, a többiekre is gondolni kell.