„Sokak számára szégyenfolt a focipályákon megjelenő rasszizmus”

Több mint két éve indították útjára a Szurkoljunk a rasszizmus ellen! című kampányt. Hogyan értékelné az eddigi eredményeket, mennyire képes szemléletformáló erővel bírni egy efféle civil kezdeményezés?

Eredményesnek tartom az utóbbi időszakot, hiszen számos szövetségest találtunk. Kiderült, hogy nagyon sokak számára szégyenfolt a focipályákon megjelenő rasszizmus. Célunk az volt, hogy apró lépésekben hívjuk fel az emberek figyelmét a lelátókon uralkodó rasszizmus visszaszorításának fontosságára.

Gyakorlatilag nincsen olyan futballklub, amelynél a mérkőzések előtt ne hangzott volna el legalább egyszer a Polgári Platform „Hiszünk a fociban!” című kiáltványa. Színészek, sportolók, klubvezetők, újságírók, politikusok tettek hitet a gyűlöletmentes szurkolás mellett, velük készített videoüzeneteink széles közönséget értek el az interneten.

Nemrég különleges bajnoki futballmérkőzést szerveztünk „Nem a bőrszín számít” elnevezéssel, amelyen a bevándorlók, cigány focisták, az NB I-es öregfiúk és közéleti személyiségek alkottak egy-egy csapatot, és egymással játszva, közösen hívták fel a figyelmet a hazai pályákon tapasztalható gyűlöletkeltő megnyilvánulások elleni küzdelem jelentőségére.

Ha a Ferencvárossal a kilencvenes években három magyar bajnoki címet nyerő Szeiler József, a Vasas és a Fradi kiválósága, Ferenczi István, és még sok más jó magyar focista, illetve a független veszprémi képviselő Kész Zoltán, az egykori LMP-és parlamenti képviselő, Kukorelly Endre, író, Szabó Szabolcs, az Együtt politikusa, illetve kameruni, afgán és roma futballistákkal lép pályára, arra a jelenlegi feszült belpolitikai hangulatban páran felkapják a fejüket. Eklatáns példája volt ez annak, hogy a futball valóban összehozza az embereket.

Optimisták vagyunk abban a tekintetben, hogy kitartó munkával kiszorítható lesz a stadionokból a gyűlölet és a rendbontás, a lelátókat pedig visszafoglalhatják a kulturált szurkolók.

Érdemes kitekinteni ezzel kapcsolatban: Hollandiában például egyetlen játékvezetőnek sincs mérlegelési lehetősége, antiszemita, rasszista rigmusok esetén automatikusan félbe kell szakítania a meccset, a csapatoknak pedig ideiglenesen el kell hagyniuk a pályát. A működő gyakorlatot igazolja, hogy a mérkőzések mindig renden lezajlottak, a szurkolók megérezték, hogy valóban komoly a tét. Romániában éppen most fújtak le egy mérkőzést, magyarellenes, rasszista rigmusok miatt. A hétköznapi tapasztalat szerint a rasszista szurkolókat korántsem hatja meg a csapatukat sújtó pár százezer forintos pénzbüntetés, a meccs lefújásával elveszített bűvös három pont viszont igen. Az MLSZ által 2013. február 28-án kiadott gyűjtemény lefektette ugyan a magatartási kódex alapvető szabályait, de a gyakorlatban egyelőre kevésbé érzékelhető a szankcionálási eszköztár hatékonysága. Mintha még mindig nem lenne konszenzus arra nézve, hogy az adott bíró pontosan milyen szempontokat köteles figyelembe venni egy meccs lefújásának mérlegelésekor. Pedig ez valódi visszatartó erővel bírhat, kevesebben kockáztatnák meg, hogy pusztán a megszokás miatt, vagy durva indulatból cigányozzanak, zsidózzanak, vagy hasonlókat tegyenek a stadionban.

Habár teljes mértékben Nyugaton sem sikerült visszaszorítani a kirekesztő nézeteket a stadionokból, valóban sok a jó példa. Mennyiben helytálló az összehasonlítás például Magyarország és Anglia között?

Nem lehet egy lapon említeni a két országot: Angliában a jogszabályi szigorítás és a következetes szankcionálási szokásoknak köszönhetően nagyrészt sikerült felszámolni a jelenséget, idővel a szurkolók is visszatértek a stadionokba, ma már ritka a félházas mérkőzés. Ehhez persze kell jobb foci is, amiben a Polgári Platform nem tud segíteni.

Szeptemberben a futballhuligánok rendbontása után Magyarország válogatottját ismét zárt kapus meccsre ítélték. Az Ultrasliberi honlapján az alábbi szöveg volt olvasható: „A magyar ultra és huligánmozgalom most egy nagyon erős, európai szinten is komoly jelet adott magáról, hogy még mindig él, létezik, és hogy a magyarországi szurkolói csoportokkal a jövőben is számolni kell”. Mi lehet a jövőbeni megoldás ilyen esetekre?

„Huligánmozgalom”, micsoda név. Ezek a fiatalok pár évvel később szülők lesznek, és már nagyon nem fogják magukat huligánnak érezni. Félteni fogják a gyerekeiket, és meg fogják köszönni a Polgári Platformnak is azt a munkát, amit civilként elvégzünk.

A hazai ultra csoportok a klasszikus rivalizáláson túl egyre inkább az MLSZ intézkedései elleni harcban érdekeltek, hevesen ellenzik például a beléptető rendszert. Ön szerint ez lehet a megoldást? Milyen intézkedéseknek kellene követniük egymást?

Az MLSZ is önkritikus, keresi folyamatosan a kapcsolatot a szurkolókkal. Nem mindig találja, sőt, megkockáztatom, nem mindig a legjobb kampányt folytatja. Egy példát hadd mondjak: az nem volt jó irány, amikor különböző klubszínekbe öltözött gyerekeken keresztül akarta elérni, hogy a szurkolók szeressék egymást. Én azt gondolom, hogy azzal nincs baj, ha egy fradista nem szereti az Újpestet, és fordítva – ez a szurkolás természetes része. A rasszizmussal van baj, és azzal szemben kell közvetlenül kampányolni.

Igazából minden a stadionokban dől el, a bírák kezében kellene, hogy legyen a tényleges irányítás, érvényesítsék a fegyelmi szabályrendszert, feleljenek meg a FIFA zéró toleranciával kapcsolatos előírásának. Kulcsfontosságú szerepet játszhatna az oktatási rendszer, a befogadó társadalomért küzdő civil szervezetek. Nagy-Britanniában például komoly összegeket fordítanak arra, hogy a gyerekek már iskolás korban megismerkedjenek a kirekesztő nézetek pusztító hatásaival. A Show Racism the red card (Mutasd fel a piros lapot a rasszizmusnak) nevű angol non-profit szervezet például olyan világhírű futballisták támogatják, mint Thierry Henry és Ryan Giggs, akikkel valódi példát lehet mutatni a fiatalok számára - a velük készült videofelvételeket rendszeresen levetítik a gyerekeknek. Tehát az oktatás, a jogszabályi szigorítás és következetes kikényszerítés, illetve a szemléletformáló, normatív iránymutatást célzó civil kampányok csak együttes erővel vezethetnek sikerre a rasszizmus elleni harcban.

Magyarország nemzeti csapata a norvégok legyőzésének köszönhetően 30 év után először szerepelhet világeseményen. Hogyan értékeli ezt az eredményt?

Nagy sikernek, komoly lehetőségnek. Hajrá magyarok!