Letört egy darabka III: szemle a visszavonult sztárhad fölött

A Premier League-ben akasztotta szögre kesztyűjét az eme munkaeszközt az utóbbi időkben inkább csak edzéseken használó portugál kapus, Hilário (39 éves jelenleg, 1-szeres válogatott, utolsó klubja a Chelsea volt) és a 2006-ban az Arsenallal Bajnokok Ligája-döntőn játszó Manuel Almunia (37, Watford), de visszavonult a megbízható jobbhátvéd Luke Young (35, 7, QPR, 13.88 millió eurót fizettek érte összesen klubjai karrierje során), az izlandi védelmi szikla, Heidar Helguson (37, 55, Cardiff); és feladta harcát a sérülésekkel az új David Beckham, a Tottenham által anno 22 millió euróért megvett David Bentley (30, 7).

Hatalmas ígéret volt egykoron az Evertonban az angol-jamaicai-olasz szélső, Danny Cadamarteri (35, Carlisle), a dán Peter Lövenkrands (34, 22, Birmingham) pedig megfordult egy világ- és egy Európa-bajnokságon. James Beattie (36, 5, 22,2) ellenben igazi PL-legendaként térhetett pihenőre, miután a Blackburn Rovers, a Southampton, az Everton, a Stoke és a Rangers egykori gólvadásza csak nem talált magának új kenyéradót az Accrington St.-t követően. A támadó az élvonalban 90-szer volt eredményes, ám a „háromoroszlánosok” között nem ment neki igazán.

Ezt elmondhatja magáról Kevin Phillips (41, 8, Leicester, 7,9) is, aki 2000-ben hazai és európai aranycipős volt, láthattuk őt az az évi kontinenstornán is. A PL legjobbjának is megválasztották (a Sunderlandet erősítette) akkor, ehhez képest „csak” a Southampton, az Aston Villa, a WBA, a Birmingham, a Blackpool, majd a Crystal Palace voltak új klubjai. Talán bánja már, hogy fénykorában nem fogadta el az Arsenal ajánlatát…

Németországban, a Bundesligában lépett pályára utolsó tétmérkőzésén a Valenciában és a Sevillában is megforduló Andrés Palop (41, Leverkusen), aki mellett olyan viharvert veteránok retiráltak, mint a dán Bo Svensson (35, 3, Mainz), a grúz nagyapó, Levan Kobiasvili (37, 102, Hertha), az amerikai Steven Cherundolo (35, 87, Hannover), Patrick Owomoyela (35, 11, Hamburg II; őt csak sérülése akadályozta meg abban, hogy igazán befusson a Dortmundban, és még többször szerepeljen a német válogatottban), az immáron izommänner-pankrátor exkapus, 2010-es vb- és 2012-es Eb-résztvevő, anno a Real Madrid által is csábítgatott Tim Wiese (33, Hoffenheim, 6); vagy Paul Freier (35, Bochum, 18), aki jó tíz éve az egyik legördöngösebb német középpályásnak és a válogatott alaptagjának számított, csak éppen szép lassan beleszürkült szeretett VfL-jébe.

Az exdortmundi Malte Metzelder (32, Ingolstadt) inkább bátyjáról volt közismert, Andreas Ibertsberger (32, Duisburg, 14) anno a legnagyobb osztrák tehetségnek számított (főleg a futballban), Ivan Klasnic (34, Mainz, 41) pedig legnagyobb harcát vesebetegsége ellen vívta, sikerrel. Bővebben Klasnicról ITT!

Adama Niang (39, Troisdorf) felhagyott a futballal, mert gyakorlatilag hajléktalan lett, papírjaival is gondok akadtak, a budapesti születésű Norbert Somodi (35, Dornbreite) ellenben simán csak kiöregedett. Daniel Van Buyten (36, 80, 24,3) már régen megtette ezt, csak senki nem merte elmondani az 1978-as születésű belga óriásnak, aki a Charleroi, a Standard Liege, a Marseille, a Manchester City és a Hamburg után 2006-ban igazolt a Bayern Münchenhez. A bajorokkal mindent megnyert, amit csak érdemes, utolsó éveiben kiegészítő emberként is lelkesen és megbízhatóan harcolt, a válogatottal a 2002-es és a 2014-es vb-n is megfordult.

Spanyolország legnevesebb búcsúzói közé tartozik a megbízható cserekapus, de kissé bugos kezdő José Manuel Pinto (39, Barcelona), aki 2008-tól szépen kidekorálta azért otthoni vitrinjét, az egykori Real-ígéret Alberto Rivera (36, Elche), az anno a Valenciában berobbanó, az Interben lerobbanó Francisco Farinós (36, 2, Villarreal, 19.5), az Osasuna-legenda Patxi Punal (39, 2000 óta szolgálta szeretettjét), az Atléticót igen rosszkor otthagyó, a válogatottból a 2006-os vb után kikopó Antonio López (33, 16, Mallorca) és Gerardo (40, Logronés), aki pályára lépett nevelőegylete, a Real ellen a 2000-es BL-fináléban a Valencia színeiben.

Taljánföldön a hórihorgas Vincenzo Iaquinta (35, 40, Juventus, 11.3) tulajdonképpen már 2011-ben visszavonult, amikor számkivetett lett Torinóban. Elugrott pár meccsre kölcsönbe Cesenába, aztán szép lassan feladta – de az vesse rá az első követ, aki csak úgy felbontaná évi hárommilliós szerződését, amikor egyik sérülésből a másikba esik. Mi nem tennénk ilyet, az biztos! Ha éppen egészséges volt, hatékony toronyként funkcionált, 2006-ban világbajnok, de a 2010-es olasz nimbusztiprásban is részt vett. Szintén exjuvés Nicola Legrottaglie (38, Catania, 16), míg Luciano Zauri (36, 5, Pescara) a Lazióban élte fénykorát, amikor a Serie A egyik legjobb szélső mindenese volt, de a válogatott tornáiról valahogyan mindig lemaradt. Sajnos az egykori interes, sokszoros U-válogatott Andrea Lussardi (22) nem tudta kihozni magából a maximumot, de szívbetegsége miatt most talán ez a legkisebb gondja.

A Ligue 1-ben intett pápát a sokszoros válogatott kapus, Mickaël Landreau (35, 11, Bastia), aki kétszeres Konföderációs Kupa-győztes és vb-résztvevő, sőt, a francia élvonal szereplési rekordere 618 fellépéssel. A német-tádzsik Andreas Wolf (32) is e ligában futott be, pontosabban a Nürnberg és Bréma után a szürke eminenciást alakította nagy elánnal a Monacóban az egykori német U-válogatott védő, míg a harcos ék, az egykori PSG-s Danijel Ljuboja (36, Lens) a szerb, a jugoszláv, valamint a szerb- és montenegrói felnőttválogatottban is pályára lépett, ezzel beállította az érvényes világrekordot! A derék olasz kapus, Flavio Roma (40, 3, Monaco) a Lazio és a Milan mellett tíz évnél többet lehúzott a hercegségben, míg a népszerű PIF, azaz Pierre-Alain Frau (34, Sochaux, 16.5) fénykorában a liga egyik legjobb centere volt, háromszor is tíz gól fölé jutott az élvonalban.

NYUGAT-EURÓPA. Hollandiában olyan válogatott játékosok búcsúztak, mint Denny Landzaat (38, 38, Willem II), a szintén exajaxos Theo Janssen (33, 5, Vitesse), a gigacsatár, a tulipános Böde Dániel Danny Koevermans (36, 4, Utrecht), a dán dinamitokkal négy nagy tornán is látott, majdnem válogatottsági rekorder Dennis Rommedahl (36, 126, Waalwijk) vagy a marokkói szélső, Adil Ramzi (37, 34, Roda). Belgiumban retirált az izlandi szűrő, Arnar Vidarsson (36, 52, Cercle), a horvát középpályás, 2006-os vb-résztvevő Ivan Leko (36, 13, Lokeren), a veterán legenda, Bart Goor (41, 79, Dessel, 8,95) és a portugálok örök ígérete, Hugo Leal (34, 1, Estoril, 9,5), vagy a háromszoros vb-résztvevő Anthony Seric (35, 16, Olhanense).

Svájcban vonult vissza Christoph Spycher (36, 47, Young Boys), David Degen (31, 17, Basel), a 113-szoros liechtensteini válogatott Martin Stocklasa (35, St. Gallen) és a magának hírnevet Barcelonában szerzett Gabi (35, 3, Lausanne), Ausztriában a horvát Marko Babic (33, 49, LASK, Eb- és vb-járt), Milan Dudics (35, 9-szeres szerb, 4-szeres jugoszláv válogatott, Sturm), René Aufhauser (38, 57, Liefering) és az egykori ZTE-s és szombathelyi Kaj András (37, Pinkafeld).

Északnyugaton akasztotta szögre futballgúnyáját az észt Raio Piiroja (35, 113, Flora) és az orosz Jaroszlav Dmitrijev (26, Puuma) – utóbbit lökték, nem esett, lévén eltiltották bundázás miatt –, a lett Juris Laizans (35, 116, Skonto Riga), a litván Andrius Skerla (37, 88, Zalgiris), Fehéroroszországban az orosz-ukrán, 2004-es Eb-résztvevő Andrej Karjaka (36, 28, Volga).

KÖZÉP-KELET EURÓPA. A lengyelek nagy viszlátozója Krzysztof Bizacki (41, 2, GKS Tychy), a cseheké Radek Cerny (40, 3, Slavia Praha) és David Jarolím (35, 29, Mladá Boleslav), az ukránoké Vitalij Reva (40, 9, Arszenal Kijev) és Andrij Vorobej (36, 69, Metaliszt Harkov, ukrán aranylabdás és aranycipős), a szlovákoké meg a 2025-ig elmeszelt Ivan Hodur (35, 12, Dunajska Streda).

ÉSZAK-EURÓPÁBAN tapsoltak utoljára ezrek Sören Larsennek (34, Aarhus, 20 válogatott meccsén 11-szer volt eredményes), a nigériai, kétszeres vb-résztvevő Rabiu Afolabinak (34, SönderjyskE, 18), a csodás nevű, a 2006-os németországi nagy tornán is pályára lépett ghánai Razak Pimpongnak (32, 10, Ringköbing), aki nem játszik már többször a nemzeti csapatban Emmanuel Frimponggal; és Martin Jörgensennek (39, 102, Aarhus), aki minden idők egyik legjobb dán szélsője, kereste kenyerét Firenzében és Udinében is, három vb-t is megjárt a dinamitokkal. A feröeri Jákup Mikkelsen (44, 73, ÍF) nem volt nagy vándor, de a finn Peter Enckelman (37, 12, Mariehamn) a Blackburnben, az Aston Villában és a Cardiffban, Toni Kallio (36, 49, Ilves) a Fulhamben és a Sheffield Unitedben is megfordult, Mika Nurmela (43, 72, Oulu) pedig a Kaisersauternben.

Norvégiában vonult vissza Martin Andresen (37, 43, Stabaek), Észak-Írországban az egykori MU-s Keith Gillespie (39, 88, Longford Town), Izlandban Brynjar Gunnarsson (39, 74, KR Reykjavík), Svédországban pedig a 2002-es vb-résztvevő Michael Svensson (39, 29, Halmstads BK), az egykori csodagyerek, az előbbi tornán csapattárs Pontus Farnerud (34, 11, IFK Göteborg) és a pompázatos nevű Jens Sjöström d ä (26, Umea FC), valamint a „viking” kapusikon, Magnus Hedman (41, 58, IK Frej), aki anno a Chelsea-t és a Celtic-et is kiszolgálta, és már az 1994-es világbajnokságon is láthattuk őt a „háromkoronásokkal”!

BALKÁNON ÉS A MESSZI DÉLEN választott új pályát magának a bolgár Todor Jancsev (38, 32, CSZKA Szófia), az egykori City-mozdony, Martin Petrov (35, 90, CSZKA Szófia, 20), az argentin Luciano Galletti (34, 13, OFI Kréta), az egykori realos szűrőrettenet, Pablo García (37, 69, Skoda Xanthi), az Európa-bajnok hátvéd, Jorgosz Szeitaridisz (33, 72, Panathinaikosz), az exjuvés, kétszeres Eb-résztvevő és 2006-os vb-ezüstös Jean-Alain Boumsong (35, 27, Panathinaikosz, 19,42), valamint a potom 16 klubváltáson átesett Matheos „Transzferosz” Platakisz (37, Eginiakosz).

Másként keresi már a havi fixet a 37-szeres moldovai válogatott Alexei Savinov (35, Veris), a kolozsvári Szilágyi Zsolt (33, U. Cluj), a ciprusi Mariosz Elia (35, 51, APOEL Nicosia) és Jannisz Okkasz (37, 107, Ermis Aradippou), a szlovén Matej Mavric (35, 37, Koper), a Sevillával kétszeres UEFA-kupa-győztes gall Julien Escudé (35, 13, Besiktas) és a brazil-német Dedé (36, Eskisehirspor), aki 1998 és 2011 között a Dortmundot szolgálta.

AFRIKA legnevesebb búcsúzóit nem egyszerű összegyűjteni, az szent igaz, de a hosszú téli estéken csak rátaláltunk a transfermarkt.de segítségével az egyiptomi, 3-szoros ANK-aranyos Vael Dzsomma (39, al-Ahli, 113), az algériai Lunesz Gauaui (37, 49, CS Constantine, 2010-ben ott volt Dél-Afrikában, sőt, a vb-re is nevezték), a kongói Ngandu Kasongo (35, 16, TP Mazembe), a dél-afrikaiak közül az exdortmundi és exbázeli Delron Buckley (37, 72, Maritzburg) és a tejfehér védőlegenda, Matthew Booth (37, 37, BIDVest Wits) – előbbi kettő, utóbbi egy vb-n szerepelt –, az anno nagy jövőt vizionáló csatár, a Manchester City által a Portsmouthtól 5.2 millióért megvett, aztán lassan elkallódó zimbabwei Benjamin Mwaruwari (36, 44, BIDVest Wits) és a tunéziai Halid Szuisszi (29, 19, Gafsza), valamint Halid Muelhi (33, 12, Esperance) nevére.

ÉSZAK-ÉS KÖZÉP AMERIKÁBAN búcsúzott a profi labdarúgástól Kevin Hartman (40, New York RB, 5), a dél-koreai futómasinéria, az egykori PSV-s, BvB-s és tottenhames, háromszoros vb-próbált Li Jung Pjo (37, 127, Vancouver), a Chelsea-ben nevet szerzett olasz kapuvédő, Carlo Cudicini (41, LA Galaxy) vagy a magát a Ferencvárosban is megmerítő Sam Stockley (37, Carolina). Costa Rica Wardy Alfaro (37, 5, Cartaginés) és Christian Oviedo (36, 11, LD Alajuelense, előbbi vb-n, utóbbi Copán járt), Guatemala Dwight Pezzarossi (36, 71, Comunicaciones, de egykori boltonos), Honduras a Nápolyban is játszó Carlos Pavón (41, 94, RCD Espana) és Amado Guevara (38, 132, Motagua) – a két dél-afrikai nagy tornát is megküzdötték –, Mexikó Oswaldo Sánchez (41, 99, Santos Laguna) és az ismerős nevű Omar Zarif (36, Banfield) búcsúfellépésén tanúskodott.

DÉL-AMERIKA. Argentínában akasztotta szögre az ilyenkor szokásos cuccerájt a Leverkusenben és Bordeaux-ban is lakó Diego Placente (37, 23, Argentinos), aki esélyesként indult az albicelestével a 2002-es világversenyen (aztán mi lett belőle!) és a Boca Juniors után Oroszhont is megjáró Héctor Bracamonte (36, Sarmiento), Brazíliában a bal oldali mindenes Kléber (34, 21, Figueirense), a CSZKÁ-val orosz aranylabdás karmester Daniel Carvalho (31, 12, Criciúma, 4,2), a sportingos és feneres Deivid (35, Coritiba, 12,6), a balbekk Richarlyson (32, 2, Vitória) és a Valenciával sok szép sikert arató, majd hat évig a Liverpoolt erősítő Fábio Aurélio (35, 13, Grémio).

Megkönnyezték Chilében Marco Villasecát (39, 21, Rangers Talca), Salvadorban Mardoqueo Henríquezt (27, 34, CD Aguila) és Luis Anayát (33, 37, CD Aguila), Peruban Guillermo Salast (40, 24, León de Huánuco), Uruguayban a 2002-es vb-s Gustavo Varelát (36, 24, Cerro) és Jorge Garcíát (27, 1, CA Cerro), akit bíróság elé állították apjának meggyilkolásáért, de korábban hatszor volt már börtönben. Anno a Chelsea és a Juve is érdeklődött iránta, sőt, Londonban próbajátékon is járt. Jorge Rodríguez 18 klubváltás után mondta be az asztalavisztát, és elveszítettük minden idők egyik legacélosabb bekkjét, Washington Taist (42, 19, Miramar) is.

ÁZSIÁBAN rúgta az utolsókat labdába pénzért az örmény Jehun Szultanov (35, 16, Gabala), Azerbajdzsánban a macedón Igor Mitreszki (36, 70, Neftcsi Baki), Iránban a helyi zseni, a Bayernben és a Schalkében is varázsló Ali Karimi (36, 126, Traktor Százi), aki volt kontinense legjobbja is; az Emírségekben a rosszfiú Mohamed Zidan (33, 42, Banijasz, 16,6), aki sem a Dortmundban, sem a HSV-ben nem váltotta meg a világot, mint ahogyan hiába tárgyalt nemrégiben a PSG-vel a libanoni bekk, Jusszef Mohamad (34, 38, al-Ahli).

A spanyol Albert Crusat (32, Bnei Sahnin) Izraelig bandukolt karrierje ezen szakaszának befejezéséig, a mali Soumaila Coulibaly (36, 59, Jenpien Csangpajsan) és a szintén veretes Bundesliga-profi Mike Hanke (31, 12, Zsneho, vb-bronzérmes) Kínáig, a horvát Dino Drpic (33, 1, DPMM) Szingapúrig, a gaboni Henry Antchouet (35, 47, Churchill Broth) Indiáig, komoly nevű honfitársa, Gilles Ondo (29, 7, al-Nedzsmeh) Libanonig, a Vasas után messzire kerülő Helmi Lusszaief (28, PKNS) Malajziáig, a volt Betis-spíler spanyol Arzu (33, Tero Sasana) és az extoulouse-i szekrénycsatár, a portugál Ariza Makukula (33, 4, Tero Sasana) Thaiföldig, a mindkét sevillai nagycsapatban pályára lépő brazil Adilson dos Santos (38) Szöulig, honfitársa, Dutra (41) pedig Jokohamáig. Japán másik nagy búcsúzója az OM-ben is kipróbált Nakata Kodzsi (35, 57).

Ausztrália volt utolsó állomáshelye a megbízható chilei bekknek, Pablo Contrerasnak (36, 68, Melbourne), a tipikus „jó kis angol csatár” Michael Bridges-nek (36, Newcastle Jets) és hazája egyik legismertebb labdarúgójának, a Feyenoordban és a Blackburnben is hasító Brett Emertonnak (35, 95, Sydney FC).