Amikor fölösleges belőni a sérót, úgyis rondán lépünk a pályára

Jorge Campos
Még mielőtt komolyabban elmerültünk volna a téma mélységeiben, amikor még csak azon tűnődtünk, hogy mely csapatok vagy éppen játékosok kerülhetnek fel a listára, egyvalami már akkor biztos volt: Jorge Campos helye megkérdőjelezhetetlen egy ilyen összeállításban.

A mexikói futballista igen extravagáns mezei végigkövetik pályafutását, a szivárvány minden színében pompázó dresszeivel rengeteg csatárt „vakíthatott” meg, posztján ugyanis a világ egyik legjobbjának számított (persze kivételes reflexmodulatai sem jöttek neki rosszul). S ha a csapatnak arra volt szüksége, csatárként is bizonyított.

Campos főleg karrierje elején – amikor Adolfo Ríos volt a Pumas első számú kapusa – sokszor a támadóalakzatban kapott helyet. Az 1989–90-es szezonban például 14 gólt szerzett, összességében pedig 35 találattal zárta le pályafutását. 1995. március 29-én a mexikói válogatottban is bemutatkozhatott csatárként, ezt azonban a továbbiakban nem erőltette a közép-amerikai ország, melynek színeiben 130 meccsen játszott – gólt viszont nem lőtt.


Norwich City, 1992–1994
Az 1992–1993-as szezon fantasztikus volt a Norwich City és történelmi az angol labdarúgás számára. Alex Ferguson (akkoriban még nem volt Sir...) első angliai bajnoki címét szerezte: a skót mester 26 év után segítette újabb elsőséghez a Manchester Unitedet.

A Premier League induló szezonja azonban a „kanárik” számára legalább ennyire emlékezetesre sikeredett, a csapat ugyanis az MU és az Aston Villa mögött a harmadik helyen végzett a bajnokságban, és elindulhatott a nemzetközi kupában. Negatív (61–65) gólkülönbséggel, és iszonyatosan ronda mezzel! A kedvesebb kritikák szerint a futballisták paintballozni voltak minden mérkőzés előtt, míg a markáns véleményt megformálók egész egyszerűen a gyomorműködés szájon át távozó végtermékéhez hasonlították a dressz mintázatát...


Hull City, 1992
Halmosi Péter örülhet, hogy nem tizenhat évvel korábban volt „ereje teljében”, akkor ugyanis eszméletlen kínokat kellett volna átélnie klubja, a Hull City bajnoki mérkőzésein. Az akkoriban harmadosztályú csapat vezetősége valószínűleg ott szúrta el a dolgot, hogy elárulta a meztervezőnek a csapat becenevét.

A képet megnézve még az angol futballt alig ismerőknek is beugrik egy ragadozó állat neve (segítünk: nem az oroszlán…) meg persze a ’70-es évek lányfuttató-, más néven stricidivatja is. Azóta sem készült hasonló mez a klub számára, és reméljük, ez így is marad...


Mexikói válogatott, 90-es évek vége
Az 1998-as világbajnokságon és a torna felé vezető úton a mexikói válogatott kitett magáért. A közép-amerikai ország csapata a franciaországi vb-n továbbjutott csoportjából, s csupán a nyolcaddöntőben búcsúzott Németország ellen (2–1).

A jónak mondható szereplésben talán a mexikói csapat régi azték motívummal díszített meze is közrejátszott, ami az ellenfeleket is elriaszthatta. Mindenesetre reménykedünk, hogy egyetlen, a sötétben apuka futballereklyéi között kutató kisgyerek sem ijedt meg a nem mindennapi „példány” megtalálásakor.


Német válogatott, 1991
Ha már említettük a Nationalelfet. Amolyan „városi legenda” szerint a második világháború után megannyi nemzeti csapat mondott nemet a német válogatottnak, amely ismét szeretett volna bekerülni a futball vérkeringésébe. Írország azonban vállalta, hogy barátságos mérkőzésen kiáll ellenük, a Német Labdarúgó-szövetség pedig gesztust gyakorolt: sokáig a csapat idegenbeli mezében meghatározó szerepet kapott az írek nemzeti színe, a zöld. Persze az a két tény is közrejátszhatott a választásban, hogy a Német Labdarúgó-szövetség színe is ez, pláne, hogy a Nationalelf első meccsét tulajdonképpen Svájc ellen vívta a második világégést követően.

Bárhogy is volt, balul sült el a dolog: az 1991-es garnitúra „képviselőjét” még pizsamának is csak szilárd párkapcsolatban élők vehetik fel kedvesük előtt.


VfL Bochum, 1998–1999
Ne szakadjunk el Németországtól! A VfL Bochum 1998–99-es garnitúrája elrettentő példája annak, amikor az alkotó túl sokat akar, s egy mezbe legalább hármat próbál belesűríteni.

Már csak a címer környékén elhelyezkedő egynegyed részben is hat (egymás mellett igencsak rosszul festő) szín kapott helyet, majd az alsó negyed teljesen váratlanul „csak” fehér (illetve a másik változatban kék). Hogy aztán egy teljesen más kék dressz felével hirtelen megpróbálják palástolni az addig alkotott förmedvényt. A mez egyébként nemcsak ronda volt, hanem be sem vált. A csapat a szezon végén búcsúzott a Bundesligától.


PFC Botev, 1995–1997
Az 1912-es alapítású plovdivi klub az egyik legismertebb Bulgáriában, annak ellenére, hogy „mindössze” két bajnoki címmel és két kupagyőzelemmel büszkélkedhet. Nevét Hriszto Botev költőről, forradalmárról kapta (1848–1876). Erre az elismerésre (meg hogy Veszprémben is létezik egy róla elnevezett iskola) biztos nagyon büszke lenne Botev még most is, a csapat 1995-ös, „mustáráztatta” mezére azonban valószínűleg nem…


Atlético Madrid, 2003
Az Atlético Madrid 2003-as mezével tulajdonképpen nem lenne semmi probléma, leszámítva, hogy azért nem a pók és hálója az első számú motívum, amit egy futballmezen el tudunk képzelni, hacsak nem a börtönválogatottról van szó. Az viszont „felháborító”, hogy sok mostani felnőtt fiatalkorának kedvenc képregényfiguráját, a sajnálatra méltóan szerencsétlenül viselkedő, éppen ezért idegesítő Tobey Maguire alakította a Spiderman 2-ben.

Többen is voltak, akik a mezt látva úgy érezték, hogy a pénzügyileg sikeres, ámbár vérszegény hollywoodi szuperprodukció elárulta gyermekkorának egy részét…


Athletic Bilbao, 2004
José María Arrate elnök a klub százéves évfordulójára különleges mezzel akart kirukkolni.

A Bilbaóban csak baszk futballisták szerepelhetnek, a sportvezető szerint pedig a csapat több mint egy futballklub. Egy érzés. Ezt az érzést próbálta megragadni Dario Urzay művészember, aki megtervezte ezt a „csodás” szerelést. A hagyományos piros-fehér színek ezúttal vérfoltokat próbálnak ábrázolni, bár minket inkább a strandon vehető ketchupös sültkrumplira emlékeztet. Persze krumpli nélkül…

Juventus, 1997
Természetesen Olaszországot sem lehet kihagyni a felsorolásból.

A Juventus ugyebár a „zebrák” becenévre hallgat, ez pedig nem véletlen.

A tradicionálisan fekete-fehér csíkos szerelésben játszó csapat 1997-es coming outja a legtöbb Juve-drukkert elkeserítette.

Munkába vagy iskolába ugyanis ezután is kellett járni, ott pedig menetrendszerűen érkezett a zrika a haveroktól vagy a kollégáktól.

Érdekes, hogy a Bilbaóéhoz hasonlóan, ez is a klub centenáriumára készült, az alapítás utáni években ugyanis a csapat rózsaszínben szerepelt.

1903-at követően azonban váltottak a torinóiak, a mez a feledés homályába merült, 1997-ben azonban ismét előkerült.

Kár volt bolygatni a múltat…

SPORTLEG-SOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEIT IDE KATTINTVA TEKINTHETI MEG. ---- M ---- &