Jól vagyok, hiszen nyertünk – mondta magától a vb-n kétszer is lecserélt, mégis mosolygós kapus, Horváth Patrícia. – Ez csapatjáték, s ezért nincs okom most szomorkodni.
Pedig nem ez volt élete vébéje. A lecserélések miatt sem szomorú?
Megtanultam ezt a helyzetet kezelni. Akkor kell bizonyítani, amikor az edző beállít, ha pedig a padon vagyok, másként kell segítenem a csapatot.
A hetedik hellyel mennyire elégedett?
Korán van még ehhez, kéthárom hónap múlva, amikor letisztulnak bennem a történtek, biztosan egészen másként fogok erre az eredményre gondolni. Tíz, közel egyforma csapat volt a vb-n, az döntött, ki tud jobban koncentrálni. Jó, hogy bejutottunk a legjobb nyolc közé, a többi pedig így alakult.
Arról hallani, hogy csapata, a Domino-Honvéd nem indít ősztől női együttest. Mi lesz önnel, folytatja egyáltalán a pályafutását vagy az orvosi pályára helyezi a hangsúlyt?
A kapitánynak, a klubvezetőknek és az újságíróknak is csak azt tudom mondani, hogy nem szabad hirtelen dönteni. Van egy hónapom arra, hogy átgondoljam a dolgaimat, s utána majd meghozom a megfelelő döntést.
