A biztos siker receptje

Kezdhetjük a hétvégi Eb- és vb-válogató értékelésével? Ez kellemes téma lehet egy edzőnek, akinek tanítványai kis túlzással mindent megnyertek, amit lehetett.Kezdhetjük a hétvégi Eb- és vb-válogató értékelésével? Ez kellemes téma lehet egy edzőnek, akinek tanítványai kis túlzással mindent megnyertek, amit lehetett.

Szerintem érdemes kicsit visszamenni az időben: mondjuk addig, amikor Kovács Kati úgy döntött, az olimpia után nálam folytatja az edzéseket. Akkor úgy vettem ki szavaiból, azt szeretné, hogy újra a világ tetejére küzdjük magunkat a félrecsúszott olimpiai egyes után. Gondoltam, ez tényleg nem kis feladat, ugyanakkor azt is tudtam, hogy Katiban benne van a siker, csak az utóbbi, zaklatott évek miatt rengeteg lelki terhet cipelt magával. Ezeket kellett levenni róla, s persze új elemeket belevinni az edzéseibe, hogy érezze, más út is vezet a csúcsra, nem csak az, hogy az embert állandóan stresszelik, fenyegetik vagy zsarolják – mert korábbi edzőjénél jóformán csak ilyesmivel találkozott.

Nem lehetett könnyű.

Tényleg nem. De éreztem, hogy menni fog, hiszen én magam is tizenhárom évig voltam a világ élvonalában – sokáig egyesben –, és pontosan tudtam, milyen érzések munkálhatnak benne, miket élhet át. Kívülről-belülről ismertem a világot, ahonnan jött, s bíztam benne, hogy tudom, mire van szüksége. A felkészülés nagyon jól sikerült, bár volt sok fejmosás is.

Gondolom, Kati ennyi évvel a háta mögött bizonyos mértékben már önjáró.

Igen, sőt bizonyos dolgokban már nagyon is önjáró akart lenni, ami nem biztos, hogy helyes. Azt hitte, tökéletes, amit ő gondol, pedig nem mindig volt így, ezeket a dolgokat kellett helyre tenni, meg kellett kötni a magunk kompromisszumait, és napról napra bizonyítani, hogy nekem van igazam. Öt-hat hónap kellett hozzá, hogy maximálisan megbízzon bennem.

Öt-hat hónap, és úgy vélem, nagyon sok türelem.

Igen, de egy edzőnek többek között az a dolga, hogy türelmes legyen. Néha sokkal inkább kell doktor Csernusnak lenni, mint stopperóra-nyomogatónak – komplex dolog az edzősködés. Szerencsére fél év után Kati is elhitte, hogy hasznosak az újdonságok, érezte, hogy jobban megy, még akkor is, ha volt egy elég szerencsétlenül végződő rangsoroló verseny, amelyen negyedik lett. Akkor sokan ráhúzták a vizes lepedőt, pedig egyáltalán nem koncentráltunk arra a viadalra, nekünk a mostani válogató volt a legfontosabb.

Ezúttal tényleg minden a legnagyobb rendben ment.

Sőt talán még annál is jobban. Még engem is meglepett, Kati milyen hatalmas fölénnyel nyert egyesben. Persze tudtam, hogy benne van a jó eredmény, de eddig még nem adódott alkalom arra, hogy megnézzem, éles helyzetben mennyit tud kihozni magából. Nagy kő esett le a szívemről, és kicsit meg is döbbentem, amikor azt láttam, mennyire magabiztosan, a saját versenyét vívva nyeri meg a versenyeit.

Ezek után az ön számára egyértelmű volt, hogy az Európa-bajnokságon az egyest választja, nem pedig a kettest?

Egy profi kajakos, ha van rá lehetősége, egyéniben szeretne a világ legjobja lenni – ez teljesen természetes, úgyhogy nem is engedtem volna, hogy Kati másképp döntsön. Az egyesre való felkészüléssel töltöttük az elmúlt háromnegyed év nagy részét, erre ment el a legtöbb energia – megjegyzem, Janics Natasa ugyanígy tett –, ezért is szeretném, ha Eb- és vb-arany koronázná meg a fáradozásainkat.

Mennyire nehéz lányokkal dolgozni?

Nehéz, de én szerencsés vagyok, mert akik nálam vannak, azokkal öröm együtt dolgozni. Bevallom, kellemesen csalódtam bennük. Nagyon féltem, hogy tele lesznek sztárallűrrel és állandóan nyivákolnak majd, de semmi ilyesmi nem történt, beálltak a sorba, és teszik a dolgukat, amit ezúton is köszönök nekik. Mindannyian tudják, hogy szakmai dolgokban hajthatatlan vagyok, de edzés előtt vagy után a viccelődés, hülyéskedés is belefér.

Korábban említette, hogy más módszereket követ, mint kollégái, s ezek szerint ezekben rejlik a mostani sikerek záloga. Elárul néhány kulisszatitkot?

Eleve más edzéselméletem van, mint ami szerint Katiék korábban dolgoztak. Én a munka-pihenés jó arányának megválasztásában hiszek, nem pedig abban, hogy nap mint nap meg kell halni a pályán. Amikor iszonyú sokat edzettünk és jól elfáradtak a lányok, majd az időre menésnél nem úgy teljesítettek, ahogy várták, nyugtatgattam őket. Azt mondtam, hullafáradtan nem lehet maximumot nyújtani, ha kipihenik a fáradalmakat, minden sokkal jobb lesz. Már eleve magas szinten voltak, de még magasabbra akartam emelni őket. Ennek érdekében emberi hangon beszélek velük, egyenrangú partnerként kezelem őket, nem úgy, mint korábban, amikor gyakorlatilag felmosórongynak tekintették őket, és semmibe sem volt beleszólásuk.

Ezek után adódik a kérdés: mit vár tőlük a hétvégi Európa-bajnokságon?

Ki kell, hogy tartson a formájuk – gyakorlatilag minden számban aranyat várok tőlük, szerintem álszerénység lenne, ha nem így tennék. Egyszerűen nem tudok olyan számot mondani, amit ezért vagy azért ne nyerhetnének meg. Remélem senki sem betegszik meg, és ha kitart ez a felszabadult állapot, amely a válogatón jellemezte őket, akkor minden számot megnyerhetünk, amelyben esélyesként állunk rajthoz.