Tovább kell jutni, mindenáron

A Szombathelyen kínosan, egy góllal elbukott mérkőzés óta a válogatott valamennyi játékosa és vezetője szinte egyfolytában sajnálkozott, hogy milyen nagy lehetőséget hagyott ki Szlovákia ellen a csapat. Az önkritikával sem maradtak adósok a magyarok, de ettől semmi sem változott: roppant nehéz helyzetbe hozta magát Hajdu János szövetségi kapitány együttese, amely az ősszel szenzációsan (négy győzelemmel) kezdte az Eb-selejtezőt.

A szlovákok elleni fiaskót feledtetni lehetett volna Zadarban a horvátokkal szemben, ám csak bravúrközelbe jutott csapatunk – a vb-ezüstérmes hazaiak egy góllal győztek.

„Már megint egy gól… – fojtotta magába a káromkodást Zadarban Hajdu János, aki nem indulatos kitöréseiről híres. – Ettől kezdve csak a Szlovákia elleni visszavágóra szabad összpontosítanunk, és újra átélhetjük, hogy létkérdés, a magyar kézilabda sorskérdése a győzelmünk. Az eredménykényszer miatt ez így megy évek óta. A férfiaknak vagy a nőknek minden meccse döntő jelentőségű, akármilyen selejtezőről, netán világbajnoki, Európa-bajnoki vagy olimpiai találkozóról van szó. Irgalmatlan és sosem enged a prés!”

Csapatunk közös munkáját sérülések nehezítették, amelyekkel azonban mindig számolni kell, s a nemzetközi porondon nem illik erre hivatkozni. Pedig Gál Gyula (térdműtét), a vasárnap újra pályára lépő Eklemovics Nikola (bordarepedés), valamint Puljezevics Nenad (lábsérülés) hiányát megérezte a válogatott, amelynek tagjai arra is sokszor panaszkodtak, hogy a nagyon fárasztó idény végén kifacsartan érkeztek a keretbe (miként ellenfeleik is), ezért a taktikai gyakorlások mellett a frissítés, a relaxálás volt a legfontosabb feladatuk. Ebben fontos szerep jutott a csapatot segítő egészségügyi csoportnak, amely éjt nappallá téve dolgozott, hogy meggyógyuljanak a kisebb-nagyobb sérülések, hogy regenerálódjon a játékosok szervezete.

A szombathelyi pofonnak – ha ezt furcsa is kimondani – volt némi hozama. A magukat fél lábbal már az ausztriai Eb-n (január 19–31.) érző magyarok felébredtek, s rájöttek, csoportjukban nem csak a horvátok és ők esélyesek a továbbjutásra. Heister Zoltán, a szlovákok szövetségi kapitánya harsány örömmel fogadta játékosai egygólos, szinte mindenkit meglepő sikerét, amelyben talán ő is csak titkon reménykedett.

„A szlovákok a következő, horvátok elleni meccsüket nem vették igazán komolyan – mondta Császár Gábor, a Viborg játékosa, akitől Galgócon ismét kitűnő teljesítményt várunk. – A második sorukkal álltak fel Zadarban, ami nem is volt nagy csoda. Szövetségi kapitányuk úgy látta jónak, ha pihenteti a legjobbakat, akiknek vasárnap ellenünk kell kiemelkedően szerepelniük.”

A Viborg irányítója, akinek a kivásárlásáról ezekben a napokban is tárgyal a dánokkal az MKB Veszprém, arra is emlékezett, hogy az utóbbi mérkőzéseken milyen hibákat követett el Magyarország.

„A görögök ellen szinte csak edzőmérkőzést játszottunk, ezen a találkozón minden sikerült, és a fölényes győzelem jót tett a lelkünknek – folytatta Császár. – A korábbi két meccsünkön viszont sok ziccert hibáztunk, döntő pillanatokban technikai hibákat követtünk el, a hajrában elfáradtunk, nem tudtunk valódi tudásunknak megfelelően kézilabdázni.