Kötelező a győzelem

A lényeg, hogy két pontot szerezzen a magyar együttes csütörtökön Békéscsabán (18 óra), s ezzel életben tartsa továbbjutási esélyeit. A januári ausztriai Eb-re akkor jut ki, ha Görögország legyőzése után vasárnap pontot szerez Galgócon a szlovákokkal szemben.

A selejtezők első négy fordulójában nyolc pontot szereztek a magyarok, s itt meg is torpantak. Szombathelyen saját hibáik miatt a szlovákoktól, Zadarban balszerencsés hajrájuk miatt a vb-ezüstérmes horvátoktól kaptak ki egy-egy góllal. Ezzel (de főleg a szombathelyi bukással) nagyon nehéz, de nem kilátástalan helyzetbe hozták önmagukat.

„A két kisiklás közül valóban a szombathelyi a kínosabb, mert a horvátoktól idegenben nem szégyen egy góllal kikapni, főleg úgy, hogy a végjátékban két lehetőségünk is volt a döntetlen kiharcolására – mondta Ilyés Ferenc átlövő, a válogatott egyik vezéregyénisége. – A végig friss és jól motivált szlovákok elleni vesztes meccset, valamint a vereség okait már többször elemeztük. Tudjuk, hogy nem sikerült jól beosztani az erőnket, s fáradtan nem bírtuk a hajrát.”

A szombathelyi vesszőfutás kapcsán a bírókra továbbra sem hivatkoznak a mieink, de Hajdu János szövetségi kapitány nagyon komoly arccal mondta: nem tiltakozik, ha a társaságában valaki megemlíti, a macedón játékvezetők – akik nem az ellenségeink – ezúttal nem érezhették át mélyen, hogy Magyarországon vannak.

„Már a bennünket kissé lebecsülő horvátok elleni zadari csata is történelem, s inkább előre kell néznünk – folytatta az ősztől a Lemgóban Mocsai Tamással együtt kézilabdázó Ilyés. – A görögöket, majd vasárnap a szlovákokat is meg tudjuk verni, mert jobb csapatunk van. A kulcskérdés, hogy ezt elhiggyük, s úgy küzdjünk, mint legutóbb Zadarban. Hiányozni fog a csapatból a sérült Gál Gyula, valamint Eklemovics Nikola, akinek a bordarepedése lassan javul. Ugyanakkor visszatért közénk Rosta Miklós és Nagy László, vagyis erős, ütőképes csapattal fogadjuk a görögöket. Igaz, náluk sok Bundesliga-játékos szerepel, aki hozzászokott a magas hőfokú, hatalmas iramú csatákhoz.”

A magyarok keddtől Békéscsabán gyakoroltak, s pénteken is itt maradnak (erre a napra eredetileg szabadságot kaptak volna a kapitánytól, de Szombathely után nem lehet lazítani), s szombaton utaznak a Felvidékre.

Legjobbjaink a görögök ellen októberben Komotiniben 27–21-re győztek, s ezt a sikert Hajdu János nagyobb bravúrnak tartja, mint a horvátok megverését Veszprémben. Arra a meccsre a klubok feszes versenyprogramja miatt egy percet sem edzett a keret, a játékosok Ferihegyen találkoztak, majd a meccs helyszínén mozogtak egy keveset – aztán másnap győztek.

Ilyés Ferenc is arra hívta fel a figyelmet, hogy elmúltak azok az idők, amikor a görög válogatottat a könnyebben legyőzhetők közé sorolhattuk. Az együttes kezdő sorában Bundesliga-játékosok is szerepelnek, köztük Fazekas Nándor korábbi gummersbachi klubtársa, Alekszandrosz Alvanosz, aki igen gólerős irányító. A beállós Szpiridon Balomenosz a Balingen, a balátlövő Grigoriosz Szanikisz a Melsungen egyik vezéregyénisége. A Melsungen jobbszélsője, Szavvasz Karupidisz nem jött el Békéscsabára, pedig ő nagyon fog hiányozni együtteséből. Karupidisz 282 találattal gólkirály lett a Bundesligában, megelőzve a flensburgi Lars Christiansent (265) és a gummersbachi Momir Ilicset (233).

Nikolaosz Mancosz szövetségi kapitány csapata erényeit sorolva kiemelte: Görögország mindig hatalmas becsvággyal csatázik, minden mérkőzését presztízstalálkozónak tekinti. A görögök mércéje az athéni olimpia, amelyen hatodikként zártak, s ezt az eredményt megismételték egy évvel később a tuniszi világbajnokságon (az olimpián házigazdaként játszhattak, vb-re egyszer jutottak ki). A görögök még nem játszottak Európa-bajnokságon, s most is csak matematikai esélyük van a kijutásra. A magyarokkal háromszor találkoztak, s rendre kikaptak.