Az eső volt a rendező

A MotoGP-viadalt hétfőre halasztották, a 125-ösök mind-össze négy kört tettek meg, de a negyedliteresek versenyét is lerövidítették a sivatagi felhőszakadás miatt Katarban. Talmácsi Gábor a 10., Tóth Imre a 17. helyen végzett a gyorsaságimotoros-vb kurta-furcsa villanyfényes idénynyitóján.

A legenda szerint a sivatag úgy született, hogy Allah az emberek minden bűnéért leejtett egy homokszemet a földre… S hogy miért építettek a sivatag kellős közepére Katarban gyorsaságimotor-versenypályát? Mert akartak valami különlegeset, s az éjszakai verseny valóban egyedülálló látványosság. Akkor is, ha rendben lezajlik, akkor meg pláne, ha az időjárás miatt félbeszakítják/lerövidítik/elhalasztják…

Ha időjárási anomáliákról beszélünk, a sivataggal kapcsolatban hamarabb jut eszünkbe a homokvihar, mint a felhőszakadás – mégis utóbbi miatt kellett lerövidíteni a két kisebb kategória versenyét (a nyolcadliteres pontszerzők a pontok felét kapták), és hétfőre tolni a MotoGP viadalát.

Tizenhárom kör. Ennyi jutott a 250 köbcentis kategória indulóinak az idénynyitóból. Nem sokkal a 40 perccel elhalasztott rajt előtt Valentino Rossi és Loris Capirossi a biztonsági autóval végiggurult az 5380 méteres aszfaltcsíkon, s a verseny megrendezését javasolta. Korábban ugyanők tanácsolták, hogy az így minden idők legrövidebb viadalává váló 125-ös futamot ne indítsák újra. Ömlött az eső, ami nem lett volna baj nappal, de villanyfénynél visszatükröződik a vizes aszfalt, s ez már túl nagy kockázatot rejtett. Vártak, vártak, de az idő véges volt, hiszen az mégsem járja, hogy hajnalig ébren tartsák a komplett mezőnyt – a tv-közvetítésekről már nem is beszélve.

Szóval elrajtoltak. Talmácsi Gábor a második sorból, a hatodik helyről lőtt ki, s csakhamar a harmadik helyen száguldott. Meseszerű kezdés. A magyar világbajnok körökön keresztül tartotta a pozícióját az élbolyban, aztán…

„Oldalról belém jött Ratthapark Wilairot – elevenítette fel a történteket Talmácsi. – A tévé nem mutatta, de a nyoma látszik a bőrruhámon. Örültem, hogy egyáltalán a motoron maradtam, de mire összeszedtem magam, hárman megelőztek. Nem sokkal később Karel Abraham esett el, s nyomott ki az ívről, majd pedig Roberto Locatelli lökött meg úgy, hogy átmentem a rázókő másik oldalára. Három incidens, s mindannyiszor pozíciókat vesztettem.”

Talmácsi visszaesett a középmezőnybe, s bár Hector Faubelt még sikerült visszaelőznie (furcsa lehetett vele küzdenie azután, hogy 2007-ben őt legyőzve lett világbajnok), végül tizedikként ért célba, és öt pontot szerzett.

„Ott lettem volna az üldözőbolyban Alvaro Bautistáékkal, ha nem jönnek belém – vélekedett Talma. – A hétvégi időeredmények azt mutatják, hogy jó úton járunk, s nem kell sok mindent másképp csinálni ahhoz, hogy a mezőny elején motorozzak. Az Aprilia első futóművét kell valahogy átállítani, mert féktávon nem vagyok jó, és talán legközelebb nem használom majd a kipörgésgátlót, mert most az is sok időt elvett, miközben a dobogós Jules Cluzel és Mike Di Meglio egyáltalán nem használta. Várom a japán futamot, hogy ott bizonyíthassam, helyem van a legjobb öt között.”

Miközben az élen Héctor Barberá meglepő módon Cluzellel viaskodott (a francia még a legjobb tízen belül sem volt a negyedliteresek között), és győzte le őt remek párharcban, addig a címvédő Marco Simoncelli televízión nézte a versenyt, mert törött sajkacsontjával nem vállalta a megméretést. A kategória másik magyarját, Tóth Imrét a 17. pozícióban intette le a kockás zászló.

„Furcsa futam volt, mert tizenhárom kör nagyon kevés – mondta Tóth, akinek csapattársa, Mattia Pasini elesett. – Rögtön az elején kisodródtam a fűre, mert elesett előttem az orosz Vlagyimir Leonov, s bár kettőt még előztem, nem tudtam feljebb zárkózni. De nincs ok aggodalomra, a motorom jó, a beállítások jók, várom Japánt.”