Azért ez nem kórus!

Hányadik helyen végezne a Diósgyőr a vietnami bajnokságban?Hányadik helyen végezne a Diósgyőr a vietnami bajnokságban?

Dobogóra kerülne – válaszolta Gálhidi György, aki tavaly még Vietnamban a Viettel csapatát edzette. – Több mint egy évet dolgoztam az ázsiai országban, így pontosan ismerem az ottani futballt, s azt mondom, talán egykét csapat lenne jobb, erősebb a jelenlegi DVTK-nál.

Nemcsak Vietnamban, hanem Kínában, Kuvaitban és Ománban is edzősködött. Jobban szeret külföldön dolgozni?

Ha csak a pénzt nézném, a külföldi ajánlatok közül válogatnék, azonban vagyok annyira fanatikus, hogy nálam a szakma legalább annyira fontos szempont, mint az anyagiak. Emlékszem, egyszer az is előfordult, hogy inkább maradtam a kiesés ellen küzdő Dunaferrnél, pedig mesés ajánlattal vártak Jordániában. Visszatérve például Vietnamra: sokat fejlődött a sportág, ám ha választanom kellene, egyértelműen itthon dolgoznék, s nem ott.

Pedig meglehetősen ingoványos talajra lépett, amikor az év elején elfogadta a Diósgyőr felkérését.

Mire gondol?

Sisa Tibor viharos távozására. Őt rajongásig szerették a játékosok és a szurkolók.

Nem titok, egy lelkileg padlón lévő társaság fogadott, amikor beléptem az öltözőbe. Sisa Tibor jó barátom, és nagyjából azonos nézeteket vallunk a futballról, de mégis más módszerek alapján dolgozunk. Tudtam, éreztem, hogy a játékosok mennyire ragaszkodnak hozzá, s mennyire eggyé vált az ősszel csapat és edzője. Ráadásul az is nehezítette a munkámat, hogy a korábbi, általam irányított Diósgyőrből mindössze Lipusz Norbert maradt, tulajdonképpen a nulláról kellett elkezdenem a munkát.

Most már szeretik a játékosok?

Na, ezt nem mondanám…

Ezt érzi?!

Persze. Nem rajonganak értem, de nincs ezzel semmi baj. Én nem egy kórust irányítok, ahol mindenki jókedvűen danolászik, engem azért szerződtettek, hogy a maximumot hozzam ki a csapatból. Nem vagyok bratyizó edző, megtartom a három lépés távolságot a futballistákkal. Van két gyerekem, tőlük is sokat követelek, a csapatommal szemben talán még inkább maximalista vagyok. Sisa Tibor jó ember, remek edző, aki közel került a játékosokhoz, ám bennem nincs ilyen késztetés.

Ehhez képest dicséretesen teljesít a csapat, szorgalmasan gyűjti a pontokat.

Amikor munkához láttunk, négy hetünk maradt az összecsiszolódásra, ebből két hétig nagyon keményen meghajtottam a társaságot. Aztán jött a rendkívül fontos REAC elleni meccs, amelyet sikerrel vettünk, és később a Honvéd ellen is jól futballoztunk. Érdekes volt megfigyelnem, hogy a kispestiek kispadján ülő Sisa Tibornak is bizonyítani akartak játékosaim.

Hányadik hellyel lenne elégedett a szezon végén?

Most hetedikek vagyunk, s nagyjából a hatodik–nyolcadik helyet célozhatjuk meg. Bízom abban, hogy sikerül elérnünk, jóllehet rendkívül kemény, rázós meccsek várnak még ránk.

Viszont van egy válogatott szintű kapusa, aki sokat segíthet.

Amit Köteles László a Paks ellen bemutatott, az szenzációs volt. De nemcsak ezért kedvelem, hanem azért is, mert remek ember, és ahogy ön is mondja, nagyon sokat segít nekem.

És a vezetők?

Úgy érti, mennyire élvezem a bizalmat?

Igen, szóba került-e már a jövő, tudniillik egyelőre féléves szerződése van.

Valóban csak nyárig állapodtunk meg, de most még nem beszélünk a jövőről. Szerepeljünk minél jobban, aztán meglátjuk a folytatást.

Jó most Diósgyőrben edzőnek lenni?

Itt mindig fantasztikus dolgozni. Annyira szeretik a városban az emberek a futballt, hogy ezt sehol sem éreztem ilyen erősen. Az is igaz, hogy a szurkolók egy része még mindig óvatosan közelít felém, s kivár, vajon miként szerepelünk. De jól érzem magam Miskolcon, az anyagi háttér egyre nyugodtabb, kapunk fizetést, prémiumot, Wicha József miskolci vállalkozó belépése sokat segített a klubon. Már csak neki is tartozunk azzal, hogy minél többször győzünk.