A várva várt szaltó

Mit érzett akkor, amikor Tiranában időhúzó szándékkal küldte pályára Erwin Koeman?…Mit érzett akkor, amikor Tiranában időhúzó szándékkal küldte pályára Erwin Koeman?…

Azt, hogy a válogatott csapatban szerepelni, a keret tagjának lenni óriási megtiszteltetés, és boldog lehet az a futballista, aki ezt a lehetőséget megkapja – mondta Gera Zoltán. – Akár kilencven perc, akár néhány másodperc erejéig.

Ezek szerint nem viselte meg, hogy Tiranában a kispadra szorult?

Erwin Koeman még az edzőtáborozás kezdete előtt felhívott, s azt mondta a telefonba, nem biztos a helyem a csapatban, de azért természetesen számít rám. Aztán négyszemközt is megbeszéltük, elfogadtam az érveit, így semmiféle rossz érzés sem volt bennem az albánok elleni találkozón. Boldog voltam, hogy győztünk, én egyértelműen a bravúr kategóriájába sorolom a Tiranában szerzett három pontot.

És hogy élte meg a szerda estét? Nem volt csalódott, hogy Málta ellen is csak csere volt?

De, most csalódott voltam, mert azt gondoltam, hogy ezúttal kezdőként kapok lehetőséget. Hangsúlyozom, nincs ezzel semmi gond, a kapitány döntését el kell fogadnia minden játékosnak. Ahogy a többiek is mondták az elmúlt napokban, én is csak megerősíteni tudom: remek közösséget alkotunk, és játsszon bármelyikünk, ugyanúgy akarjuk a sikert.

Mi dolgozik a lelkében, amikor a kispadra ültetik? Dac, hogy amikor majd beáll, oda-vissza kicselezi az ellenfél védelmét, mesterhármast lő, és megugorja a várva várt szaltóit?

Semmi ilyesmi nem jár a fejemben, egyszerűen arra gondolok, hogy beállok, és bizonyítok. Góllal, gólokkal, gólpasszokkal és nagy-nagy akarással. Ez a dolgom, ezt várja el tőlem mindenki.

Azt elismeri, hogy hullámvölgybe került?

Természetesen. Magam is éreztem, hogy nem úgy megy a játék, ahogy szeretném. Persze nem kell ezt felfújni vagy különleges eseményként tálalni. Nincs semmi mögöttes történet, egyszerűen minden futballistával előfordul, hogy rossz periódusba kerül.

Tudja az okát?

Ami a Fulhamet illeti, nagyjából sejtem, mi volt a gond velem. Érzelmileg még mindig túlságosan kötődöm korábbi klubomhoz, a West Bromwich Albionhoz. Gyönyörű éveket töltöttem ott, szerettek a szurkolók, rengeteg barátot szereztem. Talán lelkileg nem sikerült még feldolgoznom a váltást, és ez kihatott a teljesítményemre.

Nem bíznak önben eléggé a Fulhamnél?

Dehogynem! Az égvilágon semmi gond nincs. Jó a csapat, baráti a társaság, büszke vagyok, hogy odatartozom, de a jelek szerint idő kell, amíg igazán magamra találok. Kaptam az elején sok-sok meccset a bizonyításra, de valahogy nem sikerült élnem a bizalommal. Nem csoda, hogy kimaradtam. Tisztában vagyok a képességeimmel, és előbb-utóbb visszaverekszem magam a kezdő tizenegybe.

A Manchester Unitednek lőtt gyönyörű gólja nem elég ehhez?

Aligha. Most jól megy a csapatnak, az edző aligha változtat az összeállításon. Én százhúsz százalékos erőbedobással dolgozom az edzéseken, és a máltaiaknak fejelt gólom után talán ki merem jelenteni, túl vagyok a hullámvölgyön.

Hihetetlenül szereti önt a szurkolótábor. Hallotta azt a Káposztásmegyeren is mennydörgő üdvrivalgást, amikor a bemondó világgá kiáltotta a nevét?

Persze hogy hallottam, és hihetetlenül jólesik a felém és a csapat felé áradó szeretet. Állítom, a szurkolók majdnem annyira belejátszottak a győzelmünkbe, mint mi magunk. Ha egy nullánál néhány veszélyesnek tűnő máltai helyzet után elkezdenek fütyülni, türelmetlenkedni, talán mi is idegesek leszünk, és minden másként alakul. Felejthetetlen este volt, köszönünk mindent a drukkereknek, és remélem, azok, akik sokszor legyintenek a magyar futballra, most látták, hogy ebben az országban mennyire fontos ez a gyönyörű sportág.

Hihetetlen energiák szabadulhattak fel önben a fejes gólja után, felemelő érzés volt látni újra a megszokott Gera-szaltót.

Nagyon boldog voltam, hogy sikerült betalálnom és bizonyítanom. Nem a kapitánynak, nem a szurkolóknak, saját magamnak.

Most aztán kezdődhet az őrült esélylatolgatás. Megvan a nagyon-nagyon várt hat pont, a válogatott begyűjtötte az úgymond kötelező győzelmeket, ám a java csak most jön. Milyen érzésekkel várja a szeptembert?

Izgalmas őszünk lesz, az biztos. Meggyőződésem, hogy nem vagyunk rosszabbak a svédeknél. Ezt ott kint is bizonyítottuk, győzhettünk volna. Nem félek tőlük, nem lesz könnyű meccs, de miénk lehet a három pont. Egyszerűen meg kell szereznünk, mert csak akkor maradnak életben továbbjutási esélyeink. Nincs mese, a svédeket vagy a portugálokat itthon két vállra kell fektetnünk. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert amióta a válogatottnál vagyok, papíron erősebb riválist még nem győztünk le.

És a világbajnok olaszok elleni három egy?

Én tétmeccsről beszélek, amely mindennél fontosabb. Itt az ideje, hogy vébéselejtezőn is bravúrt mutassunk be, egyszerűen nincs más választásunk. Meg aztán nemcsak a csapatnak, nekem is van törlesztenivalóm: amióta Erwin Koeman a kapitány, még egyszer sem futballoztam kiemelkedően címeres mezben. Talán éppen a sorsdöntő, svédek elleni összecsapáson sikerül maradandót alkotnom.