Jövőre már a bajnoki címet is megcélozzák

Mit szól hozzá? Tóth Krisztinának szerzett egy újabb német bajnoki címet.Mit szól hozzá? Tóth Krisztinának szerzett egy újabb német bajnoki címet.

Á, a Kroppach így is, úgy is bajnok lett volna. Nekünk magunk miatt volt fontos ez a mérkőzés, mindenképp le akartuk győzni a Busenbachot, amelytől az ősszel kikaptunk, mert csak így lehetünk másodikok. Persze most is csak matematikai esélyünk van, reálisan nézve nem fog összejönni a dolog. Mi is játszunk még a Kroppachhal, ők is, a másik két meccsüket meg biztosan megnyerik. Ha legyőznénk Krisztiéket, akkor talán lenne sanszunk, de hát ők nagyon erősek. Pedig mi is jók vagyunk…

…csak elrontották a szezon elejét, sorban szenvedték el az ősszel a vereségeket.

Hát, igen… Új csapat volt, új játékosokkal, mindenki a nyaralásból esett be, nem voltunk valami összeszedettek. Nekem is idő kellett, míg megszoktam az új környezetet, mert nem szeretem a változást, nehezen alkalmazkodom – szerencsére Tanja Hain-Hoffmannt, az egyik csapattársamat ismertem már korábban is, így azért könnyebb volt. De nem volt az igazi a csapatszellem sem, mindenki ment a maga útján, ráadásul balszerencsés vereségek is becsúsztak.

Önnek fontos, hogy jó legyen a hangulat, nem elég, ha csak csendben lejátssza a meccseit?

Ha kell, tudom magam függetleníteni a körülményektől, de az lényeges, hogy lássam a többieken is, fontos nekik, hogy minél jobbak legyünk. Szerencsére mostanra összeérett a csapat, jobban meg is értjük egymást, bár a német-angol keveréknyelvből, amelyen a kínai csapattársakkal értekezem, érdekes beszélgetések sülnek ki néha.

Az asztalnál viszont immár teljes az összhang, elvégre eddig százszázalékosak a tavaszi idényben.

Így van, végre remekül megy a játék. Vasárnap is jók voltunk: én ugyan kikaptam egyesben egy erős kínaitól, de párosban HainHoffmannal remekül kiegészítettük egymást. Talán a következő évadot így tudjuk végigjátszani, és akkor a bajnoki címért is versenyben lehetünk.

Eszerint marad Berlinben. Mostanra megkedvelte a légióséletet?

Az elején is inkább furcsa volt, nem rossz. De két évre szerződtem, és nincs okom rá, hogy változtassak, na meg kint is elégedettek velem. Színvonalas bajnokságban játszom, hétről hétre kemények a meccsek, ami nem válik a káromra, még ha sajnos nem is lettem egyik hónapról a másikra a világ legjobb asztaliteniszezője. Az egyetlen negatívum az, hogy rengeteget kell utazni: ha csak a bajnokságra kellene kimenni Németországba, nem lenne semmi gond, de van Eb, vb, Pro Tour-versenyek, válogatott meccsek, edzőtáborok... Most is hétfőn értem haza Berlinből, szerdán már Egerben játszunk a válogatottal Románia ellen, aztán a hétvégén irány vissza Németországba két bajnokira, majd máris kezdődik az edzőtábor Tatán, utána meg április végén itt a vébé Jokohamában. De legalább április közepén vége a Bundesligának – az itthoniaknak még egy hónappal később is tart a bajnokság. Persze nekem meg tétmeccs nélkül kell majd készülnöm egy hónapig, az sem az igazi.

Említette a világbajnokságot.

Elsősorban a párosra figyelünk. Elvégre két éve Zágrábban érmesek lettünk volna Tóth Krisztivel, ha nem egyazon délelőtt kell játszanunk a nyolcaddöntőt és a negyeddöntőt is, és a végére nem fáradunk el a délkoreai védőjátékosok ellen – botrányos időbeosztás volt. Most is van esélyünk hasonló eredményre, de nagyon sok múlik a sorsoláson. A kínaiak mindenkinél jobbak, és a japánok gyors, mindent azonnal lepörgető stílusa sem fekszik nekünk. Ha őket elkerüljük, messzire juthatunk.